–Egyértelműen az volt a cél, hogy át kell szervezni az egész bírósági rendszert, be kell vezetni az új szabálysértési bíróságokat a jelenlegi szabálysértési szervek helyett, amelyek nem bíróságként működtek, hanem inkább a közigazgatáshoz hasonló szervekként. Most bírósággá alakulnak át, a községi bíróságokból alapbíróságok lesznek, a kerületi bíróságok felső bírósággá válnak, a legfelsőbb bíróság pedig ítélőszékké és semmisítőszékké. Ez utóbbi átveszi a legfelsőbb bíróságnak azt a szerepét, ami az ítélkezésen kívül a gyakorlatban csak a fellebbezésekkel foglalkozik, és ezen fellebbezések alapján az ítéletek megsemmisítésével vagy jóváhagyásával. Ezek az ítélőtáblák gyakorlatilag átveszik a legfelsőbb bíróság szerepét, és a Vajdaság területén is lesz egy ítélőtábla.
Mi a legkomolyabb változás?
– Talán a községi bíróságok átalakulása alapbíróságokká, ugyanis ez az elképzelés abból indult ki, hogy a községi bíróságoknak a mozaikszerű széttördelt rendszerét egy olyan racionalizációnak vetik alá, amelynek eredményeképpen nagyon sok kis bíróság fuzionál egy nagy alapbírósággá. Szerbia területén meglévő bíróságok óriási többsége így megszűnne önállónak lenni, és beleolvadna az említett alapbíróságba.
Ezt a fajta átalakítást mivel indokolják?
– Az alapelképzelés mögött az a szakmai érv húzódik meg, hogy a jelenlegi bíróságok többségében olyan kevés ügy van, hogy a szakmai munka ezeken a bíróságokon szinte elenyésző, másrészt nagyon erős az összefonódás a helyi hatalmasságokkal és ügyvédekkel, aminek eredményeképpen a bíróságok szakmai munkája és függetlensége sérül. Amennyiben nagyobb bírósági központokat hoznak létre, nagyobb lenne a szakmai kommunikáció, az egyeztetés a bírók között, és ez lehetővé tenné, hogy szétverjék az említett helyi összefonódásokat az ügyvédekkel, illetve a helyi hatalmasságokkal. Ez a hozzáállás valóban jól hangzik, az váltott ki inkább nagyobb ellenkezést, hogy nagyon sok bíróságnak a jelenlegi funkciója megváltozna. Ezt az emberek úgy értették, hogy ott, ahol megszűnik a bíróság önállónak lenni, és egy másik alapbíróság része lesz, akkor ezzel együtt az adott helyen vagy városban megszűnik a bíráskodás is, de ez nem így lesz.
Kire nézve hátrányos ez a változás?
– Inkább abból a szempontból hátrányos ez, hogy azok a bírók, akik eddig ott dolgoztak, ahol éltek, most valószínűleg utazgatni fognak. Nem tudni, hogy megvannak-e a tárgyi feltételei annak, hogy teszem azt, a topolyai bírók beköltözzenek Szabadkára, az ottani igazságügyi palotába, mert ott nincsenek üres irodák. Vannak ilyen szervezési gondok, és a bíróknak kétségtelenül kényelmetlenebb lesz az élete, valamint a költség is magasabb lesz ebben a tekintetben, mert gyakorlatilag egyedül az elnökök fizetését spórolják majd meg.
A polgárok esetében valamiféle változást hoz-e a törvény?
– Valószínűleg a polgárok – még akkor is, ha megmaradna a bíráskodás ugyanabban az épületben – ugyanúgy intézhetnék az ügyeiket, ám egy kicsit azért mégis úgy érezhetnék, hogy az ő városuk degradálódik azzal, hogy elveszíti az önálló bíróságot.
Hogy ez ne történjen meg, próbálnak-e tenni valamit?
– A VMSZ megpróbálja ezt a tervezetet úgy módosítani, hogy elsősorban az újvidéki és a szabadkai alapbíróságból kiválasztana néhány olyan magyar többségű helységet, amelynek területén önálló bíróságot hoznának létre. Ebben a kérdésben intenzíven folynak a tárgyalások a minisztériummal annak érdekében, hogy legyen zentai, óbecsei, topolyai központú alapbíróság is az eddigiek mellett. Remélem, hogy ezt sikerül kiharcolni, az egyetlen veszély az, hogy más oldalról is történnek nyomások. Nehogy azt higgyük, hogy csak ezek a bíróságok vagy önkormányzatok részéről élik meg ezt a tervezetet ellenségesen, hanem egész Szerbiában. A Vajdaságban egyre több helyen kifogásolják a bíróságok degradálását, nagy az ellenállás, bízom benne, hogy a VMSZ-nek legalább részben sikerült ezt a kérdést megoldania, még akkor is, ha elismerem, hogy vannak szakmai érvek amellett is, hogy létrejöjjenek ezek a nagyobb területű alapbíróságok.
Hogyan kívánják megvalósítani a felvázolt elképzelést?
– Szerintem megvalósítható, hogy egy zentai központú alapbíróság jöjjön létre, amely magába foglalná, Törökkanizsát, Csókát, Magyarkanizsát és Adát is. Ezen a területen mintegy 100 000 ember él, tehát adott a feltétel, hogy egy nagyobb bíróság jöjjön létre. Ha nem sikerül, akkor a tervezet által előirányzott módon valamennyi a szabadkai bírósághoz tartozik.
Ez a megoldás sokaknak nem tetszene.
– Tudni kell azt is, hogy ez nem a magyarság vagy a vajdasági magyarlakta területek ellen irányuló tervezet, ennek ellenére a VMSZ szeretné, ha a magyarok által lakott területeken több alapbíróság jönne létre, mint amennyit a tervezet előirányoz, mert szerintük ez a magyar nyelvi jogok és egyáltalán a magyarlakta területeknek az ázsiója, és jelentősége szempontjából igen fontos kérdés. Hiszem, hogy sikerül a tervezetet módosítási javaslattal megváltoztatni. Annak ellenére mondom ezt, hogy a polgárok szempontjából a tervezet mégsem jelent olyan hatalmas változást, mint amekkorát az első hallásra elképzelünk. Nekünk persze az lenne a jó, ha minél kevesebb bíróságunk alakulna át ilyen formában.
