A harminckettedik magyarittabéi Téli találkozók művelődési rendezvénysorozat keretében szombaton megtartották a vidéken maszkajárás néven ismert télűző vigadozást. A korábbi évekhez képest valamivel kevesebben öltöztek maskarába, másrészt viszont örvendetes, hogy sok volt a fiatal, aki folytatni szándékozik a hagyományt. Vigadozni pedig kell, még akkor is, ha erre a mindennapok nem adnak sok okot.
Boros Beátától, a Búzavirág népi szokásokat és hagyományokat ápoló egyesület elnökétől megtudtuk, hogy a mintegy harminc beöltözött résztvevő indult falujáró útjára. A szokás az, hogy a férfiak női, a nők, pedig férfi maskarába öltöznek. A maszkajárók otthon öltöznek be, és csak sejteni lehet, hogy a maszk mögött ki rejtőzik. A menet útját zeneszó és karikás ostor (kancsika) csattogása jelezte. Az élén ugyanis a muzslyai hagyományápolók karikás ostorosai haladtak, a kíséretben pedig a szentmihályi fúvószenekar tagjai voltak. A telet ezúttal nem kellett elzavarni – vonulóban van már úgyis – egy kis vigasság viszont ráfért, a jobb időket is megélt 1300 lakosú bánáti falu lakóira. A menetet szinte minden ház előtt várták a helybeliek. Volt, ahol édességgel, itallal kínálták a maszkajárókat. Persze nem maradt el az ilyenkor szokásos mókázás, amit ezen a napon senki sem vehet rossz néven. Az utcasarkokon egy kis mulatozást rögtönöztek, aztán folytatták útjukat.
A maszkajárók a Búzavirág székházában pihenték ki magukat, hogy estére a Művelődési Otthonban megtartott maszkabálon folytathassák a vigadozást. A mókázás végén „lehullottak a maszkok” vagyis kiderült, hogy ki kicsoda, és megjutalmazták a három legsikeresebbnek ítélt jelmez viselőjét.
