Tavaly decemberben a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat összesen 730 372 munkanélkülit tartott számon az országban. A szolgálat adatai szerint 2009 novemberéhez képest a munkanélküliség 0,97 százalékkal nőtt, míg 2008 októbere óta (a gazdasági világválság szerbiai hatásának kezdete) a bejegyzett munkakeresők száma 12 964 személlyel növekedett. A munkanélküliek száma 2009 májusáig növekedett, majd májustól ez a tendencia csökkenni kezdett. A Köztársasági Statisztikai Hivatal tavaly októberi felmérése szerint a tényleges munkanélküliség aránya Szerbiában 16,6 százalék, vagyis mintegy 517 ezer munkanélküli személyt jegyeznek – a statisztikai hivatal felmérésében bele vannak számolva a szürkegazdaságban foglalkoztatottak is. Arról, hogy mik a munkanélküliség legnagyobb problémái és milyen megoldási lehetőségek vannak, Vladimir Ili ć , a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat igazgatója nyilatkozott a Magyar Szónak.
– Az elmúlt időben többször felvetettem azt az elméleti példát, hogy ha ma valaki netalán 500 ezer új munkahelyet nyitna Szerbiában, mi csupán 100 ezer személyt tudnánk munkába állítani. Ennek az oka nem más, mint hogy a munkaerőpiac szükségletei nem egyeznek meg a foglalkoztatási szolgálatnál bejegyzett munkakeresők szakképesítésével. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy komoly és hosszú távú problémáink vannak a munkaerőpiacon, amelyeket csak egy „okos” karrierépítési stratégiával lehet leküzdeni, vagyis a felnövekvő generációkat olyan szakmák elsajátítására kell ösztönözni, amelyek keresettek a munkaerőpiacon. Ezek pillanatnyilag az IT, a közlekedési, a villamossági, a gépészeti (mérnöki), az egészségügyi (szakorvosok – Belgrádon kívül), a nyelvoktatási és az építészeti szektorok. A munkanélküli polgárok nagy részét át-, vagy továbbképzésekre kell küldenünk, hogy növekedjen munkába állásuk esélye.
A gazdasági világválság mennyire érzékeltette hatását a munkaerőpiacon?
– A tavalyi adatokat elemezve, azt a következtetést lehet levonni, hogy a gazdasági világválság különösképp nem volt hatással a szerbiai munkaerőpiacra, de nem szabad elfeledni azt a tényt, hogy már eleve gondokkal küszködtünk, vagyis magas munkanélküliséggel, a munkakeresők magas számával, emellett nem megfelelő a szakképesítési és az életkori struktúra, rengeteg fiatal munkanélküli van, és a munkakeresők több mint egyharmada funkcionálisan írástudatlan.
Pillanatnyilag milyen programokkal igyekeznek visszaszorítani a munkanélküliség arányát?
– Az Első lehetőség program igazi média-meglepetés volt, szinte senki sem bízott abban, hogy valóban ennyi fiatal kaphat lehetőséget. A program sikeressége felbátorít engem, azonban felvetődik a kérdés, hogy a program lejárta után az elhelyezett fiatalok mekkora százaléka fog tovább dolgozni az adott cégnél, vagy mennyien tudnak majd újból elhelyezkedni. Mindezt már csak a következő év közepén tudhatjuk meg. Mindenesetre a program elindítása mérsékelte a foglalkoztatási szolgálatba regisztráló első munkakeresők számát, és lehetővé tette a fiataloknak, hogy megszerezzék első munkatapasztalatukat. Ez a program az egyik leggyakrabban megjelenő akadályt hárította el, ami nem más, minthogy a munkaadók rendszerint olyan munkavállalókat keresnek, akiknek többéves munkatapasztalatuk vagy gyakornoki tapasztalatuk van. Az idén módosítani fogjuk a programot, sokkal szelektívebbek leszünk a munkaadókkal kapcsolatban, valamiféleképp kötelezni is fogjuk őket, amit eddig szándékosan nem tettünk meg. Tavaly a programban résztvevő fiatalok teljes fizetését álltuk, kivéve az adózást, amit a munkaadó állt. Ez az összköltségeknek csupán tíz százalékát jelentette. A következő időszakban össze fogjuk kötni az önkéntesprogramot – amelyet három hónapon keresztül állunk – az Első lehetőség programmal. Amennyiben egy munkaadó eldönti, hogy alkalmazni szeretne egy önkéntest, azt automatikusan az Első lehetőség programba fogjuk áthelyezni. Mintegy 11 ezer embert alkalmaztunk közmunkák során, ami megerősíti azt a tényt, hogy mennyire nehéz munkához jutni. Sikeressége miatt az idén is folytatni fogjuk a programot, amelyre megközelítőleg 700 millió dinárt különítettünk el. A munkába állás megsegítésére 300 millió dinárt különítünk el, amellyel 1875 polgárt tudunk munkahelyhez segíteni. Új munkahelyek megnyitására 600 millió dinárt fog elkülöníteni az állam, amellyel megközelítőleg 6200 polgárt tudunk majd elhelyezni. Oktatásra és továbbképzésre 295 millió dinár lesz szánva, ezzel további 4 ezer személy munkába állása oldódhat meg. Különféle munkabörzék támogatására 5 millió dinár különítünk el, amellyel várhatóan 86 ezer személyt segíthetünk munkához. Minden egyéb programmal a foglalkoztatási szolgálat a tervek szerint az idén megközelítőleg 118 ezer személyt tud majd munkahelyhez juttatni.
A munkaerő-felesleg hogyan befolyásolja a munkaerőpiacot?
– A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat nyilvántartást vezet azokról a személyekről, akiket a munkaadók munkaerő-feleslegként jelentettek be. A tavalyi évben ez a szám 17 ezer volt, ami 8 ezer személlyel kevesebb az előző évhez képest. Azonban az egyre gyakrabban bejelentett sztrájkok növelik a munkaerő-felesleget is. Ezek a személyek a leggyakrabban 45 évnél idősebbek és huzamosabb ideig egy társadalmi vállalatnál dolgoztak egy meghatározott poszton – a gépészeti, textilipari, dohánygyártási és gyógyszeripari területen dolgozók vannak többségben –, így sok esetben nincs megfelelő tudásuk az új technológiák kezelésére, miközben a munkaadók olyan dolgozókat keresnek, akik tudnak számítógépet használni, és idegen nyelveket is ismernek. Elengedhetetlen, hogy ezeket az embereket átképezzük, továbbképezzük. Erre szolgálatunk Szerbia-szerte 35 különféle programot vezet. A legfontosabb viszont, hogy azok a polgárok, akik munkaerő-felesleggé váltak, semmiképpen se adják fel, bármennyire nehéz is munkához jutniuk!
Tudomásuk szerint mennyien dolgoznak feketén?
– Szolgálatunknak semmilyen adata sincs a szürkegazdasággal kapcsolatban, azonban azt gondolom, hogy a feketén dolgozók számát a formális, vagyis az általunk regisztrált munkakeresők (730 ezer) és a statisztikai hivatal által elkészített felmérés adatainak (517 ezer) különbsége fedi le. Itt meg kell jegyeznem, hogy Szerbiának liberalizálnia kellene a munkatörvénykönyvet. A munkáról szóló törvénynek azt kellene feltételeznie, hogy könnyen el lehet veszíteni az állást, de könnyen is munkába lehet állni. Mindazon országokban, amelyeknek liberális munkaügyi törvényük van, arról beszélnek, hogy a munkanélküliség náluk érzékelhetően kisebb, mint másutt. Egy liberálisabb munkaügyi törvény alkalmazása során a munkaadók vélhetően sokkal nagyobb számban bejelentenék munkavállalóikat, és sokkal könnyebben munkához is lehetne jutni.
