Világszenzációhoz méltó címekkel adták hírül hétfőn, hogy a kínaiak legújabb büszkesége a Chengdu J-20 néven emlegetett lopakodó vadászbombázó nem a lőpor, a porcelán és a selyem hazájából, hanem Buđanovciból ered. Felrémlett előttem, hogy Szerbia mekkorát profitálhatott (volna) az 1999 márciusában lelőtt amerikai F-117 Nighthawk lopakodó vadászbombázó maradványaiból. Beleolvasva a cikkekbe azonban fény derült arra, hogy kínai ügynökök kutakodtak a lelőtt repülőgép után, és az ott begyűjtött alkatrészeket tanulmányozva felhasználták a gép technológiáját. Kész James Bond-film.
A kínai szupercirkáló körüli spekulációkat az AP (The Associated Press) hírügynökség és a Daily Telegraph napilap indította útjára vasárnap. Beszámolóikban Davor Domazet-Loso tábornokot, a horvát hadsereg egykori vezérkari főnökét idézték. Szavai szerint abban az időben a felderítői jelentések beszámoltak arról, hogy kínai ügynökök érkeztek a régióba és az ott élő lakosoktól felvásárolták a repülőgép darabjait. Ugyanakkor egy vezető szerb katonai hivatalnok az RTS-nek megerősítette, hogy a roncs több darabját tulajdonították el „gyűjtők”, amelyek végül „külföldi katonai attasék kezébe kerültek”.
A NATO-bombázások során lelőtt F-117 Nighthawk több darabja – a szárny baloldali része az USAF logójával, a fülketető, a katapultülés, a pilóta sisakja és a rádió a belgrádi repülési múzeumban van kiállítva. De hogy mi történt a repülő többi részével, azt senki sem tudja. A múzeum igazgatója szerint a múltban rengeteg delegáció látogatott el a múzeumba, köztük kínaiak, oroszok, amerikaiak, de egyik sem mutatott érdeklődést, hogy megvásárolná a gép bármely részét. Vajon miért? Zoran Kusovac katonai tanácsadó a Tanjugnak nyilatkozva kijelentette, hogy a miloševići rezsim rutinszerűen osztotta meg szövetségeseivel – Kínával és Oroszországgal – az elfogott nyugati berendezéseket. A lelőtt F–117-es alkatrészei pedig mind az oroszok, mind a kínaiak kívánságlistájának legtetején voltak.
És valóban. Lapunk két évvel ezelőtt készített egy riportot, amelyből kiderült, hogy alig hűlt ki a lezuhant csodagép, a helybéli cigányok egy kis pluszpénz reményében gyorsan szétkapkodták a roncs mozgatható elemeit. Örömük nem sokáig tartott, hiszen az akkori Jugoszláv Hadsereg gyorsan megjelent és elkobozta az alkatrészeket. Azonban néhány darabka mégis megmenekült. Egy helybéli család például rálelt a pilóta gázálarcára, majd 2 hónap múlva megjelent a kínai nagykövetség gépkocsija a háza előtt. A család többszöri unszolásra végül 500 német márkát kért az amerikai pilóta gázálarcáért.
A kínaiak tagadnak az amerikaiak meg csuklanak. Kína szerint az új 5. generációs vadászbombázójuk teljesen hazai gyártmány, nem koppintottak az amerikai gépről. Ha amerikairól nem is, de oroszról biztos, hiszen a J–20-ról tudni lehet, hogy két prototípus létezik. Az egyik orosz Al-31 hajtóművekkel készült (ez a Kínában J-11 néven rendszerbe állt és gyártott Szu-27 hajtóműve is), a másik pedig a kínai gyártású WS–10-et használja (ami az előbbi másolata). A kínai J–20-on kívül további négy lopakodó technológiával készült vadászgép létezik csak, az amerikai F–22 Raptor, az F–35 Lightning II, az orosz Szuhoj T–50 és az 1997-ben pénzhiány miatt elfektetett MIG I.42 prototípus. Érdekes, hogy a Szuhoj tervezőiroda 1990 óta dolgozik a repülőgép fejlesztésén, és csupán tavaly januárban végezték el az első próbarepülést, a kínai fejlesztés pedig 2002-ben vált nyilvánvalóvá. További furcsa egybeesés, hogy a J–20 elrendezését tekintve kacsaszárnyas koncepció, főként az orosz MIG 1.44 technológiai demonstrátorra hajaz, ám szemből inkább nyugati testvérein használt stílusjegyek köszönnek vissza, mint az orr-rész kialakítása és az egy darabból készült kabintető.
Manapság csupán találgatni lehet, hogy a Buđanovci felett lelőtt, 2008-ban a szolgálatából kivont F–117-es lopakodó mára már jócskán elavult technológiájából (a hetvenes években fejlesztették) ki mit hasznosított, hacsak nem a radarhullámokat részint elnyelő festék formuláját. A hír ebből a szemszögből ítélve csupán uborkaszezoni kacsának tűnik. Azonban tényként lehet kezelni, hogy az ipari kémkedés egyre nagyobb méreteket ölt. Noshir Gowadia indiai származású mérnököt Amerikában egy évvel ezelőtt 32 évnyi börtönbüntetésre ítélték, ugyanis katonai titkokat adott el a kínaiaknak a B-2-es lopakodó bombázóról, amelyen ő maga is dolgozott. Egyes nyugati diplomaták pedig azon a véleményen vannak, hogy a koszovói válság idején Kína egy hírszerző állást tartott fenn belgrádi nagykövetségén. Az épületet az amerikai bombázók 1999 májusában „tévesen” le is bombázták, aminek következtében három ember életét vesztette. Mi pedig továbbra sem rendelkezünk 5. generációs repülőgépekkel és dollármilliókkal, ahogy tisztába tett múlttal sem.
