Már több mint hatvan éve létezik Szerbiában a szerzői jogvédelem intézménye a zene területén, az új európai szabványoknak megfelelő törvényt pedig 2009-ben fogadta el a Szerbiai Képviselőház. Ezt olvasva mégsem hihetjük, hogy a szóban forgó területen minden rendben van, hiszen lépten-nyomon elégedetlenséggel szembesülünk, például ezen a héten több étteremben, szállodában, boltban egész nap hallgatott a zene.
A vendéglátósok, a kereskedők, a kisiparosok és az aranyművesek egyesülete, valamint néhány vállalkozókat tömörítő szervezet egy hónapon belül másodszor hallgattatta el a zenét. Úgy vélik, hogy a SOKOJ-nak (Szerbiai Zeneszerzők Egyesülete) és az OFPS-nek (Hanghordozók Előállítóinak Szerbiai Szervezete) fizetett járulékok túl magasak.
Ha valaki jogvédett dalt tesz be nyilvánosan, rádión, vagy bármiféle lejátszón (rádió, tv, internet stb.), fizetnie kell. Méghozzá mindkét szervezetnek. Például egy 50 négyzetméter alapterületű klub évente – ha nem rendelkezik az OFPS által kiadott engedéllyel – 119 ezer dinárt, ha pedig szerződést kötött velük, akkor 80 ezer dinárt fizethet a szervezetnek. Míg az OFPS tarifarendszere éves bontású, addig a SOKOJ kicsit részletesebb tarifarendszerrel dolgozik. Díjszabásuk havi lebontású, és amennyiben egy 50 négyzetméteres klub havi 16 napnál többször felhasználja a jogvédett zeneszámokat, akkor 9 ezer dinárt fizethet, ami egy évre lebontva 100 ezer dinár. Tehát egy diszkó vagy klub évi 180 ezer dinárt költhet jogvédelemre, ha viszont fodrászműhelyben bekapcsolják a rádiót, az OFPS-nek évi kilencezer, a SOKOJ-nak pedig évi 6480 dinárt fizethetnek.
Ez alól a médiumok sem képeznek kivételt, tehát a tévé- és rádióadók is fizetnek, méghozzá az államtól kapott bevétel, valamint a reklámokból befolyt összeg bizonyos százalékát (1 és 2 százalék közötti összeg, attól függően, hány számot sugároznak) kell átutalni a szervezeteknek. Fizetnie kell minden nyilvános rendezvény szervezőjének, a különböző irodáknak, sőt még az egészségügyi intézményeknek (kórházaknak, laboratóriumoknak stb.) is.
A TÖRVÉNY, AMIT NEM TARTANAK BE
A SOKOJ-jal és az OFPS-szel kapcsolatban elégedetlenségét fejezte ki a Független Elektronikus Médiumok Szövetsége (ANEM) is. Slobodan Kremenjak ügyvéd, a szervezet jogi képviselője lapunknak elmondta, hogy a szerzői jogvédelem vitathatatlanul fontos, és a 2009-ben elfogadott jogszabály mindenképpen előrelépést jelent a szerzők jogainak védelme, a zeneművek felhasználása, valamint az érdekvédő szervezetekkel való együttműködés terén. Régen a jogvédő szervezetek teljesen önállóan határozhatták meg a díjszabásukat. Az új jogszabály viszont kimondja, hogy meg kell egyezni a felhasználókkal, ezek a tárgyalások azonban megfeneklettek.
– Az OFPS és a SOKOJ megmaradt a régi díjszabásnál, és semmiféle hajlandóságot sem mutattak, hogy csökkentsék a jogvédelmi illetékek árát. Ez viszont az elektronikus médiumok számára nem volt elfogadható, így a tárgyalások gyakorlatilag zsákutcába vezettek – magyarázta az ügyvéd.
A törvény viszont az ilyen helyzetekre is megoldást kínál. Ha a tárgyaló felek nem értenek egyet, akkor a folyamatba bekapcsolódik a szerzői jogvédelmi bizottság, amit a szerb kormány alapít meg. A bizottság a jogszabály szerint áttanulmányozza a jogvédő szervezetek javaslatait, meghallgatja a felhasználói egyesületek panaszait, és döntést hoz az ügyükben.
– A szóban forgó bizottság kinevezése késett. Csupán decemberben hívták életre – mondta Kremenjak.
A médiumoknak nemcsak a díjszabással gyűlt meg a bajuk – jegyezte meg az ügyvéd –, hanem a dallisták továbbításával is, ugyanis az OFPS tavaly arról értesítette őket, hogy csupán az oldalukon szereplő táblázatban kitöltve fogadja el őket. Ugyanakkor a Hivatalos Közlönyben továbbra is 3 módszert jelölnek meg a lejátszási lista elküldésére: postán, e-mailen keresztül és a jogvédő szervezetek honlapjáról letölthető táblázatot felhasználva.
PERBEN A SOKOJ-JAL
A Szabadkai Rádió perben áll a SOKOJ-jal a díjszabás miatt. Toni Bedalov, a rádió igazgatója lapunknak elmondta, hogy a SOKOJ a várostól kapott anyagi juttatás – amit a rádió magyar, horvát és szerb nyelvű informatív műsorainak elkészítésére kapott – 2 százalékát, a reklámokból befolyt összegeknek pedig az 1,2 százalékát követeli.
– Éves viszonylatban ez 1,5 millió dinárt jelent. Ez rengeteg – mondta Bedalov.
A törvény értelmében a díjszabást annak arányában kellene meghatározni, hogy mennyit játsszák a jogvédett zeneszámokat.
– E juttatásnak semmi köze sincs a zenéhez, hiszen kizárólag az informatív jellegű műsorok elkészítésére kapjuk. A SOKOJ követelése harács – szögezte le az igazgató.
A rádió ugyanakkor megegyezésre jutott az OFPS-szel, amely csak az olyan reklámokból befolyó összegből számolja fel a jogdíjakat, amelyekben felhasználják a jogvédett zeneszámokat. Mint megjegyezte, a szerzői jogvédelmet szabályozó törvénnyel egyetlen baj van, mégpedig az, hogy nem alkalmazzák. Szavai szerint a szerzői jogvédelmi bizottság még nem működik, a tarifák meghatározásánál pedig nincs kidolgozott rendszer.
– A két százalék nem sok, ha abból veszik el, amiből kell – mondta végezetül az igazgató.
BÜNTETÉS A CSENGŐHANGÉRT
A hab a tortán az, hogy az OFPS ellenőre 11 ezer dináros bírsággal büntetett Belgrádban egy fodrászszalon-tulajdonost, ugyanis megcsörrent a mobiltelefonja. Az ellenőr szerint az elhangzott dallam szerzői jogvédelem alá esik, ezért a hangfelvétel éves használata címszó alatt átadta neki a befizetőlapot. Az ügyvédek szerint a mobiltelefonok csengőhangja nem tartozik az OFPS hatásköre alá, Vladimir Marić, a Szellemi Tulajdonvédelmi Intézet igazgatóhelyettese viszont szerint bármiféle lejátszóeszközről sugárzott zeneszám jogvédelmet élvez. Mint megjegyezte, ha valaki úgy érzi, megsértették a jogait, nyugodtan forduljon az intézetükhöz.
