Hétfőn volt a történelmi VMDK megalakulásának 18. évfordulója. Az 1994-es pártszakadás után most a Magyar Koalíció létrejötte az
első olyan esemény, amellyel a vajdasági magyarság újra egy egységes politikai képviseletet kapott. Az azóta eltelt időről, a megvalósított,
és nem megvalósított célokról elektronikus formában kérdeztük Ágoston Andrást, a VMDK egyik alapítóját, a VMDP elnökét.
Miben változott a 18 évvel ezelőtt kitűzött cél a maitól, és miben változtak a pártszakadást követően alapított pártok vezetői, hogy újra közös nevezőre jutottak? Az akkor kitűzött célokból mit sikerült megvalósítaniuk a magyar pártoknak külön külön, és mire van ma lehetőség?
– A történelmi VMDK 1990. március 31-én alakult meg Doroszlón. Az VMDK első dokumentumát azonban a tizenegy tagú kezdeményező bizottság nevében még 1989. december 18-án átadtam az akkor még létező, de már halódó Szocialista Szövetség tartományi választmányának. Ebben a többi között az állt, hogy a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége szerint a vajdasági magyarok soraiban „mind gyorsabb az asszimiláció”. S ez a folyamat lelassítása céljából „külön védőintézkedéseket követel”. Továbbá, hogy sem a Kommunista Szövetségben, sem a másik politikai szervezetben, a Szocialista Szövetségben nincs „lehetőség szabad, érvekkel alátámasztott vitára”. Ugyanakkor jeleztük, s ez volt benne a napi politikának megfelelő taktika, hogy a VMDK a munkáját a Szocialista Szövetség tanácskozásain és a szakosztályok összejövetelein fejti majd ki. Miután a letűnő hatalom minden rendű és rangú képviselője, magyar és nem magyar már az első ilyen öszszejövetelen frontális támadást indított ellenünk, felhagytunk a szőrmentén való politizálással és nyíltan vállaltuk a máig érvényes politikai stratégiát: küzdünk a vajdasági magyarság politikai szubjektivitásáért és kollektív jogaiért. A történelmi VMDK megalakulásakor elmondott bevezetőmben hangsúlyoztam: „Politikai szervezetünk megalakításával nemcsak azt akarjuk bizonyítani, hogy az Európa e részében végbement változásokat immáron nem lehet visszafordítani, hanem azt is, hogy demokratikusan, alulról szerveződve képesek vagyunk feltárni, kifejezni és képviselni közösségi érdekeinket”. Ez a politikai attitűd nem változott sem a történelmi VMDK-ban, sem annak eszmei örökösében a Vajdasági Magyar Demokrata Pártban. Sajnos a cél is megmaradt, mert a hosszú küzdelem nem vezetett tényleges változásokhoz. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a cél rossz. Inkább arról van szó, hogy az akkor elindult folyamatot a polgárháborúk sora zavarta meg. Talán most már látszik az alagút vége. Lassan Európában is megérik a felismerés, hogy a kisebbségi autonómia a demokráciának nem ellensége, hanem támasza.
A VMDP hétvégén, Topolyán megtartott konvencióján az MK legnagyobb ellenfeleinek azokat a szerb pártokat nevezte meg, akik magyar szavazatokra „ácsingóznak”. Itt elsősorban a Demokrata Pártra, a G17 Pluszra és a Vajdasági Szociáldemokrata Ligára gondolt. Ezek a pártok képezik Szerbiában az „európai vonalat”. Jelenleg van-e a vajdasági magyarság politikai képviselőinek természetes szövetségese?
– A VMDP topolyai választási konvenciója szép napja volt a VMDP tagoknak és általában a politizáló magyaroknak. Három okunk is van arra, hogy ezt a napot megtartsuk a személyes emlékeink között. A vajdasági magyarság tizennégy év után ismét olyan választásokra készül, amikor egy névre, egy koalícióra szavazhat, s újra a közösen elfogadott autonómiamodell a tét. A második, hogy először ott, a VMDP konvencióján, közös feladatot vállalva, megjelent a vajdasági magyar politikai elit idősebb és a fiatal nemzedéke. Harmadszor, miközben mi a Vajdaságban a kisebbségi többpártrendszer körülményei között autonómiamodellt hoztunk létre, ott volt velünk Tőkés László, az erdélyi demokratikus többpártrendszer egyik inspirálója, valamint Becsey Zsolt európai parlamenti képviselő is, aki sokszor kiállt már a vajdasági magyarok érdekeinek védelmében. De, a derűs együttlét nem akadályozott bennünket abban, hogy fontos kérdésekben kinyilvánítsuk hasonló nézeteinket. Egyik ilyen kérdés a magukat demokratikusnak nevező pártok iránti viszony. Szerintem, de ezt mások is így gondolják, a DP és valamennyire a Liga aspirál magyar szavazatokra. Azt nem kell bizonygatnunk, hogy a magyarok mindig Európára szavaztak. Tetszenének már egyszer a szerb urak eldönteni, akarnak Európába menni vagy sem? Egyelőre egymást eszik, s a magyar szavazatokat akarják besöpörni, csupán üres ígéretekre alapozva. Én optimista vagyok. Nem buták a vajdasági magyarok! Világosan látják, hogy a szerbek maguktól autonómiát nem adnak. Ahhoz viszont, hogy autonómia- követelésünkkel kilépjünk a nemzetközi színtérre, politikai támogatottságot kell felmutatnunk. Remélem, hogy erről így gondolkodik a magyar szavazók nagy többsége is.
Ha azt mondom „vajdasági magyar szavazó”, mi jut eszébe? Ön szerint mi ma a legfontosabb egy Szerbiában élő magyarnak?
– Hogy mi a legfontosabb a Szerbiában élő magyarnak? Azok a magyarok, szerbek, akik itt a Vajdaságban, de Budapesten és Belgrádban is ellenzik az autonómiát, azt sulykolják, hogy a jó munkahely a fontos, és egyáltalán az anyagilag rendezett, jó élet. Sőt, olyanok is vannak, akik azt mondják, hogy autonómia máris van. Ez butaság. Persze, hogy fontos az anyagi jólét. De látnunk kell, hogy ezt a célt eddig csupán a „tíz gazdag magyar” valósította meg. A többiek pedig, autonómia nélkül, egyre mélyebb egzisztenciális válságba süllyednek. Meggyőződésem, hogy ezt a vajdasági magyar szavazók óriási többsége is így gondolja, s május 11-én a Magyar Koalícióra adja szavazatait.
