A múlt hónap végén szervezték meg Szerbiában első alkalommal országos szinten egyes élelmiszerek bojkottját. A tíznapos akció – amely az alapvető élelmiszerek kontroll nélkül való drágulása ellen irányult – eredménye felemás. Elsősorban azért mert senki sem kötelezhet egy adott áruházláncot arra, hogy nyilvánosságra hozza a forgalmát, így pontos adataink nincsenek arról hogy a tíz nap alatt mennyivel csökkent a forgalmuk. Ennek ellenére az akciót megálmodó, fogyasztóvédelemmel foglalkozó szervezetek elégedettek.
A globalizációval szinte egy időben jelentek meg annak ellenzői. Egyik legközkedveltebb tiltakozási formájuk egy adott termék, áruházlánc bojkottja. A legnagyobb nevek termékei ellen indul a legkifejezettebb „ne vásárolj!-akció”: a McDonald's cégpolitikája ellen legtöbbször az állatvédők és az emberjogi aktivisták tiltakoznak, a gyerekek jogait féltik az agresszív, a kicsiket megcélzó reklámhadjáratok miatt. Ha olyan céget akarnak bemutatni, amely centekért dolgoztat gyerekeket, a Nike-ot említik legtöbbször. A közelmúlt egyik legnagyobb kampánya pedig Dánia ellen indult, amikor a Mohamed-karikatúrák megjelenése után a muszlim világ bojkottált mindent, amihez Dániának köze volt.
A nagy, globális méretű bojkottnak, ha eredményes, jól látható következményei vannak. Dánia esetében az ország gazdasági mutatóiból jól kivehető volt a dán termékek ellen indított kampány, a Nike pedig állítólag már nem alkalmaz gyerekeket kínai üzemeiben, miután kiderült, hogy kiskorúak dolgoztak nekik Kínában.
Politikai vezetők mellet tiltakoztak így, atomerőművek telepítését akadályozták meg. A közelmúlt egyik legérdekesebb ilyen akciója pedig tavaly szeptemberben volt Olaszországban. Az olaszok sok tésztát esznek. Mint ilyenek, nem tűrték szó nélkül a paszta 27 százalékos tervezett drágulását. Egynapos bojkottot hirdettek, mondván „senki se vegyen tésztát, meglátjuk kinek adják el”. Az akció hatására a tészta ára maradt a régi.
A szerbiai akció lényege a következő volt: március 17-e és 27-e között mindenki csak annyi alapvető élelmiszert vásároljon, ami valóban szükséges az életben maradáshoz. Vagyis, ha reggel megvesszük a kenyeret, ne vegyünk mellé délutánra még egy kiflit is. Az akciót a Szerbiai Fogyasztók Nemzeti Szervezete (NOPS) indította. Ernyőszervezetről lévén szó, az ország egész területén vannak tagszervezetei, de a kezdeményezés Vajdaságból indult. A célja az volt, hogy olyan termékek vásárlásának bojkottjára hívjon fel, amelyek az elmúlt időben sokszor drágultak – például a tejtermékek, a kenyér, a hús –, és ezzel a fogyasztói kosár árát jelentősen megnövelték. A kezdeményezés másik célja a hivatalos szervek figyelmének felkeltése volt, hogy az árakat Szerbiában a sok esetben monopóliumot élvező termelők és forgalmazók kényük-kedvük szerint alakítják, szinte korlátozás nélkül szabják meg a haszonkulcsot. Ennek következtében egy adott szerbiai termék ma többe kerül egy hazai áruházban, mint a kivitelre szánt testvére, amit egy nyugati vesz meg valahol külföldön. Elemzők szerint Szerbia az egyedüli ország Európában, ahol a vásárló akár 70 százalékkal is többet fizet a boltban egy adott termékért, mint amennyibe annak előállítása került.
Az egyik kezdeményező szervezet, az újvidéki székhelyű Vajdasági Fogyasztóvédelmi Egyesület elnöke, Goran Papović a bojkott eredményeiről lapunknak nyilatkozva elmondta: annak ellenére, hogy hivatalos kimutatás nem készült a bojkott sikerességéről – a kereskedők nem kötelezhetőek arra, hogy nyilvánosságra hozzák a forgalmukat – és érezhető árcsökkenés sem volt, elégedettek. Saját felméréseik szerint, amelyeket az ország 18 városában végeztek, a vásárlók 89 százaléka tudott a bojkottról, ezek 83 százaléka támogatta azt.
– Ez az egyik ok, amiért elégedettek lehetünk. Az emberek fogékonyak erre, van potenciálja az ilyen kezdeményezéseknek. Ez már kiderült decemberben a tejtermékek bojkottjára szólító internetes körleveles akcióból is, amihez 40 ezren csatlakoztak. A másik fontos momentuma a bojkottnak az volt, hogy kiszűrjük azokat a szervezeteket, amelyek valóban fogyasztóvédelemmel foglalkoznak. Vagyis, most próbáljuk megalapozni a jövőbeli munkánkat – nyilatkozta Papović, aki szerint számos olyan szervezet is létezik, amelyek a fogyasztóvédelem szót az egyesületük nevébe tűzték, de sosem foglalkoztak azzal. Ezeket általában politikai indíttatásból hozták létre, egy adott párt vezetőinek üzleti érdekeit szem előtt tartva, tette hozzá.
12 vajdasági és harmincnál valamivel több szerbiai egyesület jelentkezett az akcióra. Papović rájuk számít a jövőben, velük szerveznek újabb akciókat. Májusra várható már a következő. Akkor a kenyér kerül a figyelem középpontjába, a kereskedelmi felügyelőséggel karöltve fogják országszerte ellenőrizni, valóban akkora cipók kerülnek-e a polcokra, amennyit kifizettetnek velünk. A tejtermékek vizsgálata is májusra várható.
Ezeket a vizsgálatokat már hivatalos szervekkel karöltve végzik majd, így pontos eredményekre is számíthatunk. Papović szerint sok minden kiderülhet majd akkor a hazai fogyasztóvédelem állapotáról, ugyanis még ha a törvények meg is születtek, sokszor nem alkalmazzák őket. A pékségeket érintő törvényekről elmondta, akár egymillió dináros büntetés is kiszabható rájuk.
Mint már mondtuk, a decemberi ,,tejes” bojkottnak és a mostaninak sem volt statisztikailag mérhető eredménye. Papović szerint esetleg Rodoljub Šabić, a közhasznú információk biztosa tudna ez ügyben tenni valamit, az ő hatására kerülhetnének nyilvánosságra az eredmények.
A bojkottra szólító Papović még nem tartja a szerbiai közvéleményt érettnek arra, hogy például a fent említett olasz akcióhoz hasonlót hajtson végre. De ez nem a szervezetlenség miatt van így, tette hozzá.
– Vajdaságiként tudom, hogy mekkora itt a vásárlóerő. De mondjuk egy dél-szerbiai községben, ahol 8 000 dinárból élnek fizetés címszó alatt az emberek, ott nem várható el bárminek is a bojkottja. Ott az emberek bármilyen felszólítás nélkül is csak a legszükségesebb dolgokat veszik meg.
