Na de mit is tett Drašković az elmúlt időszakban? Tekintsünk el tőle, hogy meggyőződésből vagy politikai pragmatizmusból, de megelégelte a Koszovó körüli állóháborút, a meddő állapotokat és – a hatalmi koalíció tagpártjaként – több olyan lépést is tett, amellyel nyíltan szembefordult elsősorban közvetlen politikai partnerével, a Demokrata Párttal. Az utcák egykori királya a Blic napilapban több szerzői szöveget is publikált, amelyekben lerántja a leplet a hazug Koszovó-politikáról, elemzi a sokat emlegetett 1244-es ENSZ határozatot, bebizonyítva, hogy az szinte semmi kézzel foghatót nem biztosít Szerbia számára. Az pedig már nyilván az utolsó csepp volt a pohárban, hogy az egykoron kőkemény jobboldali Drašković a liberálisokkal „borult össze” és a Fordulat nevű koalíció keretében a „kevesebb Koszovó több Európa” elvet kezdte el hangoztatni.
A Demokrata Párt, csakúgy mint a haladók, igyekeznek kétpólusúvá tenni a szerbiai politikai életet, ezen az úton pedig magukhoz kell ragadni minden egyes megszerezhető pártot, szavazóbázissal, káderekkel, befolyással együtt. A nagyhal és a kishal törvényét követik a demokraták, Drašković néhány százezres szavazóbázisára pedig szükségük van, nem engedhetik meg, hogy az átvándoroljon közvetlen versenytársukhoz az LDP-hez, hisz nagyobbrészt közös szavazóbázisról van szó, és ezzel saját eredményüket gyengítenék.
Ezért indult most „spontán lázadás” a párton belül annak elnöke ellen. Vészesen hasonlít ez arra a hadjáratra, amelyet a Magyar Szó VMSZ-telenítésnek nevezett, és amelynek állomásai Szabadka és Zenta voltak. Akkor a magyar pártot azért büntették, mert kitartott a költségvetés Vajdaságot megillető hányada mellett, most pedig Draškovićot, azért, mert az rámutat állami politikájuk hiányosságaira. A cél nyilvánvaló: ha sikerülne Vukot leváltani az SZMM éléről, a párt ismét visszaállna oda, ahol a „helye” van, vagyis a demokraták holdudvarába, Čanakék mellé, ha ez mégsem sikerül, még mindig lehet produkálni egy jó kis pártszakadást a megújhodóknál, és legalább a szavazatok egy részét elvenni Draškovićtól.
Amikor 2010 elején a DP a VMSZ „megfegyelmezését” hajtotta végre, akkor pont félidőben voltunk két választás között, és az országnak viszonylag kedvező gazdasági és kifejezetten kedvező európai integrációs kilátásai voltak. Ma néhány hónappal állunk a választások előtt, a gazdaság összeomlás előtt áll, Koszovó és Európa is elúszóban vannak. Az, hogy Tadićék ebben a helyzetben egy ilyen akcióba belevágtak annak igazolása, hogy a hatalmi párt igencsak elveszítette a kapcsolatot a realitásokkal, egyetlen célja maradt: a hatalom mindenáron.
