– Szerbiában a fogyasztók állami monopóliummal szembesülnek. Láthatjuk, hogy a Szerbiai Villanygazdaságnak nincs konkurense, nem lehet máshonnan energiához, ehhez a fajta szolgáltatáshoz jutni, és érthető, hogy a villanyáram minősége miért hagy maga után kívánnivalót. Erre a villanygazdásában azt felelnék, hogy nálunk az áram már szociális kategória, és ezért csak a gazdasági, vagyis előállítási árát fizetjük meg. Igen ám, de az előállítási árért kötelezőeknek kellene lenniük, hogy a legalapvetőbb szolgáltatást biztosítják, ami nem más, mint az áram minősége. Ugyanakkor a terheket sem egyenlően osztják meg a fogyasztók között. Az elektromos energia megfizettetésének aránya Vajdaságban közel 90 százalék, Közép-Szerbiában és Belgrádban nagyjából 60 százalék, míg Dél-, valamint Kelet-Szerbiában mindez valahol a 20 százalék között mozog csak. Hasonló a helyzet a kőolajszármazékokkal, 2011-ig a kőolaj behozatalára monopólium vonatkozik, így természetesen a régió országai között és talán egész Európában nálunk a legdrágább az üzemanyag. Mindennek következtében, amit a bejelentett áremelésekkel követni is lehet, egyes szolgáltatások díjai emelkedni fognak – itt elsősorban a távfűtőművekre gondolok –, de azok a kereskedők által kínált áruk is megdrágulhatnak, amelyek esetében eddig is ésszerűtlen árakkal kereskedtek. Az üzemanyag árának növekedése, az áram márciusi drágulása, a dinár magas ára, vagy egy lehetséges gázáremelés bejelentése elegendő indok számukra, hogy felemeljék áraikat. Itt megint csak azzal a problémával szembesülünk, hogy a szerbiai piac a szó szoros értelmében nem nyitott, még mindig hiányzik az egészséges konkurencia. Például vannak olyan központok, ahol 4-5 bevásárlóközpont van, valahol pedig egy sincs, így a fogyasztó nem tud hozzájutni a megvásárolni kívánt áruhoz, vagy egyes kiskereskedők kényére van utalva, ahol egyes esetekben a haszonkulcs 30-70 százalék körül alakul.
Mindebből kifolyólag az alapélelmiszerek – mint például a kenyér – drágulhatnak?
– Talán kicsit képmutatónak hangzik most a Szerbiai Pékek Uniójának nyilatkozata, hogy a megdrágult üzemanyag és a villanyáram drágulásának ellenére sem fogják megemelni termékékeik árát, de csökkenteni sem, miközben a nyersanyagokhoz olcsóbban jutnak hozzá. A búza ára az idén 40, sőt 50 százalékkal olcsóbb, mint tavaly! Mindezt összegezve nem várható drágulás az alapélelmiszerek területén. Az egyedüli dolog, amely kicsit megrázhatja a hazai kereskedőket, a vízummentesség. Ennek köszönhetően – kiváltképp a határmelléken élő polgárok – meggyőződhetnek az európai uniós árakról és minőségekről. Akik pedig – mondjuk – Bosznia mellett élnek, azok az üzemanyagért mennek át a „szomszédba”, hiszen ott olcsóbb és jobb a minősége. Nálunk nem fontos a minőség, hiszen azok az emberek, akik meghatározzák az egyes szolgáltatások és termékek árát – de még az állam is –, csak azt nézik, hogyan lehet minél előbb megtölteni a kasszát, kiváltképp azokon a területeken, ahol nagy a kereslet és sokat költenek. Mindennek a fogyasztók látják kárát, hiszen nem mindegy számukra, hogy megkockáztassanak egy minőség-ellenőrzést és úgy lépjenek ki a piacra, vagy ki tudjanak fizetni egy esetleges büntetést. Előbb megtelne az államkassza, ha megfizettetnék a büntetést az összes szabálysértésért, vagyis a rossz minőségért és a monopol-viselkedésért is. Ilyenkor teszem fel a kérdést, vajon mit csinál a konkurencia felszámolásával foglalkozó ügynökség, indítottak-e eljárást az áram, a benzin és a vezetékes telefonszolgáltatás árának megemelésekor?
Az átmeneti kereskedelmi megállapodás hogyan fogja befolyásolni a hazai piacot?
– Ezzel kapcsolatban is vannak fenntartásaink, hiszen már a kereskedelmi egyezmény egyoldalú használata alatt is sok hazai áruház kizárólagos képviseletté vált. Abban reménykedünk, hogy megállapodás kétoldalú alkalmazása során felbukkannak olyan kereskedők, akik nem fognak függni a nagy szerbiai dílerektől, ugyanakkor jobb minőségű árut fognak kínálni. Az államnak sem szabadna megengednie, hogy egyesek kizárólagos képviseletté váljanak, hiszen ha megjelenik valakinél egy új áru, akkor egy bizonyos százalékot át kell adnia a képviselet számára, annak ellenére, hogy az a kisujját sem mozdította az ügyében. Ugyanakkor ellenőrizni kell, mi minden érkezik Szerbiába. A törvény be nem tartása és a nem megfelelő minőség, valamint a fogyasztók tájékozatlansága kiváló táptalajt ad ahhoz, hogy ismeretlen, kétes eredetű termék jusson be az országba. Mindezt rendezni kell, hiszen sokan meg akarják majd akadályozni, hogy minőségi termék jusson az országba. Pillanatnyilag az országban 7-8 ezer regisztrált pék van, vagy megközelítőleg 1000 regisztrált mészárszék, amelyek közül összesen csak 5-nek van engedélye arra, hogy exportáljon. Akiknek pedig nincsenek magas minőségű szabványaik, azok mihez kezdhetnek? Meg kell akadályozniuk, hogy bejuthasson minőségi áru.
Mit lehetne tenni?
– A törvények és az előírások tiszteletben tartása lenne a legfontosabb. Szerbia élen jár abban, hogy rendre pozitív törvényeket hoz meg, és azokat következetesen nem tartja be. A már meghozott törvényeket a tisztelni kell, kiváltképp a termékek biztonságáról szóló törvényeket, és rendezni kell az élelmiszerekről szóló, valamint a fogyasztókról és fogyasztóvédelemről szóló területet is.
Az európai országokhoz képest a fogyasztók Szerbiában mennyire vannak tisztában saját jogaikkal?
– Felméréseink szerint a szerbiai fogyasztók mintegy 80 százaléka nem ismeri saját jogait. Még azt sem tudják sokan, hogy településeiken vannak-e fogyasztóvédelmi szervezetek. Sokan nem tudják, kihez fordulhatnak, egyes problémák megoldása kinek a hatáskörébe tartoznak. A vevők és a termelők nagy része is tájékozatlan a szabályokat illetően. Emiatt lett szervezeteink fő célja a fogyasztók teljes körű tájékoztatása, és egy új fogyasztó korosztály nevelése, amelynek érdekében különféle középiskolai oktatásokat szervezünk országszerte.
