Habár a műsorszórási törvény 43. szakasza értelmében a civil szféra, illetve a helyi és regionális közösségek rádió- és televízió-állomásai is jogosultak frekvenciára, Csőke László, a hajdújárási Rádió 90 igazgatója szerint két évvel ezelőtt ebben a két kategóriában nem osztott ki frekvenciát a Köztársasági Műsorszórási Ügynökség (RRA).
Jogorvoslatért fordultak már a Legfelsőbb Bírósághoz, illetve kérték a kisebbségügyi miniszter segítségét is, ám a régió egyik leghallgatottabb rádiója nem kap frekvenciát. Megtudtuk, további küzdelmüket nem a jogorvoslat felkutatásában, hanem a technológiai fejlesztésében látják.
– 2000-ben alakultunk meg, az egyetlen falusi rádióként, amely közszolgálati funkciót is ellátott. Hat éven keresztül minden környező helyi közösségnek volt napi szintű kétórás műsora, csakúgy, mint a civil szervezeteknek. Mi mulatós rádiót szerettünk volna csinálni. Egy falurádiót, ami nem a tizenegyedik a sorban Szabadkán, hanem egyedülálló – magyarázta Csőke László, majd folytatta: – Amikor elindítottuk a rádiót, a miloševići rezsimnek köszönhetően fel volt függesztve az akkori médiatörvény. A frekvenciák kiadására moratóriumot helyezett az akkori köztársasági telekommunikációs miniszter, Boris Tadić. Éppen ezért ekkor senkinek nem volt engedélye. Ha jól emlékszem, egészen 2004-ig nem fogadták el az új médiatörvényt. De mivel az élet nem várhat, és valamiből élni kellett, működtettük a rádiót, erre jegyeztük be a cégünket. 2007-ben kiírták a frekvenciapályázatot. A Köztársasági Telekommunikációs Ügynökség (RATEL) és az RRA beharangozott óhaja és szándéka, kötelessége az volt, hogy rendet tegyen az éterben. Mi üdvözöltük ezt a szándékot, mert például Belgrádban mosókonyhából vagy fürdőszobából sugároztak zenés üdvözleteket, illetve a rádiózást megszégyenítő módon végezték a munkájukat.
Amikor megalakultunk, 2007-ig harmincöt tagú volt a csapat a tiszteletdíjas kollégákkal együtt. Ez egy civil szerveződés volt. Mi, akik szerettük ezt a munkát, összejöttünk és rádióztunk – mondta az igazgató. Hozzátette, a frekvenciapályázatot ki kellett volna írni a közszolgálati rádiódiffúziós intézet (mint a Vajdasági Rádió és Televízió), a kereskedelmi rádió- és televízió állomások számára, továbbá a civil szektor rádió- és tv-állomásai, valamint a közösségi rádiózás számára is.
– Ennek ellenére ez az egész össze lett kutyulva. Kiírták a nemzeti frekvenciára a pályázatot, ahol versenyeztették a civil szférát a kereskedelmi állomásokkal. Így alakult ki a mostani helyzet.
Önök is pályáztak?
– Speciális műsort sugárzó rádióként egy civil szervezettel együtt pályáztunk. De a civil szférának nem osztottak frekvenciát. De egyéb melléfogás is volt: például Nagybecskereken elfelejtették kiosztani a frekvenciákat. De jön a digitalizáció. Ha Szabadkának 4 tervezett frekvenciája van, és egy frekvenciára legfeljebb 5 rádióállomást lehet tenni Digital Audio Broadcastként (DAB), vagyis digitális hangműsorszórásként, akkor lesz hely a számunkra. Korábban sem volt 20 rádiója Szabadkának. Felmerül a kérdés, hogy kivel fogják megtölteni ezt a húsz állomást, ha a legnagyobb káoszban is csak 14 rádió működött. De felteszem a kérdést, miért kellett a médiában 6000 munkanélkülit csinálni. Hatszáz rádióállomást zártak be! Ezzel nem dicsekedni kellene, hanem szégyenkezni miatta. Ha 2000-től 2007-ig nem dolgozott a RATEL, akkor miért nem adnak 3 év átállási időt. Ha demokráciában élünk, miért ne áramolhatna az információ az éterben, az RRA teljes felügyelete alatt. Az, hogy 7-8 ember, egy senki által nem ismert frekvenciatáblázat alapján oszt ki frekvenciát, diktatúra.
Mi éppen azért adtuk át a pályázatunkat civil szektorként, mert nem akartunk konkurencia lenni senkinek. Felháborítónak tartom bármelyik magyar médiumtól, hogy konkurenciának tart minket. Mi egymás között milyen konkurencia lehetünk? Inkább azon munkálkodnánk, hogy a Vajdaságban létező médiahálózatot kiépítsünk.
A Rádió 90 nem kapott frekvenciát...
– Nem is került be a konkurenciába. Mi már le vagyunk pecsételve. Nekünk nem is lenne szabad dolgoznunk, de rendesen a 93,8 MHz-en sugárzunk.
Kisebbségi médiumról van szó, próbálkoztak ez irányban érvelni, hogy frekvenciát kapjanak?
– Ez nem nyilvánvaló? Miért kell amellett, hogy feltüntettük, hogy speciális műsorról van szó, magyar nyelven, plusz odaírni, hogy kisebbségi rádióról van szó? Egyébként pedig 2007. július 11-én, majd pedig 2008. március 4-én küldte el az állam a jelentését Strasbourgba a kisebbségi médiumokról, ahol mi is fel vagyunk tüntetve, mint ékes példái ennek, holott itthon már kalózrádiónak számítottunk.
Hiába adtuk át, el sem olvasták a pályázati anyagunkat.
Tiltakoztak?
– A Legfelsőbb Bíróságon volt az ügyünk, ahol azt a döntést hozták, hogy ez a bíróság nem jogosult arra, hogy a médiumok ügyeivel foglalkozzon.
Hogyan tovább? Milyen terveik vannak a jövőre nézve?
– A technika fejlődése nem állt meg. Nyugaton létezik olyan rádiókészülék, amely fogja a drótnélküli, az analóg és az úgynevezett DAB-hálózatot. Kihasználva ezt a technikai csodát, szeretnénk propagálni az olyan internetes adást, amihez nem kell számítógép. Csak egy rádiókészüléket kell megvenni, ami most 45-50 euróba kerül ,és több tízezer állomást lehet hallgatni, többek között a mienket is. Ezzel megoldjuk a szórványban élő magyarok számára is az elérhetőséget. Ezt a javaslatunkat már átadtuk a Magyar Nemzeti Tanácsnak, és elvártuk, hogy a Web2-stratégia kidolgozásában aktív szerepet vállaljunk, annak okán is, hogy Vajdaságban mi voltunk az első magyar média, amely interneten is elkezdett sugározni.
