– Két lista alakult ki: pozitív és negatív lista. A pozitív listán azok a bírák szerepelnek, akiket megválasztottak, míg a negatív listán azok, akiket nem választották újra. Mindkét listán vannak olyanok, akiknek nem ott a helyük. Pozitív és negatív példák is felfedezhetők, amire mi már 2006-ban felkészültünk és fel is hívtuk a figyelmet, a tiltakozásunkhoz pedig ezúttal az ügyészek egyesülete is társult, hiszen náluk is ugyanezek a problémák merültek fel. Az igazságügyben dolgozók egyharmada munka nélkül maradt. Erre a világon sehol nem volt példa. Azoknak a bíráknak, akik állandó bírói mandátummal rendelkeztek, megszüntették ezt a mandátumukat és rákényszerítették őket, hogy pályázzanak. A másik dolog pedig, ami példátlan, hogy a rendszerben működő megközelítőleg 2300 bíróból 840 munka nélkül maradt, az 550 ügyészből pedig 170-et nem választottak újra. Vagyis ez jelentős csapás, amit az ország igazságügyére mértek.
Önt sem választották újra, mégis a Szerbiai Bírók Egyesületének élén áll...
– Nem, engem sem választottak újra. Még a reformok elkezdése előtt felkészültünk ezekre a lehetőségekre. Akkor – bár nem tudtam, hogy engem sem választanak újra – az egyesület úgy döntött, annak ellenére, hogy újraválasztják-e vagy sem, minden bíró tagja marad a szervezetnek és megtartja a funkcióját is, mindaddig, amíg a hazai és a nemzetközi intézmények nem igazolják a bírák státusát. Mi a mai napig nem tudjuk, hogy egyes bírókat miért nem választották újra. Nem kaptunk rendes indoklást. Az egész választási folyamatot titokban végezték el, és azok, akiket nem választottak újra, akkor tudták meg az eredményeket, amikor megnézték az újraválasztott bírák listáját, és nem találták a saját nevüket.
Fellebbeztek a döntés ellen?
– A gond az, hogy nem tudtuk, mire nyújtsunk be panaszt. Ugyanis januárig nem is volt határozat arról, hogy mely bírákat nem választották meg. Csak ezután jöttünk rá, hogy kizárólag a Bírósági Felső Tanács munkájára panaszkodhatunk. Ekkor éltünk az egyetlen jogorvoslati lehetőségünkkel, mégpedig az alkotmányos fellebbezéssel, amit az Alkotmánybírósághoz nyújtottunk be. De ezzel egyidejűleg, mivel felmerült a gyanú, hogy esetleg nem a mi javunkra születik meg majd a döntés, olyan indoklásra is rámutattunk, amely a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának szól.
Ám időközben a Bírósági Felső Tanács elkezdte a határozatokat kézbesíteni, de sok esetben nem a bírák címére, így többen nem is kapták kézhez a határozatot, én pedig például üres borítékot kaptam. A határozat több esetben 17 oldalból állt, amiben felsorolták a 837 bírót név szerint, emellett 15 oldalon keresztül a törvényt idézik. Az indoklás pedig csupán egy mondat, miszerint e 837 személy nem tett eleget a szakmaiság, a felkészültség és a méltóság elvárásának, ezért megszűnt a bírói funkciójuk.
Ezek után pedig a helyzeten még az is rontott, hogy a Bírósági Felső Tanács elnökasszonya a médiában kijelentette, azért kellett egyes bírókat felmenteni, mert fekete mágiával, prostitúcióval és más törvénytelen dologgal foglalkoztak. Én úgy gondolom, hogy ha ez így van, akkor ezeket a bírókat nem kellett volna felmenteni, hanem bűnvádi eljárást indítani ellenük. A bírónak van saját neve, és mindenkinek viselnie kell tetteinek felelősségét. Ugyanakkor pedig ha tudtak ezekről a cselekedetekről és nem jelentették, ők maguk is vétettek.
Tavaly a bírósági ügyek gyorsabb lefolytatásán dolgoztak a bíróságok. Most kevesebb a bíró, mi lesz ezekkel a kezdeményezésekkel?
– Slobodan Homen, az igazságügyi minisztérium államtitkára szerint, most – amikor kevesebb a bíró, és sokkal több bírósági ügy van – a bírók kevésbé vannak leterhelve. Azt hiszem, ezt a matematikai számítást az államtitkár úrnak újra kellene gondolnia. A reformot a bíróságok hatékonyabb munkája miatt kellett elvégezni. De a bírák cseréjével – ami nem a törvényes keretek között történt, és megközelítőleg 100 bíróságot szüntettek meg, illetve számos fontos elemet nem definiáltak még – káosz keletkezett az igazságügyben. A polgárok majd csak kicsit később, de mindenképpen érezni fogják az igazságügyben jelentkező hiányosságokat. A bírák pedig nagyon túlterheltek, hiszen minden bíró háromszor több ügyet kapott.
A bírák megválasztásának folyamatát figyelemmel kísérték egyes európai szervek is.
– A múlt héten itt járt egy négytagú küldöttség, akik között jelen volt a nemzetközi bírák és ügyészek egyesületének képviselője, valamint a holland Bírák Bírósága (Judges for Judges) elnevezésű szervezet képviselője. Számos beszélgetést folytattak, olyan szervekkel tárgyaltak, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak az igazságügyhöz, továbbá az újságíró-egyesületekkel is találkoztak. Ezek után levonták a következtetést, hogy sehol nem végezték ilyen módszerrel a bírák újraválasztását. Felháborodással vették tudomásul, hogy az egész választás titokban folyt, hogy nem fogalmaztak meg egyénre szóló határozatokat, ami az európai elvárásoknak ellentmond. Ezek után egyes képviselők, mégpedig Portugália európai parlamenti képviselője, aki egyébként a legnagyobb támogatója Szerbia integrációs folyamatainak, már fel is tette a kérdést az Európa Parlamentben: mi zajlik a szerbiai igazságügyben. Erre a kérdésre az Európai Bizottságnak válaszolnia kell márciusig.
Ugyanakkor pedig egy öttagú küldöttség is Szerbiában tartózkodik, és éppen a választás folyamatának felülbírálását végzi. Ezt kell Szerbiának kihasználnia, beismernie, hogy mulasztások történtek és felülvizsgálni a választást.
