Bo židar Đelić, az európai integrációs folyamatokért felelős kormányalelnök szerint Szerbia az idei év végén vagy 2011-ben európai uniós tagjelölt lehet, valamint elmondta, mindent megtesznek, hogy az Európa Tanács valamelyik elkövetkező ülésén napirendre kerüljön a tagjelölti kérdés. Ugyanakkor véleménye szerint tavaly az integrációs folyamatok legnagyobb sikere a vízumliberalizáció bevezetése volt. Varga László t, a Szerbiai Képviselőház Európai Integrációs Bizottságának elnökét arról kérdeztük, hogy valójában mennyire megalapozott a kormányalelnök kijelentése a tagjelölti státussal kapcsolatban.
– A legoptimistább forgatókönyv szerint valóban elképzelhető, hogy a spanyol elnökség végeztével, valamikor júniusban, amikor a belga elnökség elkezdődik, sor kerül egy európai uniós kormányfői csúcsra, ahol az EU úgy dönthet, hogy az Európai Bizottságot felkéri, küldje el Szerbiának azt a több ezer kérdésből álló kérdőívet, amelynek megválaszolása feltétel a tagjelölti státus eléréséhez. Ennek megtörténtét azonban két fontos dolog fogja valójában befolyásolni. Az első az, hogy a hágai Nemzetközi Törvényszékkel való együttműködést május végén, hogy fogja értékelni a hágai főügyész. A második befolyásoló tényező pedig az, hogy azok az egyre világosabb jelek, amelyek arról szólnak, hogy az egyes uniós tagállamok, amelyek finoman szólva elfogadhatatlannak tartják Szerbia Koszovóval kapcsolatos politikáját, álláspontjuknak érvényt fognak-e szerezni a kérvénytovábbítás megakadályozásával. Amennyiben az európai uniós tagállamok mégis felkérnék a főbizottságot a kérdéssor elküldésére, akkor valóban reális esélye van annak, hogy a következő év során Szerbia tagjelölti státust kapjon. Ebben a pillanatban nincs ember, aki meg tudná mondani, hogy a számunkra kedvező vagy annak az ellentétes forgatókönyve fog-e bekövetkezni.
A szerb kormány valóban mindent megtett annak érdekében, hogy a kedvező forgatókönyvben megfogalmazottak kerüljenek sorra?
– Ha a jogrendszer reformjának a kérdését tekintjük kiindulópontnak, akkor Szerbia eljutott arra a szintre, hogy a tagjelölti státust megszerezze, annál is inkább, mert például Macedónia már 6 éve tagjelölt, és azt a szintet Szerbia már elérte, valamint az is azt valószínűsíti, hogy a Szerbiai Képviselőház valóban a három legproduktívabb európai parlament egyike volt. Ugyanakkor legalább saját magunknak bevallhatjuk, hogy számos jel szerint a jogszabályok végrehajtásával, nincs minden rendben. Ebben az évben az lesz a kulcskérdés, hogyan fog megvalósulni annak a több száz jogszabály gyakorlati alkalmazása, amelyeket az utóbbi időben fogadott el a parlament. Ebből a szempontból óriási kihívás elé nézünk az idén.
A jogszabályok alkalmazásának kérdése hogyan befolyásolhatja az EU döntését?
– Azt, hogy júniusban kiküldik-e a kérdőívet, vagy sem, nem fogja érdemben befolyásolni, ugyanis az egy nagyon nagy horderejű politikai döntés lesz. Azonban azt, hogy a kérdőívre beadott válaszok alapján mikor és hogyan kaphatjuk meg a tagjelölti státust, igenis befolyásolhatja, miként alkalmazzuk jogszabályainkat. A legnagyobb hordereje ennek viszont majd a csatlakozási tárgyalások során lesz, hiszen gyakorlatilag ezt a kérdést boncolgatja. Ez viszont egy hosszabb időszak lesz. Egyébként az Európa Tanács éves novemberi jelentésében számtalan kritikát lehet találni, hogy a jogszabályok alkalmazása a különböző területeken, milyen akadályba ütközik. Az integráció üteme most más, a fent említett nagy horderejű kérdéseken fog eldőlni, a jogszabályok alkalmazása csak a későbbi fázisokban fog komolyabb súllyal bírni.
A kormány alelnöke szerint a legnagyobb integrációs siker a vízummentesség elérése volt. Ugyanakkor, mint azt tudjuk, Szerbia nem teljesítette maradéktalanul az útlevelekre vonatkozó elvárásokat. Felfüggeszthetik a vízummentességet?
– Elméleti esély van rá, azonban kétlem, hogy megtörténne. Az EU történetében ilyen csak egyszer történt meg egy dél-amerikai ország esetében, európai országnál még nem volt erre példa. Véleményem szerint az útlevelekkel nincs különösebb probléma, az unió is már csak az illegális migráció kérdését követi folyamatosan. Hetente-kéthetente több kisebb illegális bevándorlói csoportot tartóztatnak le a határ magyarországi oldalán. Azonban ez sem veszélyezteti a vízumliberalizációt, ugyanis az EU abba az irányba halad, hogy a vízumliberalizációt a nyár folyamán Bosznia-Hercegovinára is kiterjessze.
A kétoldalú kereskedelmi megállapodás életbe lépése miben nyilvánul meg számunkra?
– Sok polgár csak egy dologban fogja észrevenni az egyezmény hatását, az árak csökkenése terén – ugyanis az egyezmény szerint az elkövetkező hat évben fokozatosan csökkenek, majd megszűnnek a termékekre kivetett vámok –, de a jelenlegi infláció növekedése miatt, mindez nehezen követhető. Amennyiben nem kötötték volna meg a megállapodást, most drágábbak lennének azok az áruk, amelyek az EU-ból származnak. Ugyanakkor van egy borzasztóan fontos vívmánya a kereskedelmi megállapodásnak, amelyet a mindennapokban nem veszünk észre, mégpedig az, hogy azok a termékek, amelyek alapanyagai nem csupán Szerbia területéről, hanem más környező országok területéről származnak, azoknál összegződhetnek az eredetek. Eddig ezek a termékek alapelemei nem összegződhettek, és ezért nem minősültek kedvezményesen kivihető terméknek. Most ha egy termék egy része Macedóniában készül, a másik részét Montenegróban készítik elő, és a végtermék Szerbiában készül el, vámmentesen kivihető az EU-ba. És ugyanez fordítva is alkalmazható, tehát az EU-ban és Szerbiában közösen készített terméket vámkedvezményesen lehet a környező nem EU-s országok piacára szállítani.
Az átmeneti kereskedelmi egyezmény egyoldalú bevezetése milyen eredménnyel járt?
– Nagyon fontos lépés volt az egyezmény egyoldalú bevezetése, ugyanis az EU decemberben olyan időszaknak ismerte el, mintha kétoldalúan alkalmaztuk volna ezt a megállapodást. Ez azért fontos, mert amikor megindul a stabilizációs és társulási megállapodás ratifikációs folyamata, ezt egyfajta gyorsulásnak tekinthetjük, ugyanis tapasztalatgyűjtési időnek fogják tekinteni azt. Ez az idő pedig borzasztóan fontos, hiszen ha ez nem történt volna meg, további egy évre lenne szükség ahhoz, hogy addig a pontig eljussunk, ahol most vagyunk.
