Nikola Miletićé az első és egyetlen bejegyzett eperültetvény Szerbiában. Olyan eperfajták termesztésébe és palánták forgalmazásába kezdett bele, melyekről hamar bebizonyosodott, hogy minőségesebbek, termőbbek, mint a beszállított eperfajták, amikor pedig arra vállalkozott, hogy létrehozzon egy olyan központot, ahol elsőosztályú eperpalántákat nevel és árusít majd, adminisztrációs hiba folytán hatalmas anyagi kár érte, ami a következő évben megismétlődött. Miletić úgy döntött, felszámolja ültetvényét, és Magyarországon folytatja tovább a munkát.
– A Miletić-ültetvény tulajdonképpen tizenkét évvel ezelőtt jött létre. Akkor még semmit sem tudtam az epertermesztésről, és elsősorban azért vágtam bele, hogy valamiből kiegészítsem a családi pénztárat. Volt egy kis szabad földterületem a ház körül, amit beültettem eperrel. Két évig keresgéltem az interneten, bújtam a szakkönyveket, újságokat, mindent tudni akartam az epertermesztésről és arról, melyik eperfajta a legjobb. Már a kezdet kezdetén nyereséges voltam, és a következő években egyre bővítettem az ültetvényt, miközben tanultam és kísérletezgettem – emlékszik vissza Nikola a kezdetekre.
2003-ban alapította meg a cégét, készített egy honlapot, és létrehozta a Szabadkai Epertermesztők Egyesületét, az Epret. Az volt az elképzelése, hogy Szerbiában, sőt Európának ebben a szegletében minőségessé tegye az epertermesztést, hogy a legjobbat kínálja a fogyasztóknak. Különféle eperfajtákat ültetett, kísérletezett, tapasztalatait megosztva tanácsokkal látta el a termesztőket a volt Jugoszlávia egész területéről, szakértőket hívott meg, akik előadásokat tartottak, ő pedig a külföldi epertermelést tanulmányozta, járt francia, holland, olasz, német termesztőknél. Mivel a legnagyobb gondot az okozta, hogy a termesztők nem tudtak minőséges palántákhoz jutni, a következő évben már nemcsak a termesztéssel, hanem eperpalánták forgalmazásával is foglalkozni kezdett.
– Azt akartam, hogy az epertermesztés az előző évekhez képest valóban minőséges legyen, a megmunkálástól, felszereléstől kezdve a palántákig, valamint hogy mindenkinek kifizetődő legyen epertermesztéssel foglalkozni, és persze a vevők ízlését is kiszolgáljuk. A nagy külföldi termesztők felismerték a régióban rejlő lehetőségeket, és azzal az ötlettel álltak elő, hogy hozzunk létre itt egy nagyobb epertermesztő központot, ahonnan kiemelkedő minőségű palántákkal látnánk el az itteni termesztőket. Két évvel ezelőtt szerződést kötöttem a hollandokkal, majd az egyik olasz intézettel, akik új eperfajták szelekciójával foglalkoznak. Ezzel exkluzív jogot kaptam, hogy az egész balkáni régiót ellássam palántákkal, majd az európai uniós piacot és idővel a keleti országokat is – mondja Nikola, aki úgy érezte, olyan ajánlatot kapott, amiről mindig is álmodott, és gondolkodás nélkül belevágott a palántaközpont megvalósításába. Hét évre bérbe vett egy huszonhét hektáros földterületet közel a magyar határhoz, melynek egy részére holland eperpalántát telepített és több termelővel is megbeszélést folytatott azok eladásáról. A eper elültetésére július a legalkalmasabb. A termesztők ebben a hónapban vásárolják meg a palántákat, így Nikola tudta, hogy ekkor már rendelkeznie kell a hivatalos minisztériumi engedéllyel a palánták forgalmazásához, azonban hiába kezdett el időben intézkedni, csak augusztus elején kapta meg a palánták minőségét igazoló tanúsítványt, amikor már késő volt. A bosszúság mellett az anyagi veszteséggel is szembe kellett néznie.
– Minden évben ugyanaz az eljárás, mintát vesznek az ültetvényből, megvizsgálják a laboratóriumban, megállapítják, hogy egészségesek-e a palánták, és ennek alapján kiadják a tanúsítványt, amit a mezőgazdasági minisztériumban aláírnak. Abban az évben minden téren késlekedtek, és hiába telefonáltam nap mint nap a minisztériumba, a tanúsítvány aláírására heteket vártam, miközben különféle kifogásokkal próbáltak lerázni. A beszállítók lobbija volt ez. A munkámmal, az általam felkínált minőséggel sértettem bizonyos köröket, így éppen annyi időre állítottak félre, amennyire kellett. Addig más ültetvényesek eladták a palántákat az én vevőimnek is, akik csak arra vártak, hogy megkapjam a tanúsítványt, ami viszont azért fontos, hogy a termesztők állami támogatást igényelhessenek. Mentettem, ami menthető volt, de az egész cégem válságos helyzetbe került, még a munkásaimat sem tudtam kifizetni. Azt ígérték, ilyen többé nem fordul elő, ezért tavaly újra kezdtem a munkát, újabb pénzeket fektettem bele, és kibővítettem az ültetvényt olasz palántákkal, mintegy kéthektárnyi területen, ami másfél-kétmillió palántát jelent, közben pedig megbeszéléseket folytattam horvát, boszniai, macedón, magyarországi vevőkkel. És amikor eljött az ideje, hogy megkapjam az engedélyt, és az immár másodszor, nem érkezett meg időre.
Késlekedtek a mintavétellel, annak kivizsgálásával, végül megállapították, hogy a palánták betegek, és arra kötelezték Miletićet, hogy semmisítse meg a palántákat, melyek egyébként a legszebbek voltak az egész ültetvényen. Miletić viszont egy független, európai uniós laboratóriumi vizsgálatot követelt. Hosszas utánajárás után sikerült erre engedélyt kapnia, és a mintavételt a zimonyi intézet végezte, akik nemcsak hogy késve küldték el a mintákat, de a palántákat tartalmazó zárjeggyel ellátott zsákokat felbontották, a palántákat szétszedték, és levagdosták a gyökereket és a leveleket.
– Hosszú ideig nem kaptam meg a vizsgálat eredményeit, végül érkezett egy elektronikus formában írt, nem hivatalos levél, hogy a palánták nem egészségesek. Megpróbáltam kapcsolatba lépni az angol intézettel, akik a vizsgálatot végezték, de a mai napig nem jelentkeztek. Tönkretették a vállalatomat és hatalmas adósságokba kergettek. Úgy döntöttem, felszámolok itt mindent, és Magyarországon, a Planet Garden céggel közösen folytatom tovább a munkát, várhatóan már idén nyáron. A tervek szerint két és fél hektáron epertermesztés folyik majd, fél hektáron pedig palántákat nevelünk, az olaszországi licenc alapján, amit én vezetek majd. Felháborító, amit műveltek velem, az államtól pedig kártérítést fogok követelni, mert többmilliós kárt okoztak nekem, hiszen a szervezetlenség, felelőtlenség, alkalmatlanság és korrupció miatt tönkrement egy virágzó cég. Igaz, hogy elfáradtam, de nem adtam fel. Máshol ugyan, de újrakezdem.
(Fotó: Tápai Renáta)
