Mivel a médiából folyamatosan csak a rossz hírek áradnak, most ettől eltérünk és jó hírek következnek. Tudta-e a Tisztelt Olvasó, hogy a szerbiai átlagbér 2011 decemberében nem kevesebb, mint 43 887 dinár volt, ami az egy évvel korábbi 34 009 dináros jövedelemhez képest több mint 20 százalékos növekedés? De ez még nem minden. Az elmúlt egy év során a munkanélküliség is csökkent egész Vajdaságban, így például Adán 1044-en vannak munka nélkül, Magyarkanizsán 2266-an, Zentán 2382 személy nem dolgozik, Topolyán 3296, Kishegyesen 2050, a szabadkai munkanélküliek száma pedig 10 958. Kételkedik benne bárki is? Ezeket az adatokat a hivatalos állami statisztikából kerestem ki.
A statisztika pedig egy sajátos tudomány. Mereven, hajlíthatatlanul kitart a matematika szabályai mellett. Egy meg egy az kettő. Kizárólag a számokra, a tényekre összpontosít, összegez, táblázatokat és grafikonokat gyárt és ezekből következtetéseket von le. Nincsenek emberek, sorsok, életek, éhezés, természeti katasztrófa, születésnap, temetés…csak a zord tények. Amelyek magyarázata azonban már többféle lehet. Mert teszem azt, a Tisztelt Olvasó dolgozik egy vegyesboltban, ahol ezért kap havi 10 000 dinárt, ezzel szemben a főnöke, a bolt tulajdonosa saját magának kiutal ezen a címen 100 000 dinárt, a statisztikában az jelenik meg, hogy a Jolánka kereskedelmi vállalatban 500 euró az átlagbér.
Ugyanakkor, a statisztika manipulálható is, azzal, hogy mondjuk egy-két kényesebb adatot kihagyunk a számításból, ezzel fényezni tudjuk a valóságot. Ezt tette a kormány az államadósság tekintetében, csak hát a Nemzetközi Valutaalap szakembereinek is megvan a saját képlete és amikor utánaszámoltak, rájöttek, hogy az igazság odaát van.
Nincsenek vitathatóbb kimutatások azoknál, amelyek a steril tények, számok alapján egy irodában készülnek, ahová még az oxigén is csak szűrve jut be. Valahogy így készülhetnek azok a ranglisták, amelyeket évről évre közzétesznek neves gazdasági lapok, irodák, intézmények. Így készülhetett a Financial Times nevű laphoz tartozó FDI magazin kimutatása is, ahol különböző kategóriákban Vajdaság, Indjija, Sremska Mitrovica és Szabadka is dobogós helyet szerzett. Az eredmény kapcsán pedig Szabadka polgármestere szinte pezsgőt nyitott, azt sugallva, hogy ezen elismerés nyomán özönleni fognak a külföldi beruházók ebbe a városba.
Amit tudni lehet erről a versenyről, hogy Szabadka a közvetlen külföldi beruházások idecsábításának népszerűsítése kategóriájában került a tizedik helyre. A magyarázat szerint az értékelésnél figyelembe vették azt, hogy hány személy dolgozott a beruházási lehetőségek népszerűsítésén, milyen kezdeményezések történtek amelyekkel beruházókat kívánnak idevonzani, információk azokról a szektorokról, amelyek a legkedvezőbb lehetőségeket kínálják, illetve a befektetők ösztönzésének formái.
Valószínűleg létezett egy értékelési táblázat, valamilyen kritériumrendszer, amely alapján rangsorolták a városokat. És tették ezt a szakemberek egy íróasztalnál ülve, a számokat, tényeket összehasonlítva, esetleg átnéztek egy-két prospektust, megnéztek néhány reklámfilmet mosolygó fiatal lányokkal, elszántan dolgozó sárga védősapkás kőművesekkel, égnek meredő modern építményekkel és így tovább, viszont nem látogatták körbe a versenyben részt vevő városokat. Nem tekintették meg a valós helyzetet, hogy Szabadkánál maradjunk, nem voltak tanúi annak, hogy a potenciálisan turisztikai paradicsomnak tervezett Palicsi-tó bűzlik, mert egyes cégek beleengedik a szennyüket, nem látogattak el az ipari parknak megálmodott kaszárnyák rogyadozó falai közé, nem nézték meg a Szabadegyetem melletti betonvázat és nem sétáltak végig a kihalt Korzón, a Népszínház félkész váza és a ledeszkázott zöld szökőkút mellett.
Ne feledjük: 43 000 dinár az átlagbér, a munkanélküliség pedig csökken. Ja, hogy a Tisztelt Olvasó 18 000 dinárt visz haza, azt is több hónapos késéssel? A családtagok közül pedig Ön az egyetlen, aki munkaviszonyban van? Nem számít. A hivatalos statisztika megmondta.
Szerbia egésze lepusztult állapotban van, a tőke itt nem érzi magát biztonságban, a kormánynak semmilyen fejlesztési víziója nincs, az államadósság pedig tetemes. Ez az, amiről a külföldi beruházó először meggyőződik. Nem prospektusokat és toplistákat olvas, hanem a helyszínre jön és meggyőződik a valós helyzetről. És amíg a valós helyzet olyan, amilyen, addig az efféle népjóléti délibábok semmi másra nem jók, mint önfényezésre.
