Idestova hét év telt el a fekete karácsony óta, amikor is hatalmas erejű cunami lepte meg az indonéziai szigetvilág egyik legkedveltebb turistaparadicsomát, Szumátra szigetét. A műholdas és egyéb megfigyelőrendszerek birtokában a világ másik felén néhány perccel a földrengés után már tudták, hogy mekkora katasztrófa fenyeget, a helyiek azonban a megfelelő riasztórendszer hiánya miatt nem értesültek időben az őket fenyegető veszélyről.
Japánban a földrengés megszokott jelenség, a szigetvilág pedig közismert arról, hogy a földrengésvédelmet magas szinten űzik. Sőt Tokióban az üzletemberek a kisebb földrengések során nem szakítják meg a megbeszélést, hanem hangbicsaklás nélkül tovább folytatják a prezentációt. Pénteken viszont a gyakori földrengésekben edzett szigetlakók is megijedtek, hiszen a világban mért negyedik, Japánban pedig a valaha mért legnagyobb, 9-es erősségű földrengés rázta meg a szigetország északkeleti partvidékét. Tokióban kilengtek az épületek, több tűz keletkezett. A hatóságok 10 méter magas hullámra vonatkozó cunamiriadót rendeltek el, amely alig egy óra múlva pusztítva áramlott a szárazföld belseje felé, néhol 10 kilométeres mélységbe.
A japán csúcstechnológia és az időben történő riasztás ellenére rengeteg áldozatot követelt a katasztrófa. A japán hírügynökségek tegnap 2475 halottról és 3611 bizonyíthatóan eltűntről jelentettek. A becslések természetesen sokkal nagyobbak, van olyan város, Minamisanriku, ahol akár tízezren is életüket veszthették. A természeti katasztrófa mellett pedig ott leselkedik egy nukleáris katasztrófa veszélye is.
A földrengés következtében a földrengéskor Japánban automatikusan leállt a veszélyeztetett területen lévő öt atomerőmű, és a villamoshálózat is összeomlott. Ezzel együtt az atomerőművek biztonsági hűtővízellátása is megszűnt, de az üzemzavari dízelgenerátorok rendben elindultak és a blokkok lehűtését megfelelően megkezdték. Azonban a Tokiótól 250 kilométerre található Fukusima-1 atomerőművet – Japán egyik legrégebbi atomerőműve – rövidesen elérte a szökőár és miután átcsapott a sokkal kisebb hullámokra tervezett gátakon, tönkretette a dízelgenerátorokat. A reaktormagok egy ideig hűtés nélkül, szárazon maradtak, aminek következtében részleges magolvadás keletkezhetett.
Hiába kísérelték meg kiereszteni az ott keletkezett radioaktív gőzt, szombaton az egyes reaktor, hétfőn pedig a hármas reaktor védőburka felrobbant. A hűtést tengervízzel próbálják megoldani, ami további radioaktív környezetszennyezést jelent. Csak hab a tortán, hogy kedden a kettes reaktor védőburka is berobbant, újra hűtés nélkül hagyva azt, ami miatt megsérülhetett a reaktortartály, valamint a negyedik reaktornál tűz keletkezett, az elhasznált fűtő-anyagtároló pedig felforrt. Az egyik reaktor közelében óránként 400 millisievert sugárzásnyi szivárgást mértek, miközben évi 100 millisievert már rákot okozhat. Egyesek szerint a történtek átírhatják az atomenergetika jövőjét, mások pedig egy második Csernobiltól félnek.
Európa-szerte 143 működő atomreaktort tartanak nyilván, atomerőművet hozzánk legközelebb Pakson találhatunk. A jelenlegi katasztrófa miatt sokan átgondolják ez irányú beruházásaikat, mások pedig vizsgálat alá vetnék a reaktorokat. Persze, a kontinens nincs kitéve a szigetországhoz hasonló tektonikus hatásoknak, de félő, hogy az európai atomerőművek is tartalmaznak biztonsági réseket.
Hiába készült fel a precizitásról ismert Japán, mégis megtörtént a baj. Energia viszont kell, és ha az atomerőművek nem biztonságosak, maradnak a kőolajszármazékokat használó erőművek, amelyek amellett, hogy kiapadásra vannak kárhoztatva, az üvegházhatást gyorsítják, a vízi erőművek meg környezetrombolóak. Az alternatív megoldások pedig vagy nem eléggé hatásosak, vagy az olajlobbik felvásárolták a használati jogaikat.
Lehet azon vitatkozni, hogy mi okozhatta a katasztrófát – és mi okozza az egyre többször előforduló katasztrófákat –, egyesek szerint a csendes óceáni atombomba-kísérletek, mások szerint pedig Japán elhelyezkedését tekintve ez várható volt. Egy biztos: Földünket már hosszú évtizedek óta romboljuk. A nagyhatalmak és az olajlobbik hallgatnak és maszatolnak, miközben a környezetvédők az unalomig szónokolnak az üvegházhatásról, a folytonos környezetszennyezésről és más ipari forradalom utáni örökségünk káros hatásairól. A Föld ökoszisztémájának hirtelen, nem természetes megváltoztatása pedig katasztrófába torkollik, hiszen a természet nagy úr. Így volt ez a dinoszauruszok korában is. Akció-reakció. Ideje lenne feleszmélni.
