Szerdán hajnalban a Szerbiai Képviselőház közel 13 órás vita után elfogadta a Srebrenica-határozatot, amelyben a legszigorúbban elítélik a bosnyák lakosság felett Srebrenicán elkövetett gaztettet, együttérzésüket és bocsánatkérésüket fejezik ki az áldozatok családjainak, valamint kijelentik, hogy le kell tartóztatni Ratko Mladićot. A határozat elfogadását a 250 fős parlamentben 127 képviselő támogatta, 21 ellene szavazott, míg egy képviselő nem szavazott. A Liberális Demokrata Párt és a Szerb Radikális Párt nem vett részt a voksoláson. Az éjjeli szavazásig egyedül a kisebbségi frakcióba tartozó két bosnyák nemzetiségű képviselő voksa volt kérdéses, akik végül igennel szavaztak. A sürgőségi eljárás keretében megvitatott, majd becikkelyezett határozatot a szerb kormány terjesztette be, a hatalmi koalíció pártjai támogatták, míg a népnemzeti képviselők szégyenteljesnek és igazságtalannak nevezték.
A parlamenti vitában a kisebbségi frakcióból először Esad Džudžević, a Bosnyák Lista az Európai Sandžakért képviselője szólt a képviselőkhöz, amikor is kifejtette, hogy az 1995-ös mészárlás nem az első esete a bosnyák nemzetiségűek felett elkövetett szerb bűntetteknek, ugyanis 1912 óta több ízben is történt gaztett, főként a két világháborúban, majd kiemelte, hogy az is ismeretes, miszerint ortodox papok sokszor erővel térítették meg a muzulmán hitvallásúakat. Felszólalására a parlamenti ellenzék keményen reagált, többek között egyoldalúnak, hazugnak jellemezték, és megvádolták, hogy viszályt akar szítani a Szerbiában élő nemzetek között. A botrányt okozó felszólalása után a bosnyák parlamenti képviselő csupán a Magyar Szónak volt hajlandó nyilatkozni álláspontjáról.
– A parlamenti felszólalásomban kifejtettem, hogy sem a Bosnyák Lista képviselői, sem a kisebbségi frakció képviselői nem írták alá a határozat tervezetét, vagyis nem voltak kezdeményezői a most megvitatásra került Srebrenica-határozat szövegének. Helyette egy sokkal jobb, megfelelőbb szöveget ajánlottam, amely nem más mint az Európai Parlament Srebrenica-határozata, ugyanis annak egyik záró rendelkezése szerint többek között Szerbia, valamint a nyugat-balkáni államok kötelessége is elfogadni azt. Ez a szöveg sokkal pontosabban, megfelelőbben határozza meg, mi történt Srebrenicán, példaértékű szövegként lehet tekinteni rá a nyugat-balkáni országok megbékélésének útján, így kötelességemnek tartottam felajánlani azt. A mai vita végéig azt remélem, hogy a Szerbiai Képviselőház elfogadja azt, mint alternatív szöveget, hiszen emberek vagyunk, és jó, ha van választási lehetőség. Emellett azt kértem, hogy július 11-e legyen a srebrenicai népirtásról való megemlékezés napja, amit egyébként az EP határozata is ajánl.
Az ülésen ugyanakkor az ellenzék támadta Önt felszólalásának egy bizonyos része miatt...
– Felszólalásom legkellemetlenebb része az volt, amikor arra emlékeztettem a jelenlévőket, hogy 1912-től, amikor is Sandžak a Szerb Köztársaság része lett egész 1995-ig, milyen kellemetlenségeket éltek át az ország bosnyák nemzetiségű lakosai. Feltételezem, hogy felszólalásom megbotránkoztatta a szerbiai közvélemény egy részét, azokat, akik nem szokták meg, hogy megfelelő módon hallják azokat a történelmi tényeket, amelyeket ma felolvastam. Ezt a történetet, amely 1912-től egészen 1995-ig, vagyis Srebrenicáig tart, neveztem büntetlen gaztettnek, tudva azt, hogy sohasem fognak ezek miatt senkit sem felelősségre vonni.
Mi alapján döntöttek arról, támogatják-e a határozatot?
– Azt kértem, hogy a határozatban egyértelműen ítéljék el a srebrenicai népirtást. A szövegből kiderül, hogy a Szerbiai Képviselőház elfogadja a Nemzetközi Bíróság által a Bosznia-Hercegovina kontra Szerbia ügyben hozott ítéletet, amiben egyértelműen felismerhető a vétkesség beismerése.
Véleménye szerint a szerbiai közvélemény mennyire ismeri az Ön által megnevezett tényeket?
– Úgy gondoltam, ismertetnem kell a jelenlevőkkel azokat a gaztetteket, amelyeket nemzettársaim fölött követtek el. Mint láthatta is, az ellenzéki képviselők a megszokott módon reagáltak, vagyis kezelték mondandómat. Tulajdonképpen az látszik, hogy nem szoktak hozzá ahhoz, hogy olyan kellemetlen tényeket halljanak, amelyek arról szólnak, milyen bűntetteket vagy gaztetteket követtek el egyes esetekben a szerb nemzet egyes tagjai. Ebből fakadóan, azt gondolom, a mai vita már csak amiatt is hasznos, mert így a szerbiai közvélemény is szembesülhet Srebrenica tényeivel.
