A szerbiai parlament 2004 novemberében kötelezte el magát az Európai Unió mellett, az ország európai jövőjéről szóló határozat elfogadásával. Ezt követően dolgozta ki a kormány az ország uniós integrációjának ütemtervét, amiről lapunk tegnapi számában már említést tettünk azzal az ígérettel, hogy ma részletesen is beszámolunk erről az ország jogi és közigazgatási reformját magában foglaló dokumentumról.
Minden ország, amely az Európai Unió felé veszi az irányt meg kell, hogy határozza intézményeinek az uniós normákkal való összehangolásának módját, ütemét. A stabilizációs és csatlakozási megállapodás április 29-i aláírása után a kormány most közvitára bocsátotta a Szerbia Európai Uniós Integrációjának Nemzeti Programja címet viselő dokumentumot. Ezt Božidar Đelić, az ügyvezető kormány alelnöke mutatta be többek között Szabadkán is.
A dokumentum minden köztársassági intézmény reformjára kitér, az ország politikai átalakulásának ütemére, az integráció anyagi vonzatára, és külön részletezi a szakkáderek szerepét. Đelić szerint azzal, hogy megszületett ez a terv, Szerbia előrébb jár mint sok nyugat-balkáni ország volt az európai integráció azon pontján, ahol ma mi vagyunk: az aláírt stabilizációs és csatlakozási megállapodást még nem ratifikálta a szerbiai parlament, és természetesen még tagjelölti státusa sincs az országnak. Szlovénia például az integráció későbbi szakaszában készítette el az ehhez hasonló dokumentumot. A szerbiai kidolgozásában legtöbbet a szlovén diplomácia képviselői és politikai szakemberei segítettek a kormány integrációs irodájának.
Az integrációs program hat fő fejezetből áll. Az ország politikai reformjai mellett a gazdasági reformokat írja le, meghatározza az uniós tagsággal járó kötelezettségeket, valamint az adminisztrációs és a törvényhozási kapacitás növelésének ütemét, előkészíti az úgynevezett Acquis Communautarie (közösségi (jogi) vívmányok – az EU jogszabályainak összessége) szerbiai változatát. (Minden országnak, amely belép az unióba, össze kell hangolnia a közösséggel a jogrendszerét. Ezzel vagy a belépés pillanatában már elkészült, vagy kap egyfajta haladékot, de ezt el kell fogadnia.) Végül a program leírja, hogy miből fogják fedezni a reformok költségeit.
A politikai kritériumok elfogadása az európai értékekként sokszor említett fogalmakat érti a kormány: azon intézmények erősítését, amelyek hozzájárulnak az emberi, kisebbségi jogok tiszteletben tartásához, valamint a diszkrimináció mindennemű formája elleni harcot.
A gazdasági reformok fő motívuma a szabad piacgazdaság megteremtése, külön figyelmet szentelve az EU piacának megnyitásával keletkező konkurenciaharcra.
A legbővebben kidolgozott fejezet a tagsággal járó kötelezettségekre való felkészülés. Ezt külön 35 fejezetben dolgozták ki. A dokumentum „leosztja” minisztériumokra, hogy pontosan kinek mit kell tennie ahhoz, hogy Szerbia minden értelemben 2012-re eleget tegyen az uniós normáknak, és fel legyen készülve arra, hogy elfogadja a már említett Acquis Communautarie-t (AC). (Tegnapi számunkban már említettük, hogy Đelić és a kormány integrációs irodája által kidolgozott program is 2012-re ütemezi Szerbia uniós tagságát.) Az AC elfogadása, vagyis szerbiai verziójának kidolgozása a gyakorlatban a kormány jelen számításai szerint a következőképp nézne ki: egy körülbelül 100 ezer oldalnyi jogi dokumentumot kell lefordítani szerbre, a szerb törvényeket pedig egy, az unióban hivatalos használatban lévő nyelvre.
A fordításnak és más közigazgatási feladatnak a költségeit Đelić szerint csak részben kell majd Szerbiának fizetnie, ugyanis utólag az unió visszatéríti az adminisztrációs kiadások bizonyos százalékát. A kormányalelnök ezt részletezve tért ki az állami intézményekben dolgozókra. Az integrációs folyamat új munkahelyekkel is jár, a kormány szerint 3737 szakembert fog új munkaerőként felvenni az állam, akik a kormány különböző szerveiben (a minisztériumokban, az integrációs irodában és másutt) kizárólag Szerbia uniós tagságára fognak koncentrálni.
Đelić ambiciózusnak nevezte a kormány terveit: a programban foglaltak szerint Szerbia az év végére nyerné el az EU-tagjelölti státust, felkerülne (első nyugat-balkáni államként) a schengeni „fehér listára” és készen állna az uniós pénzek fogadására. A kormányalelnök viszont kitért arra is, hogy volt egy éve a szerbiai parlamentnek, amikor 208 törvényt fogadott el, de szinte egyiket sem alkalmazzák, tehát nem elég csak a parlamentnek megszavaznia a törvényeket, alkalmazni is kell azokat.
A jelenlegi szakaszban tehát a programot közvitára bocsátották, június kilencedike óta. Ezt követően – a kormányalelnök szerint valamikor ősszel – a parlament elé kell kerülnie, a képviselőknek kell majd véleményezniük, és szavazniuk róla. Aki most szeretné látni, megteheti azt a kormány európai integrációs irodájának honlapján, a www.seio.sr.gov.yu címen, ahol véleményezni is lehet a dokumentumot.
