A hajdújárásiak jól tudják, hol kaphatók a környék legfinomabb borai, amelyek nemcsak ízben, hanem árban is csábítók. A pincészet pedig nyitva áll a borkedvelők előtt, és naponta telítődnek a palackok, kannák az istenek italával, ami magán viseli valamikor híres borvidékünk jegyeit, s a húsvéti ünnepek sok családnál a Maurer-féle borok kortyolgatásával telnek el.
Bár Maurer Oszkár tizenhat évvel ezelőtt még csak hobbiszinten borászkodott, ma már a térség egyik legismertebb borosgazdája, tavaly pedig az év borásza lett.
Dédapja, nagyapja is borász volt, így a bor szeretete és tisztelete már a kezdetektől megvolt benne. Másokkal ellentétben őt a tőkék, a szőlő, a hordók, a bor nyűgözték le, amit áthatott a természet csodálata és a hagyományokhoz való ragaszkodás. Ahogy ő fogalmazott, úgy vonzotta őt a szőlőtermesztés és borkészítés, mint a mágnes, és a hobbiból hamarosan valami sokkal több lett. Lassan körvonalazódni kezdett benne az elképzelés, hogy nem egyszerűen szőlőtermesztéssel kell foglalkoznia, hanem egy birtok keretében meg kellene próbálni újra azzá a virágzó bortermelő vidékké tenni ezt a térséget, mint ami azelőtt volt, és a hagyományokat is fel kell eleveníteni. Akkoriban kétezer hektáron termeltek itt szőlőt, boraink minőségi borok voltak, amelyek a világ más tájain is megállták helyüket, s egyediek voltak, mint ahogy ma is megvannak a térségre jellemző szőlőfajtáink.
– A tapasztalat azt mutatja, hogy bár az első tíz évben megtérülésre nem lehet gondolni, mégis gazdaságos tud lenni a bortermelés, hiszen a mai napig kereslet van a kövidinkára, a kadarkára, a szerémi zöldre, a bakatorra, a mézes fehérre vagy az ezerjóra. Ezek helyi fajták, amelyek kimondottan erre a térségre jellemzők, s amit így sehol másutt nem tudnak előállítani. A helyi fajtákból készült borok pedig remekül illenek a helyi ízekhez, ételekhez. Mintegy tíz évvel ezelőtt kibővítettem a gazdaságot, és azóta eladásra is termel a birtok, ma már tizenkét hektár termőszőlőm van. A Szabadka–Horgos-borvidéken négy hektáron főként régi tőkéim vannak, Noszán van a világ legöregebb kadarkaültetvénye, a Tarcal-hegyen (Fruška Gora) pedig nyolc hektár új ültetésű szőlőtőkém van. Ide már visszatelepítettünk néhány olyan fajtát is, amelyek teljesen kivesztek – mondja a borosgazda.
Oszkár a pincészeten keresztül a térségre jellemző borkultusz visszaállítását célozta meg. Jelenleg is azon dolgoznak, hogy helytörténészek bevonásával megpróbálják rekonstruálni a borvidéket, amely a magyar királyság első számú borvidéke volt, s máris összeállt egy nagyobb történelmi-tudományos anyag és földrajzi tanulmány. A borász szerint mindennek a kulcsa, hogy nem kell mindent újra kitalálni, hanem az évezredek alatt kialakult hagyományokat kell feleleveníteni, és a régi értékekkel, tudással kell továbbhaladni, az új ismereteket, technológiákat hozzáadva tovább javítani a borok minőségét. Akik így vélekednek és dolgoznak, azok el is tudják adni boraikat, állítja. Az emberek a silány minőség miatt szoktak le a borivásról, a borvidékbe vetett bizalmat pedig vissza kell szerezni, hiszen az elmúlt évtizedekben harmadrangú borok készültek, és míg Szabadkán valamikor egy főre mintegy száz liternyi elfogyasztott bor jutott, ez a szám mára lecsökkent négy literre.
A Maurer-féle borokat a hazai piacon nem találjuk meg, kivéve magában a pincészetben. A hazai piac mintha nem akarná elismerni az itt termő borok minőségét, és az itteni termelők elől elzárkóznak, ugyanakkor az észak-bácskai részen az értékesítés nagyon jól működik, s sokan, felismerve a helyi borok minőségét, visszajárnak vásárolni. Míg Belgrádban egy üveg Maurer-féle bort sem sikerült eladni, annak ellenére, hogy a versenyeken kitűnő eredménnyel zártak, addig Magyarországról sorra érkeznek a megkeresések, és Budapesten több ezer palack bort értékesítenek, éttermekben szolgálják fel, borszaküzletekben bukkanhatunk rájuk, sőt, ezeket a borokat továbbexportálják majd Svédországba, Dániába, Hollandiába, Kanadába is, így Szerbia első pincészete lesz ez, amelynek borai eljutnak ezekbe az országokba.
Maurer Oszkár: A sonka mellé én egy kadarkát ajánlanék
Mint Maurer Oszkár kiemelte, a térség borai kiválóan illeszkednek a helyi ízvilághoz, így arról is kifaggattuk, hogy a húsvéti finom falatok mellé borszakértőként melyik fajtát javasolja.
– A sonka mellé én egy kadarkát ajánlanék, az mindenképpen jó lehet, bár a kolbász mellé nehezebb bort javasolni, mert nagyon fűszeres, de azt hiszem, a kadarka jó választás. Ha viszont már nem bírunk több húst enni, és csak tojást fogyasztunk, akkor egy kövidinkát képzelek el mellé. Mi itt a családban mindent iszunk, főként ebéd előtt és után fogyasztunk bort. Jelenleg a rajnai rizling a kedvenc nálunk, de van még néhány, amit nagyon szeretünk. Ha arról faggatnak, melyik a legjobb bor, azt válaszolom, az, amibe az ember a szívét-lelkét beleadja. Mindennek legyen lelke, ami a szőlőbe kerül, mert csak így lesz lelke a bornak is, s attól lesz igazán jó.
