Négy éve csak a portások „dolgoznak”
Minden jel szerint két és fél évszázad után sörgyár nélkül marad (a sörnapjairól is ismert) Nagybecskerek. Az 1748 óta létező nagybecskereki sörgyár (ZIP) agóniája a 2003-ban véghezvitt magánosítás óta tart, és a végéhez közeledik. Számlája több mint három éve folyamatosan zárolva van, úgyhogy az automatikus megszűnés veszélye fenyegeti őket. Az egészben az a furcsa, hogy emiatt a tulajdonosok – sem Momčilo Rajić (aki a gyár vagyonának 51,04 százalékát birtokolja), sem pedig az állam (40 százalékos tulajdonjoggal) – nem izgatják magukat.
Még a szerbiai gazdaságban uralkodó állapotok közepette is hihetetlenül hangzik az, hogy a sörgyár háromszáz dolgozója négy év alatt sem volt képes rendezni a státusát, sem megfizettetni az elmaradt járandóságokat. Közben sem a helyi önkormányzat, sem pedig a Körzeti Gazdasági Kamara, de az adóhivatal sem volt képes Momčilo Rajić gazda nyomába jutni.
A Körzeti Gazdasági Kamara nemrég Bojan Pajtić tartományi kormányfő közreműködését kérte, de még így sem sikerült elérniük a szabadkai üzletembert, akit 2008 óta nem láttak Nagybecskereken.
Momčilo Rajić, a Pan Beer, illetve több hazai (a jagodinai és a törökbecsei) sörgyár tulajdonosa 2003 szeptemberében 912 ezer euróért lett többségi tulajdonosa a nagybecskereki sörgyárnak, amelynek vagyonát akkor 9,5 millió euróra becsülték. De csakhamar kiderült, hogy a privatizáció még így is félresikerült. Elsősorban a többségi tulajdonos eladósodása miatt. 2003-ban három hónapot dolgoztak, a következő évben azonban már többet álltak, mint amennyit termeltek. Egy időben a törökbecsei sört palackozták a nagybecskereki gyárban. Aztán 2006 tavaszán teljesen leálltak. Közben a tulajdonost többször is letartóztatták annak a gyanújával, hogy fantomcégeken keresztül több bűncselekményt követett el, valamint hogy megkárosította az államot.
A 320 dolgozóból mára 16-an maradtak. Senki sem kapott felmondást, hanem önszántából távozott, hiszen munka nem volt, így fizetést sem kaptak. Akik maradtak, mindannyian portások, és ők maguk sem tudják, hogy kinek a vagyonát őrzik. A legnehezebb helyzetben az egykori dolgozók vannak, akik immár négy éve nem kaptak fizetést, de a bírósági úton odaítélt járandóságot sem tudják megfizettetni. Nem értik, hogy ha Németországban 1200 sörgyár meg tud élni, akkor a tíz hazai sörgyár között a nagybecskereki miért nem képes megmaradni. Állítólag voltak is külföldi érdeklődők (szlovákok és szlovének) de a tulajdonos túl magas árat (kilencmillió eurót) követelt a gyárért. Pedig egyes vélemények szerint csak az alkoholmentes Tut Gut (későbbi nevén Euromalz) gyártásának újraindításával állhatna talpra a gyár. Szerencsére ennek a '90-es években igen népszerű italnak a gyártási jogát (még) nem adták el. De a jelekből ítélve ennek már nem sok jelentősége van.
