Jó tíz évvel ezelőtt figyelmeztetett egy tanárom, hogy csak annyit merjek bevállalni az interneten, akár egy elektromos levélben is, amennyit le mernék írni egy képeslapra. Ekkor még messze nem tudtam valamiféle közösségi portál létezéséről, majd az elkövetkező évek során megismertem az IWIW-et, ezt követően a Poznanicit, valamint a Facebookot.
– A Facebook veszélyes – mondta Barack Obama amerikai elnök, és bizony igaza van. A Facebook tényleg veszélyes, és erről legkevésbé az üzemeltetői tehetnek. A hatalmas közösségi oldal, mely már 300 milliónál is több tagot számlál, akkora hatással van való életünkre, amennyire azt pár éve még senki sem feltételezte. Eredetileg arra találták fel, hogy könnyebben megtalálhassuk ismerőseinket, rég elveszettnek hitt barátainkat. Azonban a közösségi oldal több veszélyt rejt magában, mint hinnénk.
Számítógépes bűnözők gyorsan felismerték a közösségi oldalakban lévő lehetőségeket, egyik legkedveltebb módszerük a személyiséglopás, de különböző vírusokat is letöltetnek velünk a számítógépünkre, további adatokat lopva. Ugyanakkor előszeretettel használják a Facebookot a munkaadók is. A careerbuilder.com júniusi felmérése szerint a munkaadók 45 százaléka vett igénybe közösségi oldalakat, leginkább Facebookot, hogy információkat gyűjtsön a jelöltről.
A munkaadók 35 százaléka nyilatkozott úgy, hogy olyan tartalmakat találtak a munkavállalókról, melyek befolyásolták őket annak elutasításában. Példaként említettek fotókat vagy információkat a jelölt ivási és drogfogyasztási szokásairól, korábbi munkaadójáról és munkatársairól.
A munkáltatói Facebookos „kémkedés” akár egész szélsőséges is lehet. Így járt az a nő, aki migrénre hivatkozva szabadnapot vett ki. Állítása szerint otthon pihent, a Facebookra azonban bejelentkezett aznap, és a közösségi oldalon aktívan tevékenykedett. Munkaadója ezt nem díjazta, a nőt pedig elbocsátották. De majdnem tragédiába fulladt két ausztrál kislány esete is. Két lány (10 és 12 éves) bennrekedt egy csatornában, de ahelyett, hogy egyszerűen felhívták volna szüleiket – vagy a segélyhívó számot – inkább a Facebook profiljukat módosították mobiljukon keresztül. Szerencsére egy barátjuknak este fél nyolckor volt annyi esze, hogy felhívja a rendőrséget. Ugyanakkor a talán legnagyobb botrány annak a 26 éves nőnek az esete volt, akit férje halálra szurkált, miután meglátta, hogy felesége Facebook profiljában házasról egyedülállóra változtatta családi állapotát. A férfi feldühödött ezen, elrohant a nőhöz és végzett vele.
Mindezek után nem kell meglepődni, ha a rendőrség vagy más szervezet is előszeretettel mazsoláz a közösségi portálon. Például az olasz rendőrség facebookos tevékenységét visszakövetve tudott a nyomára bukkanni a világ egyik legveszélyesebb bűnözőjének. Pasquale Manfredi maffiavezér álnéven szerepelt a közösségi portálon, azonban a rendőrség tudomást szerzett róla és figyelte, mikor tartózkodik az oldalon. Mivel Manfredi USB-s internetes kapcsolattal csatlakozott az oldalra, a közösségi portált figyelő nyomozók meg tudták határozni tartózkodási helyét, és letartóztatták.
Az amerikai rendőrök egyre gyakrabban használják a közösségi oldalakat a feltételezett bűnözők lebuktatására, akár úgy is, hogy a gyanúsítottak rokonainak, ismerőseinek adják ki magukat. Azonban ez számos kérdést felvet, például hogy a rendőr büntetlenül megszegheti-e a közösségi oldalak felhasználási feltételeit, amelyek között a legtöbbször az szerepel, hogy a felhasználók nem adhatják ki magukat másnak, mint akik valójában. A Facebook szóvivője annyit nyilatkozott ezzel kapcsolatban, hogy ők technikailag képtelenek megakadályozni a dolgot. Ha valaki másnak adja ki magát, vagy „beépül” egy közösségbe a szolgáltatáson keresztül, arról ők nem tehetnek.
Dragan Jovanović, a szerb rendőrség fejlett technológiával foglalkozó osztályának tisztségviselője szerint a közösségi oldalak igen érdekesek számukra, ugyanis szinte minden második bűnözőnek van profilja valamelyik közösségi oldalon. Mint nemrég megjegyezte, a különböző profilok, blogok és oldalak követése nagyban segíti munkájukat, könnyíti a nyomozást, ugyanis nem publikus információkhoz juthatnak hozzá, és feltérképezhetik a gyanúsítottak közösségi hálózatát. Azt azonban nem árulta el, hogyan gyűjtenek adatokat a felhasználókról.
A nagy testvér figyel ránk – ezt eddig is tudtuk –, és lassan megvalósulni látszik az orwelli gondolatrendőrség is. De azt ne feledjük, a profilunkat mi magunk tesszük olyanná, amilyen.
