Az utolsó pillanatban kiírt elnökválasztásokon indulásukat jelző jelöltek közül több szempontból is kiemelkedik egy: Muamer Zukorlić sandžaki mufti. A szerbiai iszlám közösség vallási elöljárója a hétvégén jelentette be, hogy jelölteti magát Szerbia elnökévé, amivel nem kis visszhangot váltott ki, eddig kizárólag negatív hangvételűt. A mufti neve már hetekkel ezelőtt felbukkant, politikai ellenlábasainak értesüléseit megerősítve, közölte, hogy szorosan a Bosnyák Demokratikus Közösség nevű új párt mellett áll, amelynek elnöke az ő sógora, Emir Elfić. E párt a kezdeményezője annak a kisebbségi pártokat tömörítő koalíciónak, amelynek tagja a Magyar Polgári Szövetség és a VMDK is. Míg kezdetben arról volt szó, hogy e koalíció listáján parlamenti képviselő lesz, majd később többen is úgy tudták, Novi Pazar polgármesteri székét szeretné megcélozni, ő mindkettőt cáfolta, kiemelve, hogy szurkol e koalíciónak és mindenképp sógora pártjára szavaz. Végül aztán közölte, hogy az államfői posztért száll harcba.
Az államfői tisztséget betöltő személy mindenki elnöke kell hogy legyen, mindenkit egyformán meg kell szólítania, és a különböző társadalmi rétegek számára elfogadhatónak kell lennie. Ezzel szemben Zukorlić a megosztottságot, a konfliktust jelképezi. Már eleve ellentmondásos maga a döntés, hogy politikai szerepvállalásra készül, miközben vallási közösségének vezetője. De magán a szerbiai iszlám közösségen belül is a megosztottságot sugallja. Szerbiában ugyanis két iszlám közösség van, egyik, amelynek ő az elnöke, novi pazari székhelyű muftival és egy másik, annak élén Adem Zilkić áll, belgrádi központtal. Emellett a szerbiai bosnyákok hosszú éveken keresztül politikai értelemben is két részre voltak szakadva, Sulejman Ugljanin és Rasim Ljajić vezette a két szárnyat. Részben Belgrád keze volt a dologban, e megosztottságon keresztül tudták ellenőrzés alatt tartani a Milošević idejében lőporos hordónak nevezett, többségében bosnyákok lakta régiót. Az elmúlt néhány évben Törökország asszisztálásával sikerült a két pártvezért megbékíteni – mindketten kormánypozíciót kaptak, ekkor úszott a felszínre a karrierjét egykoron Ugljanin keze alatt építgetni kezdő Zukorlić.
Híveit befolyásolni, irányítani tudó, karizmatikus személyiségről van szó. Szabadkán, a dzsámi avatásán személyesen is volt hozzá szerencsém. Több autóbusznyi követőt hozott magával Novi Pazarból, akik a szabadkai városháza dísztermében, miközben a mufti a szószék felé lépdelt, lábaikkal és kezeikkel ritmikusan dobogtak. Amikor Zukorlić két kezét felemelte, egy pillanat alatt néma csönd lett. A vallási hatalom azonban a jelek szerint nem elég neki, szűkebb pátriájában teljhatalomra törekszik. Míg korábban, egy Összbosnyák Száboron a „bosnyák kérdés” rendezését, autonómiát követelt és azt, hogy a bosnyákok legyenek államalkotó nép, addig nemrégiben az állami szervek bojkottjára szólította fel híveit. Szerbiában a legutóbbi népszámlálás alapján valamivel több mint 130 000-en vallották magukat bosnyáknak, amivel a magyarok után a harmadik legnagyobb nemzeti közösségről van szó. A bojkottra való felszólítással egy időben került napvilágra az az adat is, amely szerint a mufti nem fizet az áramért, adóssága nem kevesebb mint 12 millió dinár. Emellett, életrajzi adatainak tanúsága szerint két felesége, azoktól pedig hét gyermeke van. Az, hogy Szerbiában törvénytelen a többnejűség, őt nemigen zavarja. Emellett, az ország egyik legfejletlenebb régiójának számító Sandžakban a mufti hófehér BMW-vel jár, amelynek rendszámtábláján a következő áll: NP-MUFTY.
Miközben Zukorlić már közzétette, hogy teljes mellszélességgel a Bosnyák Demokratikus Közösség és ezzel a Mindannyian együtt nevű koalíció mellett áll, addig elnökjelöltsége kapcsán még nem hangzott el, kinek a jelöltjeként száll ringbe. Érdekes helyzet áll elő, ha a BDK, mint e koalíció tagja, Zukorlić támogatására szólítja fel híveit, ugyanis ekkor kérdéses lesz, hogyan reagálnak a koalíció magyar, horvát, szlovák és macedón tagpártjai.
Ha Belgrád valóban semlegesíteni szeretné a mufti radikalizmusát, mi sem egyszerűbb, le kellene vele ülni tárgyalni. Ő maga is ezt akarja. Az első fordulóban begyűjtött szavazatszám birtokában valószínűleg előáll kívánságlistájával és nem nehéz kitalálni, hogy azon Belgrád számára elfogadhatatlan követelések fognak szerepelni. De aki alkudozott már török kereskedővel, az pontosan tudja, hogy ha lealkudunk 40-50 százalékot az általa kínált portéka árából, és azt hisszük, jól jártunk, még akkor is ő nyert többet az üzleten.
