„Dr. Nádor-Virág Anikó vagyok, topolyai születésű, jelenleg Budapesten élek. Az elmúlt másfél hónapban egy magyarországi megmérettetésen vettem részt. Az Év Anyavállalata versenyt közönségszavazatok alapján holtversenyben megnyertük. Ez a verseny azoknak az anyukáknak a versenye, akik kicsi gyerek mellett indítottak vállalkozást. Mivel rengeteg topolyai, kanizsai és martonosi szavazatot kaptam, szeretném ezt valamilyen formában megköszönni.”
A néhány napja érkezett e-mailből azt is megtudtam, hogy a Gazdagmami.hu által harmadízben meghirdetett verseny célja megmutatni, hogy a kisgyeremekes anyák is képesek piacképes és sikeres cégeket létrehozni. A 84 induló között volt ékszerkészítő iparművész, természetes alapanyagú szappanokat gyártó műhely, egyéni igényeknek megfelelő utazásokat szervező cég és zenebölcsőde is. Az optimizmus és a vállalkozószellem igen ritka tulajdonság errefelé, de a topolyai gyökereire büszke dr. Nádor-Virág Anikó gyógyszerész, táplálékkiegészítő-forgalmazó, online tanácsadó válaszaiból erőt meríthetnek az éppen kicsi gyermekeik körül fáradozó anyukák, és természetesen nem csupán ők.
Megtaláltad-e az édesanya–feleség–vállalkozó–háziasszony szerepkörök közötti kényes egyensúlyt?
– Szerintem ezt az egyensúlyt lehetetlen megtalálni, hiszen mindegyik szerepkör teljes embert igényel. Ha ebből csak kettőt kellene teljesíteni, akkor is nehéz lenne, de a vállalkozói létforma külön speciális, női szerepköröktől idegen életmód. Hogy helyes-e, ha egy nő vállalkozásra adja a fejét, azon lehet vitatkozni. Esetemben is az idő dönti majd el, hogy jól döntöttem-e. Mindenesetre én jól érzem magam a bőrömben. A házimunka nem az erősségem, abban hetente akad segítség. A takarítást sem lehet győzni ennyi teendő mellett, de főzni azért szeretek. Amire nagyon kell vigyázni, az az, hogy egy vállalkozásnál végtelen mennyiségű munka vár az emberre, így könnyen megeshet, hogy még este is dolgozni kényszerül. Emiatt szabályoztam magam: 18 óra után nem dolgozom, a céges ügyeket inkább reggelre hagyom. Nagy erőfeszítés, hogy kibírja az ember, hogy este ne olvasson bele az elektronikus levelezésébe. Az viszont óriási előny, hogy a magam főnöke vagyok. Dolgoztam alkalmazottként is, szerintem azt is ki kell próbálni ahhoz, hogy tudjak gondolkozni a foglalkoztatottak fejével, de ez a szabadság nekem nagyon sokat ér. Most például megtehetem, hogy ha tárgyalásra megyünk, és Zsófi lányom azt a maciját akarja hozni, amelyik akkora, mint ő maga, akkor nyugodtan megengedhetem. Senki sem fog rámszólni.
Elárulom, hogy amikor az egyetem után egy gyógyszertárba kerültem, és kifelé tekingettem az ablakon – mert ugye csak akkor mehet haza az ember, ha vége van a munkaidejének –, akkor azt gondoltam, hogy inkább lennék földműves, mint a mamám, mert lehet, hogy sokat dolgozik, de van szabadsága. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy aki nem vállalkozik, az rossz, hanem hogy nekem ez a jó, van, aki viszont a biztonságot szereti, ezért neki az alkalmazotti lét nyújt megelégedést.
Milyenek a mindennapjaid, miben segít a férjed?
– A férjem természetesen sokat segít. Ő egy budapesti születésű informatikus, igazi belvárosi ember, bonyolult programokat szokott írni és nekem is segít a honlap körül. Ha akad valami sürgős munka, amire oda kell figyelni, akkor elmennek Zsófival a játszótérre. A három év alatt még sohasem volt rá szükség, hogy bébiszittert fogadjunk. És nem is lesz rá szükség. A héten például Szlovéniába mentünk, mivel az anyacégünk ottani székhelyű. Szlovénia a régi Jugoszlávia érzését kelti, ezért be is vásároltunk joghurtot, Coctát és Fructal gyümölcsleveket. Utaztunk, megnéztük a lendvai várat, fényképeztünk pipacsokat a repcében, és közben árut is hoztunk. Így nézett ki a munkanapunk.
Mi az előnye a jelenlegi munkádnak, amely egyrészt otthon ülős, hiszen interneten válaszolsz a feltett kérdésekre, másrészt viszont nagyon is dinamikus, hiszen termékforgalmazó vagy.
– Mivel egy túltelített piacon próbálnak a étrend-kiegészítőkkel foglalkozó cégek megélni, ezen a versenyen arra az ötletemre próbáltam felhívni a figyelmet , hogy a termékeink mellé a páciensek online tanácsadást is kapnak. A gyógyszerészi tudás ott van a fejemben, így az internet segítségével a gyerek mellől, otthonról segíthetek a betegeknek. Ez azért is fontos a számomra, mert a patikai munkát nem kifejezetten szeretem. Úgy gondolom, mostanra a gyógyítás kezd élesen szétválni. Van ugyan hagyományos orvoslás, de mellette rengeteg alternatív lehetőség létezik, amelyek között az emberek elvesznek. Ha beteg valaki, akkor fűhöz-fához futkos. A hozzám érkező kérdésekből az látszik, hogy nagyon nagy a káosz, ezért legalább az én szakterületemen megpróbálok tiszta vizet önteni a pohárba. Ez az, amit nagyon szeretek.
Most a közönségdíjat vitted el, de a szakmai zsűri is magasra értékelte a munkádat. Mire ösztönöz az elismerés, mik a terveid?
– Rengeteg tervem van. Egyre többet hívnak előadásokat tartani, bár ezen a területen még sokat kell fejlődnöm. Mivel a világ gyógyászati szempontból kinyílt, és sok az új hatóanyag, folyamatosan képeznem kell magam. Fitoterápiás szakgyógyszerész képzésre már szeptemberben jelentkezni fogok. Ázsiából, Dél-Amerikából és Afrikából új gyógynövények kerültek be a gyógyászatba, amelyekről jóformán nincs értékelhető szakmai anyag. Fontos, hogy tájékozott legyen az ember. Az egészség érték, az emberek pedig áldoznak rá. A cégem is ebből a területből él meg, de számomra fontos, hogy ezt etikusan kezeljük. Ezért is igyekszem tanácsadással egybekötni a termékeladást.
Mit üzennél azoknak a fiatal anyukáknak, akik egy-két gyerek mellett otthon vannak, vagy munkanélküliek lettek?
– Érdekes korban élünk, az információ-áramlás ugyanis 70 százalékban ingyenessé vált. Ez rossz hír azoknak, akik az információkból élnek, de jó hír azoknak, akiknek van valamilyük, ami érték: legyen az áru, szolgáltatás vagy tudás. Az interneten számos lehetőség adódik, ahol meg tudják mutatni magukat. Ne idegenkedjenek a számítógéptől, ezt a világot enélkül nem lehet túlélni. Én egyébként szívesen segítek elindulni. Egy remek példa arra, hogy mit lehet elérni a világhálón, a martonosi Dávid Kitti oldala. Egy éve sincs, hogy szóltak, segítség kellene neki, mert agydaganattal műtötték, és a család minden pénze ráment a kezelésre. Azt mondták, egyszerű emberek, nem értenek az internethez. Megcsináltam az oldalukat a Facebookon, Veronikát, az édesanyát pedig Budapestről irányítottam, hogy mit csináljon. Az oldalnak jelenleg 1000-nél is több rajongója van, a házuk pedig fel lett újítva, holott azelőtt majdnem rájuk szakadt a tető. Abban, hogy a pénz összejöjjön, nagy szerepe volt a Facebooknak. Ez egy nonprofit oldal, de abból a szempontból érdekes, hogy nem értettek hozzá, Veronika azonban azóta már elindította a Gyógyuljunk Együtt Klubot, ahol daganatos betegeknek nyújtanak segítséget.
