Hetedik alkalommal kerül(het) sor idén az Egyesült Magyar Ifjúság nevű szervezet EMI tábor nevű rendezvényére itt Vajdaságban. Azért a feltételes mód, mert amikor e sorok íródnak még nem tudni, lesz-e vagy sem EMI-tábor Magyarkanizsán. Az elmúlt évekhez hasonlóan, az idén is immár menetrendszerűen megjelentek a tiltakozók. Ezúttal a Szerb Megújhodási Mozgalom emelte fel a hangját, de hasonló állásponton van a Vajdasági Szociáldemokrata Liga és az Újvidéki Antifasiszta Akció nevű szervezet is, amelynek létezéséről szinte kizárólag e tábornak köszönhetően tudhatunk. Az érvek nagyjából ezek: „magyar fasiszta” rendezvényről van szó, amelyet az általuk szintén „fasisztának” minősített Jobbik támogatásával szerveznek.
Az idei rendezvény kapcsán arra a tényre is lecsaptak, hogy az előadók egyike Képíró Sándor egykori védőügyvédje, ami tovább erősíti a tiltakozókban a gyanút, hogy ez egy ilyen előjelű rendezvény. Ráadásul az is kapóra jött, hogy amikor az idei tiltakozáshullám beindult, a július 6-8-ig tervezett rendezvény ellen, akkor már be volt jelentve erre a hétvégére Bácskossuthfalván a Nemzeti Front nevű zenekar koncertje. Az apropó nyilván a trianoni évforduló. A koncert elmarad, az indoklás szerint, amikor a szórakozóhely tulajdonosa értesült róla, milyen ideológiát képvisel a szóban forgó együttes, azonnal lemondta az eseményt.
Az egész ügyet két szempontból érdemes megközelíteni.
Egyrészt, hogy megfelelő kommunikációval ki lehetne-e védeni ezeket a támadásokat. Mert, legyünk őszinték, valóban nemzeti beállítottságú, szélsőjobboldali vagy azzal kokettáló szervezetek szervezik vagy állnak a háttérben, a fellépők között vannak szélsőséges zenekarok, de az, amit az országféltő pártok és szervezetek összehordanak, attól egy immúnisabb kutya is megveszne. Amellett, hogy közleményeikben előszeretettel használják a „fasiszta” minősítést, összemossák a Trianon-ellenes mozgalmakat Horthy Miklóssal, a vagyon-visszaszármaztatással és minden egyébbel. Ami süt ezekből a közleményekből, az a tájékozatlanság és egyfajta zsigerből való támadás. Ha megnézzük a rendezvény honlapját, annak nyitóoldala provokatív, ugyanis a Nagy-Magyarország térképével indít, azonban ha megnézzük a tábor programját, az korántsem „fasiszta” jellegű. Előadások a szerbiai népszámlálásról, a vagyon-visszaszármaztatás kérdéséről, az 1944-45-ös áldozatok felleléséről és Szerbia uniós integrációjáról. Az előadók között pedig dr. Zétényi Zsolton, Képíró egykori védőügyvédjén és a jobbikos Gaudi-Nagy Tamáson kívül ott van Becsey Zsolt, egykori EP-képviselő is.
A feltett kérdésre a válasz pedig igen. Szerintem megfelelő kommunikációval, egy kis marketinggel, a szerb nyelvű médiában való megjelenéssel tompítani lehetett volna a tiltakozások élét.
A másik dolog pedig, amit érdemes átgondolni, hogy mindamellett, hogy nekünk vajdasági magyaroknak alkotmány adta jogunk, hogy szervezkedjünk, gyülekezzünk, rendezvényeink legyenek és identitásunkat vigyázzuk, kell-e időnként az alkotmányos kereteket feszegetni. Van-e értelme Nagy-Magyarország formájú vörös posztót lengetni az egyébként is megvadult délszláv bika orra előtt? És talán az alapkérdés: szükségünk van-e erre? Miért kell Bácskossuthfalvára egy olyan zenekart hívni, amelynek tagjait Magyarországon is büntették, akiknek a dalait az anyaországban is betiltották és akiknek egyik-másik dalszövegük nyíltan rasszista? („Homo Sapiens a fehér ember élte életét, és míg addig boldog volt, míg nem látott feketét.”)
Erre a kérdésre nyilván szubjektíven lehet csak választ adni, én is azt teszem: nem.
A vajdasági magyarságnak politikai képviselete, intézményei, rendezvényei vannak és azok minden gond nélkül működnek. Vannak magyar tannyelvű középiskoláink, egyetemi karunk, sőt ifjúsági rendezvényeink is. A zentai Nyári Ifjúsági Játékokon, noha ezt nem szokás kimondani, szinte kizárólag magyarországi zenekarok lépnek fel, de említhetném Kishegyest és a Szabadegyetemet meg a Dombos Festet is. Ezeknek a betiltását senki nem kérte, pedig magyar rendezvények, előadásokkal, koncertekkel, hagyományápolással.
Persze nem azt mondom ezzel, hogy kisebbségiként húzzuk be fülünket-farkunkat és kussoljunk. Csak egész egyszerűen, ha rosszallóan tekintünk azokra, akik minden szerb földek egyesítéséről, rozsdás kanálról, Szerb Vajdaságról meg hasonló dolgokról beszélnek, akkor legyünk okosabbak. Ha valamit megtanulhattunk a kilencvenes évek balkáni történéseiből, az az, hogy a szélsőségre csakis szélsőség lehet a válasz.
Ha én szerveznék toleranciatábort, oda egyik oldalról a vármegyéseket és elvtestvéreiket, a másikról pedig a Dveri, az Obraz és a többi hasonló szervezet képviselőit hívnám meg. Üljenek le, hallgassák meg egymás elképzeléseit, ki hogyan látja a helyét a térképen, vitassák meg a történelmi igazságtalanságokat. Ki tudja, ha szót értenek akár közösen is szervezhetik az EMI-tábort…
