Június 10-én, vasárnap délelőtt immár tizedik alkalommal emlékezett meg szervezett formában is az utókor azokról a helyi zsidókról, akik a hatvannyolc évvel ezelőtt lezajlott deportálásukat követően vesztőhelyükről soha nem tértek vissza Topolyára.
A topolyai zsidó temető kertjében, az idén áprilisban avatott holokauszt-emlékmű előtt gőzmozdonyfütty és tehervonat-zakatolás hangja idézte a Topolyán hatvannyolc évvel ezelőtt lezajlott tragikus eseményeket, amikor a helyi vasútállomásról kigördült az utolsó, zsidó emberekkel telezsúfolt, marhavagonokból álló szerelvény. 1944 nyarán, az április 16-ától június 16-áig zajló időszakban, a többnemzetiségű Topolya szegényebb lett egy nemzettel, kultúrával. A Topolyáról deportált zsidók száma 426, közülük 272-en váltak biztosan a holokauszt áldozataivá, 106-an tértek később vissza Topolyára. A visszatértek, érkezők között csaknem harmincan nem topolyai származásúak, innen elhurcoltak voltak.
– A topolyai zsidók emlékezetére gyűltünk össze. A zsidó vallás szerint a jó egészségben, testi-lelki erőben eltöltött, jó cselekedetekben gazdag, hosszú életet követő békés halál sohasem tragikus, akármekkora veszteséget és bánatot okoz is – hangzott el a hétvégi megemlékezésen a topolyai községi képviselő-testület nevében felszólaló Kókai Mernyák Melinda ünnepi beszédében, aki utalt arra is: a deportált, sokat szenvedett zsidók nagy részének nem adatott meg békés halál, és bár nem azokra kíván emlékezni az utókor, akik az 1944. évben lezajlott gyalázatot elkövették, a tényeket próbáljuk nem elfelejteni!
– Ez a nap nemcsak a mártíromságról, nemcsak az áldozatokról szól, hanem arról is, hogy az a közösség, amelyben tovább őrzik és továbbadják a tudást, amelyben tisztelik az emlékeket, amelyben egymást megbecsülik, amelyben évenkénti összejövetelünkkel a tiltakozásunkat fejezzük ki a kegyetlenség ellen, ott van lehetőség arra, hogy emberek maradjunk az embertelenségben – szögezte le.
Beszédében köszönetet mondott Kocsis Antal topolyai helytörténésznek, aki többedmagával vállalta a helyi zsidó temető megmentését, rendezését. A megemlékezés felszólalói között volt a tizenegy éve életre hívott, a topolyai zsidó temető megmentésére alakult polgári mozgalom első embere és a Mementó 1944–2012 elnevezésű rendezvény szervezője, a Film-Múzeum Civilszervezet elnöke, Kocsis Antal is, valamint a civilszervezet vezetőségi tagjai közül Celluska Apostolović Márta és Cservenák Pál helytörténész. Cservenák Pál történelmi kitekintője, ismertetője mellett arra is rávilágított: civilszervezetük jóvoltából milyen indíttatásból, célkitűzések által vezérelve, mely eredményeket felmutatva zajlik a történelmi múltra vonatkozó értékmentési folyamat.
A megemlékezés kulturális perceiben szerb nyelven Nikola Marić, magyar nyelven pedig Dudás Viktor, atopolyai Dositej Obradović Gimnázium és Közgazdasági Iskola végzőse, harmadikos tanulója szólt az egybegyűltekhez. Őket követően a szabadkai zsidó hitközséget képviselő Halbrohl Tamás emlékezett. A katolikus egyház képviseletében főtisztelendő Fazekas Ferenc esperes szólt a gyászoló, emlékező gyülekezethez. A kegyeletadás záró részében a holokauszt-emlékműnél a szabadkai zsidó hitközség, a topolyai községi képviselő-testület, a magyarkanizsai Fény Civilszervezet, a topolyai Film-Múzeum Civilszervezet, valamint gyászoló polgárok helyezték el a kegyelet virágait, majd a gyászima és a halotti emlékima hangzott el.
