2024. július 17., szerda

Szerződéssel a matricáig

Orvosválasztási helyzetkép Topolyán – Dr. Agyánszki Rózsával beszélgettünk

Dr. Agyánszki Rózsa: Egyes rendeletek olyan lépésekre kötelezik az orvostársadalmat, amely alapjaiban mond ellent az orvosi etikának (Fotó: Szabó Anikó)

2012. június elején a kötelező orvosválasztás kérdésében történő bejegyeztetés – 2007 óta húzódó, nem a tervezett ütemben zajló országos szintű – folyamata befejeződött. A fent jelzett időpontig a szerbiai polgároknak az orvosválasztásra vonatkozó törvény általi kötelezettségüknek eleget kellett tenniük, ha ugyanis elmulasztottak szerződést kötni leendő választott háziorvosukkal, egészségügyi könyvecskéjük érvényesítésének jogát, egyben egészségügyi ellátásra való jogosultságukat is elveszítették. Topolyán a polgároknak több mint kilencven százaléka eleget tett szóban forgó kötelezettségének.

A topolyai egyes számú egészségház általános osztályának váróterme ritkán zsúfolt

– A polgárok felelősségteljes lépésével az észak-bácskai körzet élvonalában van községünk, közösségünk. A gyakorlatban immár szembesülnie kell a lakosságnak azzal, hogy aki nem tudja választott orvosával kötött szerződését felmutatni az illetékeseknél, annak nem hitelesítik az egészségügyi könyvecskéjét, amiből az is következik, hogy egészségügyi ellátásra sem jogosult. Természetesen ez alól kivételt képez, ha valakinek sürgősségi ellátásban kell részesülnie. Az utóbbi esetben azonban nem az általános szolgálat, hanem a mentőszolgálati egység veszi gondozásba a pácienst. A törvény értelmében a polgároknak általános orvost, nőgyógyászt, fogorvost és gyermekeiknek gyermekorvost, -fogorvost kell választaniuk. Már az is elegendő, hogy a személy a felsoroltak valamelyikével szerződéses viszonyban áll, a biztosító úgy is hitelesíti egészségügyi könyvét. Jelenleg is folynak még szerződéskötések egészségházunkban. Topolyán az a gyakorlat, hogy akiknek mostanáig rendszeresen hitelesítve volt az egészségügyi könyvük, és most is csak a szerződéskötés választja el őket attól, hogy a továbbiakban is hitelesíttetni tudják, jelen pillanatban is lehetővé tesszük a szerződéskötést intézményünkben – tudtuk meg dr. Agyánszki Rózsától, a topolyai Dr. Hadzsy János Egészségház általános osztályának főorvosától, akit arra kértünk, vázolja fel a topolyai helyzetképet elsősorban az orvosválasztás kérdéskörében.

Egyebek mellett személyre szabott gyógykezeléssel, az orvos és páciense közötti közvetlenebb kapcsolat kialakulásának lehetőségével egyenlítik ki a szabad orvosválasztás fogalmát. Hogyan értékel az orvos?

– Körülbelül kilencezer betegkarton található a topolyai egyes számú rendelőben, ahol az általános osztályon hat orvos látja el feladatait. Minden orvosunknak tehát kb. ezerötszáz páciense van. A lakosság számarányától függetlenül, a törvény értelmében egy orvosnak 1200 pácienssel kötelező szerződnie, azon felül törvényes keretek között még négyszáz személy ellátását vállalhatja. Mi Topolyán nem vagyunk nehéz helyzetben, minden orvosunk kellő számú szerződéses viszonyt tudhat magáénak, sőt. A kisebb közösségekben dolgozó kollégáknak azonban gondot okozhat a kellő számú pácienssel való szerződéskötés megoldása. A normatíva szerint naponta egy orvosnak harmincöt beteget kell ellátásban részesítenie, tíz százalékkal több, illetve kevesebb rendelés még elfogadott, de nálunk az a gyakorlat, hogy negyven felett van a napi rendeléseink száma, sőt amikor szabadságukat töltő kollégáinkat is helyettesítjük, az ötvenet is elérheti a napi szinten kezelt betegek száma. Ennek ellenére törekszünk arra, hogy a páciensek, egy-két nap várakozási idő után, előre megbeszélt időpontban orvosi kezelésben részesülhessenek választott orvosuknál.

A páciensek, ha negatív kritikát gyakorolnak az orvosi ellátásra, a leggyakrabban arra panaszkodnak, hogy hosszú várakozási idővel kell számolniuk, a váróterem zsúfolt, és az orvosuknak kevés ideje jut érdemben velük és a problémájukkal foglalkozni.

– Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy a mi osztályunkon kevés fennakadás tapasztalható a munkafolyamatban, zsúfolt váróteremmel nem kell számolniuk a betegeinknek. A páciens a nővérrel vagy közvetlenül az orvossal egyeztet előre kezelési időpontot, és a személyzet gondoskodik arról, hogy a betegnek legfeljebb csak néhány percet kelljen várnia az ellátásra. Egy-egy személy körülbelül tizenöt percet tud benn tartózkodni orvosánál, persze az idő ideális esetben lehetne ennél még hosszabb is. Minden munkanapra vonatkozóan az összes orvosunk kijelöl olyan időszakot szolgálata alatt, amikor az előre nem látható, sejthető panaszokkal érkező vagy pl. a kórházból elbocsátó lappal hazatérő pácienseivel foglalkozik. Nagy hangsúlyt helyezünk a megelőző vizsgálatok végzésére is Topolyán. Erre minden orvosunk a hét egyik napjának néhány munkaóráját szánja. Előre kijelölt célközösség beidézett tagjainál végzünk ilyenkor szisztematikus ellenőrző vizsgálatot, jelenleg vastagbélrákszűrést is. Nem okoz a megelőző vizsgálatok elvégzése fennakadást a rendes munkafolyamatban, sőt a betegek üdvözlik a kezdeményezésünket. Ami még az orvosoknak, így nekem is nehézséget jelent: a rengeteg adminisztrációs teendőnk mellett, amely magában foglalja a július elsejétől kezdve kötelező elektronikus kartonban való könyvelést is, a páciensek sok esetben nem figyelnek arra, hogy az orvos által meghatározott, kiírt időpontban jelentkezzenek be telefonon a soron következő rendelésre. A telefonon való időpont-egyeztetés egy-egy beteggel az éppen kezelt páciens rovására történik...

A krónikus betegek esetében a terápiájukhoz szükséges vény kitöltésénél nincs szükség a páciens személyes jelenlétére, előzetes időpont-egyeztetésre.

– Ez így van. Ezekben az esetekben, ha nem is aznap, de rövid időn belül gyógyszerhez tud jutni a beteg. Természetesen a nővérpultnál jelezni kell az igényt, és ha szükséges, a hozzájárulás összegét is ki kell fizetni. A nővérnek minden esetben ellenőriznie kell, hogy a páciens egészségügyi kartonjában szerepel-e az összes szakorvosi lelet. Egyre több az olyan orvosság, amit nekünk, általános orvosoknak csak szakorvosi ajánlásra szabad felírnunk. Minden esetben nekünk és a páciensnek ügyelnünk kell arra is, hogy egy-egy szakorvosi ajánlás mennyi időre szól. Ha esetleg szakorvos aktuális ajánlása nélkül folytatjuk tovább egy-egy beteg esetében a korábbi terápiát, az általános orvost vonják felelősségre, a biztosító pénzbírsággal is sújtja. Arra is kell ügyelnünk, hogy ne lépjük túl a megengedett keretet gyógyszerfelírás esetén. Ha valakinek egy hónapra például harminc tabletta felíratására van joga, az orvosa pedig ötven darabot ír fel a számára, és ha erre a tényre a biztosító általi szigorú ellenőrzések során fény derül, akkor az orvost kötelezik a különbözetből fakadó anyagi terhek megtérítésére. Az osztályomon minden orvosnak volt már ilyen jellegű negatív tapasztalata.

2009-ben indult az illetékes minisztériumnak az ún. fejkvóta bevezetésére irányuló projektuma, amelynek célja az orvosok új javadalmazási rendszerének kialakítása. Ennek lényege egyebek mellett, hogy az önök fizetésének egy része attól függne, hány bejegyzett páciensük van, hány vizsgálatot végeznek el naponta, mennyi vényt írnak ki, milyen minősítést kapnak a felírt orvosságok... Megvalósul-e jelenleg a gyakorlatban az ún. fejkvóta alapján történő bérelszámolás?

– 2010 januárjában tervezték az fejkvóta alapján való bérelszámolás bevezetését, de az egészségügyi dolgozók erőteljes tiltakozásának köszönhetően, amelyhez a mi egészségházunk dolgozói is csatlakoztak, ez a mai napig nem történt meg. A legújabb döntés értelmében az idén októberben kell számolnunk ez irányú változtatásokkal a gyakorlatban. A betegeinkkel aláírt szerződések, a napi vizsgálatok, egy-egy munkanap folyamán kitöltött vények száma és a felírt gyógyszerek pénzbeli értéke is szabályozná anyagi juttatásunk nagyságát a rendelet szerint. Pontozással minősítenék munkánkat, döntéseinket. Röviden jellemezve, néhány sarkalatos gyakorlati példát kiemelve a következő esetekben faragnának le bérünkből: levonás járna azért, ha szükség esetén a normatívában előirányzott, napi szintű beteglétszámot túllépjük, kevesebb fizetést kapnánk akkor is, ha drágább, ám meggyőződésünk szerint a beteg számára előnyösebb orvosságot írnánk fel vényre az olcsóbb gyógyszer helyett... Természetesen nem ezeket az elveket követjük a gyakorlatban. A rendelettel olyan lépésekre köteleznék az orvostársadalmat, amely, úgy érzem, alapjaiban mond ellent az orvosi etikának.