Hiába kérte a fél ország mezőgazdasága a kormányt, hogy nyilvánítsa főleg az északi területeket aszály sújtotta területté és ennek megfelelően tegyen intézkedéseket azok enyhítésére, az intézkedés elmaradt. Arra hivatkoznak, hogy a kormány formailag nem hozhat ilyen rendeletet, mert ezt nem irányozzák elő a törvények. Mindössze rendkívüli állapotot hirdethet, ahhoz pedig az aszály nem elegendő.
Nyilván egyetlen vajdasági embert sem kell különösebben győzködni, hogy mekkora kár érte a növénytermesztést, közvetve pedig az állattenyésztést is, hiszen a következő aratásig, termésig aligha lesz elegendő takarmányuk. Ez, mint néhány megbeszélésen is elhangzott, oda vezethet, hogy jelentősen csökkenni fog az állatállomány, mégpedig a törzsállomány, amely azután évekre visszavetheti az ágazatot. A szakemberek becslése szerint a kukoricát érte a legnagyobb kár, legjobb esetben is legfeljebb fél termésre számíthatunk, nagyon sok helyütt viszont teljes egészében odalett a termés. Nem nehéz kiszámítani a következményeket, ha tudjuk, hogy a takarmány nagy részét éppen ez a kultúra adta éveken keresztül. Nem sokkal jobb a helyzet a szójával sem. Nem csoda, hogy a terménytőzsdén az ára nyolcvan dinár körül mozog (77,7 dinár), de ugyanez a helyzet a kukorica és a búza esetében is és nem is várható, hogy az áruk mérséklődjön, mert a legnagyobb gabonatermő országokban szintén kevés csapadék esett és nem fognak nagyobb mennyiséget felkínálni a piacon.
A vajdasági községek egy része, sőt a tartományi szervek is támogatták azt az elképzelést, hogy a kormány az aszály miatt nyilvánítsa elemi csapás sújtotta területté a tartományt, ez nem következett be. Pedig akár elismeri a kormány, akár nem, a nemzetgazdaságot hatalmas kár érte. Szerbia még mindig agrártársadalomnak számít, termelésének sokkal nagyobb részét képezi a mezőgazdasági termelés, mint a fejlett országok esetében, és bevételének is nem kevés hányadát adta a gabona és takarmányfelesleg kivitele. A napokban minden hírközlő szerv világgá kürtölte, hogy Barból elindult az első kontingens Fiat kiskocsi Olaszország felé. Majdhogynem akkora hírverés övezte, mint annak idején a Yugo amerikai színre lépését a nyolcvanas évek elején. Csakhogy nemzetgazdasági szempontból ez édeskevés lesz a boldoguláshoz, még akkor sem lesz elég, ha történetesen naponta hajózik ki egy rakomány Olaszországba. Ezzel azt szeretném bizonygatni, hogy a szerbiai kormányoknak, nem csak ennek, hanem a jövőbelieknek is, sokkal érzékenyebben kellene viszonyulniuk ehhez az ágazathoz. Az nyilván édeskevés lesz, hogy befagyasztják a kenyér árát, meg esetleg könnyítéseket adnak a felvett hitelek visszafizetésében. Ez utóbbi a termelők többségét nem is érinti, mert nem mertek hitelekbe bocsátkozni.
A kormány tehát szemmel láthatóan magára hagyta (ezúttal is) a mezőgazdaságot és ez azért is furcsa, mert a télen csak annyi kellett, hogy egy kicsit több hó essen, máris rendkívüli állapotot hirdettek.
