A kávézóban olvashatunk, beszélgethetünk, megoszthatjuk biciklis tapasztalatainkat (Fotók: Dávid Csilla)
Újvidék belvárosában nemrégiben néhány lelkes fiatal megnyitott egy, elsősorban talán kávézónak minősíthető klubféleséget, amit Bicikliskonyhának neveztek el. Olyan vendégeket várnak, akik életük nagy részét két keréken töltik, s akik számára a biciklizés életfelfogás. A hely különlegessége, hogy nemcsak kávézni és beszélgetni lehet, hanem kerékpárt bütykölni is. A Jovan Suboti ć utca 21-es szám alatt üzemelő, Szerbiában egyedülálló kávézó pincehelyiségében műhelyt rendeztek be, ahol a konyha szakavatott munkatársai megpróbálják újjáéleszteni a lestrapált bringákat, megjavítják azokat, amelyeket tulajdonosaik nem tudnak.
A Bicikliskonyha megalapításának ötlete nyolc külföldi fiatal fejéből pattant ki. Két évvel ezelőtt a tartományi székvárosban találkoztak, s egyből világossá vált számukra, hogy Újvidék a biciklisek városa. Angol, olasz, spanyol, lengyel és orosz bringások döntöttek úgy, hogy az életüket Újvidékhez kötik, és nyugat-európai mintára itt is létrehozzák a kerékpárkedvelők klubját. Emberbaráti beállítottságú, 20 és 27 év közötti fiatalokról beszélünk, akik gyermekkoruk óta keresztül-kasul utazzák a kontinenst, és másokon igyekeznek segíteni. Úgy határoztak, itt maradnak, többen már családot is alapítottak, munkába álltak, tanulják a szerb nyelvet.
A Bicikliskonyha műhelyében segítenek, hogy aki akarja, kitanulja a „szakmát”, és így otthon is gond nélkül működőképessé tehesse a biciklijét
Az altruista elképzelésen alapuló, nyitott konyha tulajdonképpen nem minősíthető klubnak, hivatalosan három részegységként jegyeztették be: a földszinti részben egy kulturális cseretevékenységet folytató központot, humanitárius polgári egyesületet és egy hagyományos értelmezésű kávézót üzemeltetnek, az alagsorban működő szervizt pedig kisipari műhelyként tartják nyilván. E három tevékenységi kör szimbiózisa adja meg a kellő klubhangulatot, a kellemes időtöltés lehetőségét. A kávézóban érdekes kerékpárokat állítottak ki, szakkönyveket vehetünk a kezünkbe, s már belépéskor érezhető, hogy tematikus, nem hétköznapi kávéházba toppantunk. Inkább családias a hangulat, mintsem kocsmai, mindenkit szívesen látnak, a bent tartózkodók pedig közvetlenek.
A biciklisek gyülekezőhelye tehát egy olyan pont, ahol a fiatalok sokat tanulhatnak a biciklikről, azok használatáról, karbantartásáról, előnyeiről… Együtt könnyebb, üzenik a konyháról, sokan ugyanis megpróbálják otthon megszerelni a bringájukat, de amikor munka közben rájönnek, hogy hiányzik egy-egy szerszám vagy kisebb alkatrész, inkább lemondanak róla, elfelejtik a kerékpárt, és autóba ülnek. A Bicikliskonyhában ilyesmi nem történhet meg, minden szükséges felszerelésük megvan, tehát ha valaki biciklit akar javítani, itt nem érheti meglepetés: szaktanácsokat, segítséget, apróbb elemeket kaphat, és mindezt teljesen ingyenesen! A konyha olyan támogatók pénzéből tartja fenn magát, akiknek megtetszett a kerékpáros életmód népszerűsítésének ilyen módja, sőt magánszemélyektől is kaptak felszerelést, bútorokat, könyveket, olyasmit, aminek a hasznát vehetik.
A klubhangulat általában a délutáni órákban, munka után hág a tetőfokára, sokan a munkahelyükről egyenesen ide sietnek. A konyhában gyakran szerveznek műhelymunkákat, előadásokat, nemrégiben szakbemutatót hallhattunk arról, hogy mi a kerék, hogyan kell központosítani, miként működnek a küllők, melyek a gumitömlő menet- és egyéb tulajdonságai stb.
A Bicikliskonyha már kívülről is jellegzetes: a falra egy célkorlátot szereltek, amelyhez könnyen odaláncolható a bringa, amely így a szűk utcán sem zavarja a járókelőket
