Cirkusz, show, színdarab – efféle megnevezésekkel illette a média az újvidéki városi képviselő-testület augusztus 29-i ülését, melyen az újonnan kialakult hatalmi többség kísérletet tett a jelenlegi városvezetés leváltására. Az ülést kezdeményezésükre hívták össze, mivel azonban háromnegyed óra sem volt elég az ellenzéknek arra, hogy összeszámolja, vannak-e elegen a hatalomváltáshoz, a képviselő-testület elnöke elhalasztotta az ülést, amikor konstatálta, hogy a teremben senki sem ül. Az ellenzék valamivel nehezebben hihető verziója szerint nekik igenis megvolt a kellő többségük, de elvből nem akartak bemenni az ülésre, mert azt túl későn, az ügyrend előírásait megszegve hívták össze. Az aznapi képviselő-testületi műsorból végül annyi azért kiderült, hogy az ellenzéki képviselők valóban összefogtak, s a következő ülésen már minden bizonnyal meglesz a szükséges többségük Igor Pavličić jelenlegi polgármester menesztéséhez.
Mint tudjuk, a Szerb Haladó Párt és a Szerbiai Szocialista Párt képviselői nem sokkal a köztársasági szintű koalíció létrehozása után elkezdték emlegetni, hogy a helyi önkormányzatok szintjén is a köztársasági hatalommal „kompatibilis” koalíciókat kell kialakítani, ahol pedig ez nem így történt, ott átalakításokat kell végrehajtani, ha arra lehetőség van. Újvidéken mégis a szocialisták válaszára kellett a haladóknak a legtöbbet várniuk, még a demokratákkal tartó Szerb Megújhodási Mozgalom városi szervezete is határozottabbnak tűnt, amikor az átpártolásról kellett döntést hoznia. Az új képviselő-testületi többséghez tehát, minden jel szerint, a Szerbiai Szocialista Párt és a Szerbiai Egyesült Nyugdíjasok Pártjának a képviselői is csatlakoztak, annak felépítésében részt vesznek még a már korábbról ismert koalíciós partnerek, vagyis a Szerbiai Demokrata Párt, a Mindnyájan Újvidékért koalíció (Szerb Megújhodási Mozgalom és Roma Demokrata Párt), az Újvidék Azonnal (a Dveri szélsőséges mozgalomból kizárt képviselők) és az Egyike Sem a Felkínált Válaszoknak (NOPO) képviselői is. Miloš Vučević, a haladók városi vezetője tegnap bejelentette, hogy az erről szóló megállapodás is megszületett, s bizonyos, hogy pártja kapja majd a polgármesteri címet, s a szocialistáké lesz a képviselő-testület elnöki posztja a következő négy évben. A városvezetést érintő változások kommentálására Mihal Ramacs újságírót, politikai elemzőt kértük fel.
Mi a véleménye annak a modellnek az erőltetéséről, mely szerint a helyi önkormányzatokban mindenáron a köztársasági hatalom összetételének megfelelő többséget kell létrehozni? Valóban egy ennyire kötelező érvényű szabállyal állunk szemben?
– Természetesen nem egy feltétlenül szükséges forgatókönyvről beszélünk, a többség kialakításának a képviselők egyéni meglátása szerint kellene történnie. Nem kötelező érvényű szabályról van tehát szó, hanem politikai lehetőségről, s ezzel a lehetőséggel máshol, mások is élni szoktak. Élt vele a Demokrata Párt is, amíg részt vett az állam vezetésében, s élnek most azzal a jelenlegi hatalmi pártok is. Szerbiában az efféle magatartás szokássá vált. Hogy mindez tetszik-e nekem? Nem, egyáltalán nem tetszik.
Az új hatalmi többség kialakítása bizonyos idegennek tűnő, természetellenes koalíciók létrehozását is kötelezővé tette, így csatlakozott például az SZMM Újvidéken a haladókhoz, amit a párt belgrádi központja sem helyeselt.
– Minden párt vett már részt természetellenesnek nevezhető szövetségekben. Az előző köztársasági hatalmat például a demokraták és a szocialisták alkották, s a Demokrata Párton belül a Vajdasági Szociáldemokrata Liga is részese volt ennek a többségnek, noha azt állították: elképzelhetetlen az együttműködés a szocialistákkal. Számomra éppen ezért nincsenek természetellenes koalíciók, csupán olyanok vannak, amelyeknek a fennállása, működése nem teljesen világos számomra. Minden képviselő a saját érdekeit és a pártérdekeket tartja szem előtt a város vagy az állam érdekei helyett. Szerbiában mindig mindenki készen áll arra, hogy politikai adásvétel keretében nyereséget húzzon ki saját maga számára.
Ugyanakkor a jelenlegi városvezetésen belül, a demokraták és a liga között is megromlottak időközben a viszonyok. Minek tudhatjuk be mindezt?
– Egyértelműen a személyes érdekeknek. Amit elmondtam az imént, az a demokratákra és a ligára is ugyanúgy igaz: e pártok vezető politikusai sem a város jobbá tételén dolgoztak, hanem saját érdekeiknek és a pártérdekeknek megfelelően.
