A múlt héten a szerbiai ügyészség közzétette egy albán férfi vallomását, melyben brutális részletességgel számolt be azokról a korábban csak feltételezett esetekről, amelyek miatt állítólag már két ízben is megkísérelte őt likvidálni az UCK. A nyilvánosságra hozott információk szerint a szerb hatóságok már két éve számon tartják a tanút, aki arról vallott, hogyan kellett koszovói katonaként egy 19-20 év körüli szerb férfinek mindenféle érzéstelenítés nélkül kivennie a szívét, s hogyan folyt az ennek a műveletnek az elvégzéséhez szükséges kiképzés az azt megelőző időszakban. Vallomása szerint csak a szerv átadása során jött rá, hogy valójában nem egy albán életét megmentő lépésről, hanem nemzetközi szervkereskedelemről van szó.
Bruno Vekarić a hétvégén elmondta, a nyilvánosságra hozott vallomás csupán töredéke annak az információhalmaznak, amit a tanú megosztott az állami szervekkel. A háborús bűnökkel foglalkozó ügyészhelyettes hangsúlyozta: a szóban forgó eset nem a hágai törvényszék, hanem a Clint Williamson által vezetett EULEX-nyomozócsoport hatáskörébe tartozik, melynek mandátuma a bűntettek felderítését és a felelősség megállapítását is magában foglalja.
A tanú szavahihetőségét megkérdőjelező és annak teljes bizonyossággal hitelt adó kommentárok is napvilágot láttak a vallomás sajtóban való megjelentetését követően. A hatóságok azt állítják, hogy a férfi hazugságvizsgálaton is átesett, s így megbizonyosodhattak vallomása hitelességéről. A témáról Dušan Janjić politikai elemzőt, szociológust kérdeztük, aki maga is tagja volt egy szervezett bűnözéssel és terrorizmussal foglalkozó nemzetközi kutatócsoportnak.
Eltérőek a vélemények a tanúvallomás hitelességét illetően. Ön mit gondol róla?
Nem vitathatjuk tehát, hogy a vallomásnak időzítve volt a megjelentetése, és ez politikai okokkal magyarázható.
– Ebben biztos vagyok, szerintem túlságosan is nagy politikai töltete van az ügynek, hiszen ha a szerb hatóságok valóban teljesen biztosak ezeknek az állításoknak a hitelességében, akkor tudniuk kellene, hogy az eset politikai színtérre való terelése zavaró lehet. A szervkereskedelem létezésének megállapítása egy rendkívül bonyolult folyamat, hiszen érinti a nemzetközi megfigyelőket, a szervek megvásárlóit is. Nekik azonban nem felel meg az eljárás elindítása, a politikai színtéren tartása viszont már annál inkább. Ezzel ugyanis a bűncselekményt botránnyá lehet degradálni, s tudjuk, hogy a botrányok gyakran nem a bíróságokon fejeződnek be.
Milyen hatással lehet a történet Prishtina nemzetközi megítélésére?
– Én nagyon nagy figyelemmel olvastam el annak idején Dick Marty jelentését, melyben nem esik szó Hashim Thaçi koszovói kormányfő felelősségéről, esetleges bűnrészességéről. Lehetséges szálakról van szó, és politikai, nem pedig parancsnoki felelősségről. Szemmel látható ugyanakkor az a belgrádi szándék, mely a szervkereskedelem révén Thaçit kísérli meg lejáratni. Most pedig egy olyan képet láthatunk magunk előtt, melyen szeptember 25-én vagy 26-án New Yorkban kezet fog majd egymással Tomislav Nikolić és Hashim Thaçi, jelezve a politikai párbeszédre való hajlandóságot. Ennek alapján számomra egyértelmű, hogy a vallomás sem a koszovói miniszterelnök, sem pedig Koszovó nemzetközi megítélésére nincs semmilyen kihatással.
Nataša Kandić, az Emberi Jogok Alapjának vezetője nyilatkozta elsőként, hogy nem hisz a vallomás hitelességében, s hogy szerinte a közvélemény izgatásának számít annak sajtóban való közlése. Valóban ügyészség által elkövetett izgatásról beszélhetünk?
– Ilyen nyilatkozatot csak az adhat, akinek nem volt teljes betekintése az ügymenetbe, s attól tartok, Kandićnak sem volt. A szervezett bűnözéssel és terrorizmussal foglalkozó csoportban folytatott tevékenységem alatt szintén találkoztam olyan adatokkal, melyek a koszovói szervkereskedelemre utaltak, amely a háború előtt és annak ideje alatt is folyt, s nem kizárólag albánok vettek benne részt. Egy szerb sebésznek és egy altatóorvosnak az elrablásáról szóló értesülésekről is hallottunk: arról, hogy a prishtinai kórházban megjelent az UCK, s ezt követően eltűnt a szervek átültetéséhez használt felszerelés, a már említett személyekkel együtt. Nyomok tehát mindenütt vannak, de azt hiszem, mindezt egyelőre csupán olyan kis mértékben vizsgálták ki, hogy senki sem jelentheti ki biztosan, hisz-e egy vallomásban, illetve hogy annak nyilvánosságra hozása a közvélemény izgatásának számít-e. Azt viszont ki lehet jelenteni, hogy a politikusok viselkedése túllépett egy bizonyos határt, mivel azonnal megnevezték a felelősöket, s az ilyen nagy mértékű politikai befolyás árt a történtek feltárásának.
