Kevés unalmasabb nagykövete volt Amerikának Belgrádban, mint a napokban távozott Mary Warlick. Szögezzük le gyorsan: unalmasnak titulálni egy nagykövetet inkább számít bóknak, mintsem sértésnek, hiszen ez azt jelenti, hogy diplomatához méltóan viselkedik; nem a sajtónyilvánosságot használja arra, hogy belepofázzon a fogadó ország belügyeibe, nincsenek botrányosságukról elhíresült kijelentései, nem viselkedik pökhendin, nem érezteti lépten-nyomon felsőbbrendűségét, melyet országa vélt vagy valós hatalmával állít egyenes arányba, nem jópofizik show-műsorokban, és nem próbálja meg suta erőlködés közepette fölvenni a vendéglátók mentalitását. Plusz a körülmények is kedvezőek, mert épp nem történik semmi eget rengető a két ország relációjában.
Warlick asszonynak az elmúlt szűk három évben, amíg Szerbiában az Amerikai Egyesült Államokat képviselte, sikerült megőriznie szerénységét és diplomatikusságát, méghozzá úgy, hogy közben egy pillanatig sem tévesztette szem elől országa érdekeit. Még a Wikileaks által kiszivárogtatott, a State Departmentnek küldött jelentései is inkább jóindulatú naivitásról, mintsem kétszínűségről vagy fondorlatosságról árulkodnak, és az egyes politikusokról szóló leírásait valószínűleg minden további nélkül föl tudnák vállalni maguk az érintettek is.
Ha csak egy bekezdés erejéig számba vesszük Szerbia első amerikai női nagykövetének elődeit, azonnal szembeötlenek azok a jegyek, amelyek Warlick asszonyt kivételessé teszik. A Milošević-érát követően, amikor ismét diplomáciai rangra emelkedett a két ország viszonya, William Montgomeryt nevezték ki nagykövetnek. A Balkán jó ismerőjének számító diplomata, volt bolgár és horvát nagykövet, már a kilencvenes években is a szerbiai ellenzék útját egyengette budapesti rezidenciájából. Amikor aztán az ellenzék hatalomra került, ő pedig Belgrádba költözött, jogot formált arra, hogy mindenről „véleményt” mondjon, akárha szerbiai politikus, vagy még inkább: a szerbiai politikusok gyámja volna. Mandátuma idején ölték meg Đinđićet. Őt Michael Polt követte, aki jóval visszafogottabb volt, ám a „körülmények” úgy hozták, hogy épp erre az időszakra esett a koszovói önállóság kikiáltásának előkészítése, ettől volt hangos a szerbiai sajtó, ő pedig nem tehetett mást, mint hogy az USA pozíciójából a „Koszovó függetlensége realitás”-mantrát ismételgesse, ami nem tette igazán népszerűvé határtalan országunkban. Majd következett Cameron Munter, aki végképp a körülmények áldozatává vált, hiszen a „déli szerb tartomány” ekkor kiáltotta ki függetlenségét, a belgrádi csőcselék pedig fölgyújtotta az USA nagykövetségének épületét a rendőrség passzív asszisztálásával. Munter a napokban ismét fölbukkant a hazai sajtó hasábjain, ugyanis nemrég megjelent könyvében azt állítja, bizonyítékai vannak, hogy maga Koštunica kormányfő adott parancsot a nagykövetség fölgyújtására…
Warlicknak persze a körülmények is kedveztek. Igaz, volt egy földcsuszamlásszerű hatalomváltás Szerbiában, de ez a külkapcsolatok szintjén nem hozott deklarált változást. Mégis, Warlick asszony idő előtt távozott posztjáról, amit egyesek azzal hoznak összefüggésbe, hogy túlságosan is baráti volt a viszonya a vesztes Tadićtyal, így aztán a bizalom elmélyítése az új garnitúrával nem lehetett volna zökkenőmentes.
Marry Warlick 1956-ban született Pápua Új-Guineában protestáns misszionáriusok gyermekeként. A középiskolát Dél-Ausztráliában, Adelaide-ban végzi el, majd az Indiana állambeli Valparaiso Egyetemen politikatudományokból diplomázik, később a bostoni Tufts Egyetemen szerez magiszteri fokozatot diplomáciából. Karrierdiplomatának készült, és karrierdiplomata is vált belőle. 1983-ban került a külügyminisztérium Nemzetközi Kapcsolatok Irodájához, és azóta számos feladatot látott el State Department keretein belül. Dolgozott a Fülöp-szigeteki, bangladesi, német és orosz nagykövetségeken, de különösen az Oroszországgal és más volt szovjet tagköztársaságokkal fenntartott amerikai kapcsolatok terén látott el fontos feladatokat a közelmúltban, vagyis mielőtt Belgrádba került volna.
Mary Warlick beszél oroszul és németül. Több mint húsz éve él házasságban James B. Warlickkal, akit vele egy időben neveztek ki bolgár nagykövetnek, és most egyszerre is távoznak pozíciójukról. Két fiú- és egy leánygyermekük van.
