A gépészmérnök végzettségű Cvetićanin asszony szakterülete a mechanika, és ezen belül is a változó tömegű testek rezgésének vizsgálata. „Ha mozgásba hozunk egy gépet, az rezegni kezd, mert mozgás nem létezhet rezgés nélkül. Ám a rezgés a gépészetben legtöbbször negatív hatásfokkal bír, hiszen fölemészti az energiát, amit munkára lehetne fordítani. A sebesség növelésével pedig a rezgés is növekszik, márpedig a gépek tervezői arra törekszenek, hogy a jobb kihasználtság érdekében növeljék a sebességet. Én azon dolgozom, hogy a rezgést minimumra lehessen csökkenteni. Ez a tanulmányom is a rezgés meghatározásával foglalkozik egy matematikai modell segítségével” – ecseteli a laikusok számára is érthető módon szakterületének lényegét a tanárnő.
Mivel a fizikának egy meglehetősen szűk szegmensével foglalkozik, őt magát is meglepte az idézetek nagy száma. De legalább ekkora meglepetés és megtiszteltetés érte, amikor szeptemberben meghívást kapott az olaszországi Udinébe, ahol a presztízses Mechanikatudományok Nemzetközi Központjában előadásokat tarthatott a világ legkülönbözőbb részeiből összesereglett doktoranduszoknak a változó tömegű testek dinamikájáról és rezgéséről. „Ez óriási elismerés, hiszen eddig összesen két kutatót hívtak meg vendégelőadóként ide az egykori Jugoszlávia területéről. Egyébként itt derült ki számomra, hogy én vagyok az egyetlen, aki könyvet is megjelentetett abban a témakörben, amiről az előadásaim szóltak” – mondja dr. Cvetićanin.
Habár főként számításokkal, elméleti kérdésekkel foglalkozik, korábban gépeket is tervezett. „A karunk huszonöt-harminc évvel ezelőtt még szorosan együttműködött a Novkabellel, és e gyár több gépét is én terveztem. Fantasztikus érzés, amikor az ember megtervez valamit és az fizikai értelemben is létrejön, működni kezd” – emlékezik vissza a tanárnő a ’80-as években még aktív együttműködés hozadékára.
Mindenkiben, így bennünk is fölmerült a kérdés, hogy mi vezérel erre a férfiasnak tűnő pályára egy hölgyet, hiszen sztereotípiáink alapján a gépeket a férfiak érdeklődési körébe soroljuk. Cvetićanin professzor azonban nem ért egyet azzal, hogy ez egy férfias szakma lenne. Szerinte a gépészmérnök is elsősorban tervező, miként az építészmérnök, mégsem tartja (már) senki férfias szakmának az építészetet. Azt azonban elismeri, hogy a Gépészeti Tanszéken, ahol tanít, mindössze 10 százalék körül alakul a nők aránya, de – mint mondja – az a kevés egyetemista lány, aki ezt a szakot választja, általában kiváló tanulmányi eredményeket ér el és kivívja magának az elismerést a férfitársadalom körében is. „Én azért választottam annak idején ezt a tudományágat, mert fizikával és matematikával szerettem volna foglalkozni. Az elektrotechnika és a gépészet között dilemmáztam, végül ez utóbbi mellett döntöttem. Megvallom, nagyon komolyan vettem az egyetemet, idő előtt sikerült is befejeznem 9,5-es átlageredménnyel” – mondja a 23 évesen már Nemzeti Hős Plakettel, később pedig Újvidék város Októberi Díjával kitüntetett tudós.
A másik obligát kérdés a diszkrimináció, hiszen kétszeres kisebbségiként kellett felépítenie egyetemi karrierjét. „Soha nem éreztem hátrányos megkülönböztetést amiatt, mert nő vagyok. Elfogadtak és tiszteltek a kollégák, a tanárok, és a diákokkal is kiváló a kapcsolatom. A nyelvvel se voltak gondjaim, mert bár Zentáról jöttem Újvidékre, az általános és középiskolát is szerb nyelven végeztem el. Tudom, hogy sok magyar ajkú diák szenved a nyelv miatt az egyetemen, de csak az első év az igazán nehéz, utána belejönnek. Én mindig segítek azoknak a diákoknak, akik nem tudnak jól szerbül, nálam magyarul is vizsgázhatnak, ha úgy könnyebben megy nekik” – mondja biztatásképpen a tanárnő mindazoknak, akik a gépészmérnöki pálya felé kacsintgatnak.
Aki ismeri dr. Cvetićanin Líviát, azt mondja, a munka megszállottja, több nyelven (magyarul, szerbül, angolul, németül) kiválóan beszél, naprakészen követi tudományágának alakulását. Jut-e idő a családra? – kérdeztük. „Ó, jócskán. Én aktívan sportoltam, országos válogatott úszó is voltam, a mai napig teniszezem, és a versenysportnak köszönhetően megtanultam, milyen fontos az időbeosztás. Három kislányunokám van, sok időt töltünk együtt. Ők most a fő attrakció az életemben.”
* A Thomson Reuters a világ médiapiacának egyik főszereplője; a vállalat egyik profilját képezi az a tudományos adatbázis, amely jegyzi a világ összes, nemzetközileg elismert periodikumában megjelent tudományos munkákban található hivatkozásokat, és jegyzi, hogy egy-egy cikket hányszor idéztek
** KoBSON: a Szerbiai Könyvtárak Konzorciuma, vagyis a szerbiai tudományos kutatók elektronikus adatbázisa
Szakmai pályafutás
Dr. Cvetićanin Lívia 1952-ben Pintér lányként született Zentán. Az általános iskolát és a gimnáziumot szülővárosában végezte el, majd az Újvidéki Egyetem Gépészeti Karán diplomázott 1975-ben, ahol azonnal munkát is kapott. Magiszteri disszertációját a Belgrádi Egyetem Természettudományi Karán védte meg, 29 évesen pedig már a műszaki tudományok doktora lett.
Karrierjét Újvidéken építette: 1988 és 1993 között a Mechanikai Tanszék vezetője, 1990 és 1995 között a Mechanikai és Gépészeti Szerkezetek Intézetének igazgatója, 1997 és 2000 között a Műszaki Tudományok Karának oktatási dékánhelyettese volt. Ebben az időben alapította meg a Grafikai Tervezés és Design Tanszéket – melyet 1999 óta vezet –, a Menedzsment és Ipari Rendszerek Tanszékét, valamint a Környezetvédelmi Tanszéket. Bevezette a tanárok hallgatók általi osztályzásának rendszerét.
A Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja, két mandátum erejéig a Jugoszláv Mechanikai Társulat elnöke. Több mint 250 tudományos munkát, 50 szakmai projektumot, 3 egyetemi tankönyvet és egy monográfiát jelentetett meg. Több nemzetközi jelentőségű folyóirat recenzense és két vezető szakfolyóirat szerkesztője.
