Nem okozott különösebb megrázkódtatást Szerbiában Ramush Haradinaj múlt heti felmentése. Volt egy kis zászlóégetés; néhány száz Šešelj-párti összegyűlt Belgrád központjában, hogy megszokott jelszavait skandálja („nem, nem, soha az EU-ba” stb.), és volt egy Hága-ellenes, szélsőjobbos fölvonulás, amelyet megpróbáltak egyetemistatüntetésként beállítani. Nagyjából ennyi. Az államvezetőség is lamentált egy sort, de csak röviden és visszafogottan. Dačić sem viselkedett sértődött kis Koštunicaként, és – mintha mi sem történt volna – harmadszor is leült tárgyalni koszovói hivatalbéli kollégájával, sőt, egyezségre is jutott vele négy határátkelőhely megnyitásáról.
Hogy miért úsztuk meg viszonylag simán, a nacionalista indulatok lángra lobbanása nélkül ezt az esetet, arra nyilván több magyarázat is van. Két lényegeset azonban hadd említsünk.
Az egyik és talán a fontosabb, hogy maga az államvezetőség józanul viselkedett. (Már-már azt is mondhatnánk, hogy bölcsen, de azért nem szeretnénk ennyire elragadtatni magunkat.) A kormányfő mindenek ellenére határozottan lándzsát tört az uniós integráció mellett, a kormányfő-helyettes folytatta korrupcióellenes elterelő hadműveletét, az államfő pedig eljátszotta a villámhárító szerepét, néhány apró gesztussal jelezve, hogy az ítélet mégiscsak szíven ütött bennünket.
A másik magyarázat, hogy a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UÇK) egykori gerillaparancsnokát a szerbek elleni bűncselekmények vádja alól felmentő hágai ítélet már csak egy kegyelemdöfés volt azok után, hogy a Nemzetközi Törvényszék fellebbviteli tanácsa három héttel ezelőtt Ante Gotovina volt horvát tábornokot is ártatlannak találta. Ráadásul, míg Gotovina szabadulása óriási meglepetést keltett szakmai körökben is – hiszen első fokon még 24 év szabadságvesztésre ítélték –, addig Haradinaj esete a papírforma beigazolódása volt, semmi több. A veterán harcost ugyanis már négy évvel ezelőtt, első fokon is felmentették bizonyítékok hiányában. Azaz a vád legfontosabb tanúinak tragikus hirtelenségű elhalálozása, továbbá megnémulása és emlékezetvesztése következményében.
Nehéz megállni, hogy az ember ne fűzzön kommentárt egy-egy ítélet igazságosságához vagy igazságtalanságához, de a legitimként és legálisként elfogadott bíróság ítéleteinek véleményezése mindenképpen álságos dolog volna, ezért csak annyit mondhatunk, hogy Haradinaj – gondoljunk bármit is „életéről és munkásságáról” – jogi értelemben ártatlannak számít.
Ramush Haradinaj 1968-ban született a pravoszláv kolostoráról ismert koszovói Deçan közelében. 21 évesen hagyta el szülőföldjét és kért menedékjogot Svájcban. Azt beszélik, hogy a gazdag alpesi országban – ahol egyébként sok rokona élt – éjszakai klubokban dolgozott kidobó legényként, majd csatlakozott a Koszovóért – Népi Mozgalomhoz, amely a szerbiai tartomány függetlenségének kivívását tűzte ki céljául.
Abban az időben, amikor az UÇK nyílt összetűzésbe került a szerb rendőrség alakulataival, Haradinaj tartósan visszatért Koszovóba, ahol – befolyásos rokonainak köszönhetően – kezdettől fogva magas pozíciót töltött be az albán félkatonai alakulat parancsnoki láncolatában. Ezt megelőzően – nem hivatalos információk szerint – alapos katonai kiképzést kapott Albániában. Fegyvercsempészéssel, terrorizmussal, több száz szerb és „nem lojális” albán likvidálásának elrendelésével is megvádolták – de semmit nem sikerült rábizonyítani.
A NATO-bombázás alatt a nyugati katonai erők egyik legmegbízhatóbb szövetségesének bizonyult. Katonai karrierjét föladva pártot alapított: a Szövetség Koszovó Jövőjéért a 2004-ben megtartott választáson – Ibrahim Rugova Koszovói Demokrata Pártjával koalícióban – megszerezte a hatalmat, és Ramush Haradinaj 36 éves korában Koszovó kormányfője lett. A bársonyszéket azonban nem élvezhette túl sokáig, mert 2005 márciusában vádat emelt ellene a Hágai Törvényszék. Haradinaj azonnal lemondott, és föladta magát. Három évig raboskodott a scheveningeni börtönben, majd az elsőfokú ítélet után elengedték. 2010-ben a törvényszék fellebbviteli tanácsa elrendelte a bírósági eljárás részleges megismétlését, Haradinaj ismét börtönbe vonult, majd a végleges felmentő ítélet után diadalittasan térhetett haza Prishtinába. Igazi politikai pályafutása még csak most kezdődik!
Ramush Haradinaj nős, két gyermek apja.
