Hódegyháza mellett az Arankát kísérő öreg nyárfásban lakó majd ötszáz pár varjú károgása betölti a Kisjárást, ahol két fiatal csordáslegény meg három kutyájuk tizenöt tehenet terelget. Nincs sok dolguk. A két gyakorlott pásztorkutya és egy hozzájuk csapott sárgaszőrű tanonc eb nem enged meg semmiféle kilengést, elcsatangolást. Igazából nem is kódoroghatna messzire a marha, az Aranka vagy a halastó útjukat állná.
Április elején Gombkötő Norbert és nem sokkal idősebb bátyja, József az elsők között hajtott ki a legelőre. Madarászás közben a Kisjáráson, az Aranka és a halastó meg a régi töltés közrefogta legelőn találkoztam a két mezítlábas legénykével. A család hat tehene mellett másokét is felvállalják őrzésre, van fű bőven a pusztán. A hűvös reggel után, ahogy kisütött a kora tavaszi nap, máris lerúgták rövid csizmájukat. Szemlátomást élvezték a mezítelen talpukat kellemesen simogató füves puszta érintését.
Norbi idén befejezi a nyolcadikat, a továbbtanulás lehetősége azonban meg sem fordult a fejében. Viszont annál türelmetlenebbül várja, hogy csatlakozhasson a néhány évvel idősebb testvéréhez és napestig bóklászhassanak a végtelen szabadság illúzióját keltő pusztában. Amíg tart az iskola, csak hétvégeken segíthet bátyjának, irigykedik is ezért Józsira, aki egész nap a jószággal van. De nem csak a legeltetés gondtalansága vár rájuk.
– Apánk szívbeteg, megműtötték, nem dolgozhat nehéz munkát. Még szántani is kell, hogy kukoricát tudjunk vetni, mert az ősszel rossz volt a traktor is meg az időjárás is. Igaz, nem sok földünk van, hét-nyolc hold, lucernát meg gabonát termesztünk, már ami a jószágnak kell. Néhány éve költöztünk ki Hódegyházára, előtte Zentán laktunk. Itt jobb, van nagy legelő, van hova kihajtani a teheneket, de nem adjuk ki az őrzésüket másnak, mert abban nincs köszönet – fejtegette Norbi.
Sok a varjú, okoznak-e kárt a határban?
– Nagyon sok a varjú a pusztán, szinte már minden erdőfoltban laknak, ezernél is több pár költ a legelő akácosaiban meg az Aranka menti nyárfásokban. Panaszkodnak is rájuk a parasztok. A közelben nem marad meg tőlük a kukorica. Vetéskor kányariasztóval kell bekeverni a magot, hogy amikor kihajt a föld fölé a szag elriassza a madarakat, nem ássák ki a csőrükkel a zsenge hajtásokat. A csávázott, méreggel kezelt vetőmag meg is öli a varjúkat, láttuk, hogy hullottak tavaly is. Ahogy a nyárfaerdőt járattuk a tehenekkel, hát csak azt látom, hogy a kutya előtt leesett a varjú és ott maradt – emlékezett vissza a szokatlan eseményre Józsi.
Józsi, a csordáslegény
Szoktatok-e gombát szedni?
– Tavaly sokszor megáztunk, de hát ilyen a csordás élete. Az eső áztatta legelőn volt bőven gomba. Még a varjúk is rákaptak a gombaevésre. Többször láttuk, amint leszállnak a fűbe és hegyes csőrükkel csipkedték a gombákat. Mi is szoktunk szedni belőle, már ha találunk szép, egészséges kalapú gombákat. Amikor az idő felmelegszik, hamar belemegy a féreg, beköpik a legyek. Az idősebb csordások megmutatták, melyik a jó gomba és melyiket nem érdemes szedni, mert kellemetlen, rágós vagy büdös a húsa. Azt mondják, igazán veszélyes mérges gomba nem terem a pusztán.
A két csordáslegény leghűségesebb társa a három kutya: Pamacs, Bogár és Maci.
Mit kapnak a kutyák enni egész nap és mit esztek ti?
– Egész nap kint vagyunk az állatokkal, kutya nélkül nem csordás a csordás. Nem sokat kapnak enni, nem lehet őket jól tartani, mert akkor nem hajtanak. Azt eszik, amit mi. Hozunk otthonról, ami van, egy kis kenyeret, szalonnát, ezt-azt. Egyszer eszünk mi is, amíg kint vagyunk, majd este vacsorázunk otthon. Anyánk addigra készít valami meleg ételt – válaszolta Norbi.
A legeltetésért mennyit kell fizetni, megéri fél tucat tehénnel egész nap a tűző napon, szélben és esőben, tavasztól őszig a pusztát járni?
– Nekünk itt most hat tehenünk van a tizenötből. A sajátunk mellett elvállaltuk más jószágát is. Havonta hétszáz dinár a csordás bére tehenenként, de ebből a legelőbérlésért oda kell adni háromszázat a Bali Bélának. Neki sok fejőstehene van, de azokból csak ötöt szokott kiengedni. Ő bérelte ki a halastótól a Kisjárást, ezért neki kell fizetni annak, aki itt akar legeltetni. Több tehén őrzését is vállaljuk, számítunk mintegy ötven marhára, ekkora csorda őrzésével már lehetne egy kis pénzt keresni – elmélkedett Józsi.
Kinek van a legtöbb marhája a környéken?
– Vannak nagygazdák, például a Vastagéknak nagyon sok tehenük volt, de az öreg összerúgta a port az unokájával, szétszedték a babaruhát, oda van a hetven-nyolcvan tehén, az öregnek maradt vagy tíz. Megtörténik az ilyesmi – állapította meg Norbi egy nyolcadikos életbölcsességével.
Nem unalmas egész nap a pusztában? Amíg békésen legelnek a tehenek, közben lehetne olvasni.
– Egyáltalán nem unalmas, különösen, ha ketten vagyunk kint, gyorsan elrepül az idő. Mindig történik valami, elvagyunk a jószág körül, beszélgetünk, bogarászunk, gombászunk. Amíg apánk kijárt a jószággal, ő hozott magával könyvet, benne hagyta a táskában, hogy hátha nekünk is lesz kedvünk olvasni.
Békés, nyugodt az élet a hódegyházi pusztában
Amikor már annyira felmelegszik az idő, hogy lehet fürödni, csak beugrunk az Arankába és megmártózunk a hűs vízben, jól felfrissülünk, miközben delel a gulya. Az Aranka menti erdőben nem szoktuk deleltetni a marhát, ott hűvösebb van és a jószág nem pihen, járkál, menne legelni. Kint a legelőn viszont nyugodtan lefekszenek és pihennek, kérődznek – mondta Józsi.
Nem veszélyesek a kullancsok?
– Idén még csak eggyel találkoztam, a csupasz kezem szárán mászott felfelé, de észrevettem. A tehenek mennek elől a legelőn, mi meg utánuk, a lábukkal összeszedik előttünk a fűszálakon várakozó kullancsokat. A tehénből könnyebb kiszedni a kullancsot, mint az ember bőréből. Ha észrevesszük a tehenek szőre között a vérrel teli megduzzadt kullancsokat, kiszedjük és egy nejlonüveg aljába mérget, permetszert öntünk, és abba dobáljuk őket. Azt mondják nem elég szétnyomni a kullancsot, a fej még tovább él. Legbiztosabb a méreg – mesélte kullancsölő módszerét Józsi.
Magam is összeszedtem tucatnyi kullancsot, legtöbb volt belőlük az autó elején, a hűtőrácson, onnan a szélvédőüvegre másztak, de a nyitott ablakon keresztül az utastérbe is jutott belőlük. Meg kellett volna fogadni a csordáslegények tanácsát: a legelő jószágot követve kisebb a kullancsveszély.
