2011. április 18-án a Magyar Országgyűlés 262 igen, 44 nem és egy tartózkodó szavazattal elfogadta az ország új alkotmányát
Az Amerikai Egyesült Államok 1788-ban kiadott alkotmánya után 1791. május 3-án Európában először a lengyel–litván unió fogadta el az írott alkotmányt. Európában tehát a lengyeleknek volt először írott alaptörvényük. Az alkotmány elfogadása azonban a szomszédok ellenszenvét váltotta ki. Az oroszok újra megtámadták Lengyelországot, ami végül az ország felosztásához vezetett.
Magyarország alkotmányát 1949. augusztus 18-án fogadta el az Országgyűlés, a jogszabály két nappal később, augusztus 20-án lépett hatályba. (A Magyar Tanácsköztársaság idején 1919. április 2-án megjelent a Forradalmi Kormányzótanács rendelete A Tanácsköztársaság alkotmánya cím alatt. Tehát valójában ez volt az első magyar alkotmány.) A '49-es alaptörvény az 1936. évi szovjet alkotmány mintájára készült, amelyet fő kidolgozója után buharini alkotmánynak is neveznek. Az alaptörvény Magyarország államformáját népköztársaságként határozta meg. A népköztársasági alkotmány az alapvető jogok széles körét biztosította a dolgozók számára. Az alkotmányt 1949 és 1989 között többször módosították. Az 1989-es rendszerváltáskor került sor az alkotmány gyökeres módosítására, melynek eredményeképpen Magyarország államberendezése, a modern demokráciák mintáját követve, átalakult. Természetesen egy teljesen új alkotmány kidolgozásának elképzelése is felmerült, de ehhez az akkor hatályos rendelkezések értelmében népszavazásra lett volna szükség, amelynek kimenetelét kétségesnek ítélték, mivel a szovjet csapatok még az országban állomásoztak. Az alkotmány módosítása 1989. október 23-án lépett hatályba, „a többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés átmenet elősegítése érdekében”. Az alaptörvény ideiglenes jellegű volt, ami a bevezetőből látszik, hiszen úgy fogalmaz, hogy „hazánk új Alkotmányának elfogadásáig” van érvényben. A Magyar Országgyűlés 2011. április 18-án fogadta el Magyarország új alaptörvényét, amely 2012. január 1-jén lép hatályba.
Büszke és önálló Magyarországot szeretne az új alapokmány. Orbán Viktor miniszterelnök nemegyszer hangsúlyozta ezt, és kijelentette, a magyar újjászületés dokumentuma az új alkotmány.
A környező országok vegyes érzelmekkel reagáltak a változó alaptörvényekre, mint ahogy változó volt a hozzáállásuk az Orbán-kormány más intézkedéseihez is. Csak néhány véletlenszerűen idézett gondolat a sajtóból: Az új magyar alkotmány miatt módosítanák a szlovák alkotmányt, A románok értelmesen vitáztak az új magyar alkotmányról, Az új magyar alkotmány az EU-ban is rossz érzést keltett, Európai botrány az új magyar alkotmány miatt…
Miért ez az ellenszenv? Miért bánt bárkit egy erős, önálló és büszke Magyarország, amely kinyilvánítja a nemzet egységét, a család jelentőségét, amely elismeri, hogy „Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette”?
Vagy miért sértette az 1791-es lengyel alkotmány a szomszédokat olyannyira, hogy szétdúlták Lengyelországot?
Én csak találgatni tudnék, hogy miért, hiszen nem vagyok történész, politikával sem igen foglalkozom, és a világból elsősorban a művelődési híreket hallom meg. A közéletben uralkodó rend azonban elengedhetetlen a magánélet nyugalmához. Ezért Pilinszky Jánossal hiszem, hogy egészséges társadalom nincs az egyes ember békéje, tisztes boldogulása nélkül. Nekem tehát nagyon fontos, hogy a sokáig elhallgatott és tisztázatlan kérdéseket nemzetről, hitről és anyanyelvről, hazáról és szülőföldről, közös gyökerekről és összetartozásról nyíltan, a nyilvánosság előtt is megfogalmazzák, leírják és törvénybe iktassák. Számomra tehát érzelmi kérdés az új magyar alkotmány. Egyelőre csak a szívemhez szól. Még csak a lelkem örül, hátha eljön az idő, amikor nem kell magyaráznom a magyar főváros egyik kórházában a vezető professzornak, nem vagyunk szerbek, a fiam magyarul beszél, és Zenta nem Erdélyben van. Föltételezem, hogy az egyszerű hétköznapi emberek közül csak kevesen olvasták el az alkotmány szövegét. És ha elolvasták is, hányan foglalkoztak vele érdemben? Az általános rendelkezéseken túl, a hivatalosan megfogalmazott szöveg vajon mit mond nekik/nekünk? Hát igen. Csak találgatunk, óvatosan véleményt mondunk. Bírálunk és vádolunk, vagy éppen ellenkezőleg, dicsérünk és reménykedünk.
Pontosan ezt támasztották alá a körkérdésünkre adott válaszok. Egyharmaduk nem számít lényeges változásokra, egyharmaduk bevallja, hogy nem ismeri a szövegét, egyharmaduk pedig úgy gondolja, hogy szorosabbra fűződik viszonyunk az anyaországgal. Mit várunk? Magyarország feltámadását! Még a fű is zöldebb lesz! Mondják önök, kedves olvasók, a hozzászólásokban. Volt azonban, aki elővigyázatosabban úgy fogalmazott, hogy a célokat jól megfogalmazták, de csak ezután lehelnek belé életet!
Reménykedünk tehát, hogy egy erős, önálló és büszke Magyarország áll mögöttünk, határon túliak mögött is. Mert az alkotmányban a nemzeti hitvallás, a nemzeti nyilatkozat kimondja: Mi, a magyar nemzet tagjai, az új évezred kezdetén, felelősséggel minden magyarért, kinyilvánítjuk az alábbiakat... Az új magyar alkotmány teljes szövegét elolvashatják a következő címen: http://www.kozlonyok.hu/nkonline/MKPDF/hiteles/mk11043.pdf
