Tájainkon, az egykori Magyarországon százöt esztendővel ezelőtt ünnepelték meg először május 10-ét, a madarak és a fák napját, köszönve Herman Ottó természettudósnak, az utolsó polihisztornak, a Magyar Királyi Madártani Intézet megalapítójának.
A környezetünkben élő madarak állományváltozásán pontosan lemérhetők a környezetváltozások hatásai. Nem kell ahhoz madárszakértőnek, ornitológusnak lenni, hogy világosan lássuk és tapasztaljuk az egyes madarak számának rohamos csökkenését. Csak az elmúlt egy-másfél évtized folyamán olyan drasztikus változások játszódtak le a madárvilágban, amik mellett nem mehetünk el szó nélkül. Az énekesmadarak közül több faj állománya gyakorlatilag megfeleződött, vagy harmadolódott. A madártani kutatások terén több évszázados hagyományokkal rendelkező Angliában kimutatták például a mindenki számára olyan kedves, páratlan énektudású fülemülepopuláció megfeleződését. Egyre ritkábban csendül fel a csalogány danája. A tavasz másik hírnöke, a kakukk is több mint negyven százalékkal megfogyatkozott.
A vadgerle már majdnem kipusztult, állománya 15 év alatt a háromnegyedével csökkent. Ennek ellenére Szerbiában még mindig a vadászható fajok közé tartozik, pedig a Vajdasági Madártani és Madárvédelmi Egyesület az elmúlt évek során más környezetvédő szervezetekkel karöltve a környezetvédelmi minisztériumnál már több ízben kezdeményezte a gerlevadászat betiltását. Eredmény nélkül, a vadászlobbi sokkal erősebbnek bizonyult.
A vadászat még a fejlett természetvédelemmel rendelkező EU-ban is komoly probléma, az Afrikában telelő vándormadarak milliói vonulnak át a Földközi-tengeren, jelentős részük meg is pihen Ciprus vagy Málta szigetén. Pedig ha tudnák, hogy itt a puskák és hálók százai várják őket, bizonyára meg sem állnának. A két szigeten halomra gyilkolják a madarakat, sportot űznek a megfáradt vándorok lemészárlásából. Az EU pedig nem képes megfékezni a madárgyilkosokat.
Mi történik a fecskéinkkel?
Az éghajlatváltozást mi, közönséges halandók elsősorban az időjárás egyre szélsőséges megnyilvánulásaiban tudjuk lemérni. A tavalyi év az egész Kárpát-medencében minden korábbi csapadékrekordot megdöntött. A tavaszi hideg, esős napok a madárvilágot gyakorlatilag megfelezték. Soha ennyi fecskeelhullásról nem kaptunk hírt, mint tavaly tavasszal, minden második gólyapár elvesztette fiókáit. Voltak pótköltési kísérletek, de a nyár is szokatlanul csapadékos volt, ami kemény próbára tette a madárvilágot. Május első hetében alig-alig látni fecskéket ott is, ahol korábban szép számban költöttek.
Padén, a falu szélén, a Sövényházi-farmon az istállókban több tucat fecske szokott költeni. Idén a pároknak kevesebb mint a fele tért vissza költőhelyére. Az elmúlt években tanúi lehettünk a Tisza menti partszakadásokban, homokbányákban, téglagyári vályogvetőkben korábban létezett partifecsketelepek elnéptelenedésének. Nem elég, hogy a szélsőséges hazai időjárás tizedeli fecskéinket, a vándorútjuk során is egyre több nehézséggel kell megküzdeniük sebes röptű madarainknak.
A vándormadarak számára kedvezőtlen környezeti változások zajlanak a Szaharától délre elterülő vidékeken, a mezőgazdaság átalakul, a telelőterületeikre vezető útvonalak mentén egyre kevesebb táplálékot találnak a vándormadarak. A globális éghajlatváltozások, a költő-, valamint a telelőterületek átalakulása együttesen az egyes fajok jelentős állománycsökkenését okozzák. Az éghajlatváltozások nyomán az egyes fajok szokásos költési, fiókanevelési periódusa már nem biztos, hogy a legoptimálisabb táplálékmennyiség időszakára esik.
Odú kell a madaraknak
A mezőgazdasági területek sohasem büszkélkedtek jelentősebb erdőkkel. A fátlan agrársivataggá degradálódott Vajdaságban már gyakorlatilag nincs természetes erdő, még a folyók ártereit is nyárfásokkal ültetik be, az üreges törzsű fűzfákból alig maradt. Az odúlakú énekesmadarak igen nehéz helyzetben vannak, ha költőhelyet keresnek maguknak. A biológiailag értéktelen nyárfaültetvények nem pótolhatják a természetes erdők páratlan gazdagságát.
A vajdasági természetvédő civil szervezetek tagjai jelentős erőfeszítéseket tesznek, hogy minél több odúlakó madár számára biztosítsanak fészkelési lehetőséget. Az énekes madarak, a baglyok, a szalakóták, a vércsék stb. számára százával helyezik ki a főleg deszkából készült fészekodúkat, fészkelő ládákat. A Vajdasági Madártani és Madárvédelmi Egyesület a Magyar Madártani Egyesülettel közös határon átnyúló IPA-projektum keretében idén tartományunk területén összesen ezer fészekodút telepít két igencsak megritkult vándormadár, a színpompás szalakóta és a kékvércse költésének elősegítése érdekében.
Az Afrikából április végén, május elején visszatérő szalakóta fatörzsek üregeiben, harkályok vájta odúban költ. Ennek híján azonban Vajdaságban alig 30-40 párra csökkent a szalakóta fészkelő állománya. A szabadkai Riparia (partifecske) Természetbarátok Egyesülete, felismerve a problémát, már nyolc évvel ezelőtt elkezdte a szalakótáknak való fészekodúk telepítését. Az első jelentősebb eredmények öt éve mutatkoztak meg, ekkor 17 pár szalakóta telepedett meg a fészekodúkban, majd ez a szám 2008-ban már 34 párra nőtt, tavaly pedig 66 pár költött mesterséges fészekodúban. Nyolc év alatt hatszáz szalakóta fióka röpült ki az odúkból. Észak-Bácskában és Bánátban sikerült gyarapítani az állományt, ezt a munkát folytatják a madarászok az IPA-program keretében az EU anyagi támogatásával.
A hosszú távú vándor, a kékvércse helyzete a szalakótához hasonlóan alakult, azzal, hogy a varjúfészekben költő vércsék számára látszólag bőven van fészkelő hely, hiszen Vajdaságban vetési varjúból több ezer pár él és épít fészket minden évben. A baj csak az, hogy ezek a varjútelepek nem mindig a kiterjedt legelők, a vércsék számára alkalmas táplálékforrások közelében találhatók. A vajdasági madarászok ezért felkutatták a kékvércsék egykori fészkelő helyeit és fészekládák kihelyezésével újra megpróbálják visszacsalogatni a tavalyi esős, hideg évben mindössze 70-80 párban költő kékvércséket. Idén hatszáz fészekládát helyeznek ki a Vajdasági Madártani és Madárvédelmi Egyesület tagjai bekapcsolva a munkába a helyi önkénteseket, diákokat, gazdálkodókat, előadásokon népszerűsítve a két ritka madárfajt.
Szélerőművek és vándormadarak
Szerbiában alig több mint egy hónapja helyezték üzembe az első 600 kW teljesítményű szélerőművet, méghozzá nem is akárhol, Tutin mellett, a Szandzsák vidékén. Az elmaradottnak számító muzulmán többségű vidéken nem ütközött különösebb ellenállásba a szélgenerátor felállítása. A természet- és madárvédők sem voltak nagyon hangosak, pedig Dél-Szerbiának ezen a vidékén, a nagytestű fakókeselyűk hazájában szélerőműveket felállítani komoly veszélyt jelent nemcsak a keselyűkre, a nagytestű ragadozó madarakra, de a területen átvonuló többi madárra is az újabb szélerőművek építése.
Nem véletlen, hogy a szlovén–szerb Hidro Vind cég a szakítópróbának számító első szélerőművet éppen a muzulmánok lakta Szandzsákban állította fel. Az év végéig még hét erőművet terveznek felállítani, rövidesen pedig 30 „villanyszélmalom” fog forogni ezen a vidéken, ennyire van szerződése a beruházó cégnek Tutin községgel. A hangoskodó környezetvédőket azzal szerelték le, hogy nem akarjuk talán éppen a muzulmán kisebbségtől megvonni a fejlődés lehetőségét.
Svédországban és Spanyolországban, ahol már nagyon sok szélerőművet építettek, kiderült, hogy nem csak a nagytestű madarakra veszélyesek a gyorsan forgó, 30-40 méter hosszú karokkal felszerelt szélkerekek. Több mint ötven madárfaj, köztük apró énekesmadarak tetemét találták meg a szélerőművek mellett. Még a visszaverődő ultrahanggal tájékozódó denevérek sincsenek biztonságban a sebesen forgó lapátok közelében.
Dél-Bánátban Fehértemplom és Versec környékén fél tucat különböző cégnek van érvényes állami energetikai jóváhagyása szélerőművek építésére. Mindegyik potenciális beruházó a kossava erejéből szeretne áramot előállítani. Az Európai Unió által is támogatott megújuló és környezetbarát energiatermelés elvével nincs is különösebben gond, a baj csak az, hogy a szélerőműparkok pontosan a vándormadarak fő útvonalát keresztezik, és ha a tervezett számban és területen építik fel a nagylapátú szélerőműveket, a vonuló madarak ezrei fognak elpusztulni.
