„Tudod, hogy Szent István örökségben hagyott” – ez a mottója a Vajdasági Magyar Szövetség Szent István-napi rendezvényének. A nemzeti ünnepünk előtti napokban, de már ünnepi hangulatban, a pártelnök Pásztor Istvánnal készítettünk interjút a nemzeti elkötelezettségről, a Szent István-i hagyatékról, az európai értékeket képviselő útkeresésről, a pártkapcsolatok építéséről és az önálló politizálás fontosságáról, valamint a nemzeti összehangolódás erejének jelentőségéről.
– Elnök úr mikor ünnepli a névnapját?
– A névnapomat ugyanazon a napon ünneplem, mint a születésnapomat, azon kevesek közé tartozom, akinek azért az a keresztneve, ami, mármint István, mert Szent István napján, augusztus 20-án születtem. Még a palicsi rendezvény megszervezése előtti időszakban, a nemzeti ünnep rendszeres megtartásának meghonosítását megelőzően, nekem gyerekkoromtól kezdve az augusztus 20-a mindig is ünnepnap volt. Nálunk a családban különös és különleges nap volt ez a dátum, nemcsak az én születésnapom miatt, hanem mert augusztus 20-ának nálunk megvolt az igazi megélése, a hovatartozásunk alátámasztásaként. Hangozhat nagyon furcsán, de a hatvanas évek elejére visszapillantva, amióta én fel tudom idézni magamban augusztus 20-a jelentőségét, élénken él emlékezetemben ezeknek a nyár végi ünnepeknek az időszaka. Az egészen biztos, hogy számomra a személyi érintettség miatt és az utóbbi több mint 10 év vonatkozásában, amióta augusztus 20-ának az általunk szervezett ünneplésére sor került, ez egy különleges piros betűs ünnep.
– Emlékszik még a kezdetekre?
– A kilencvenes évek közepén szervezte először a VMSZ az augusztus 20-ai ünnepséget, Biacsi Tónival rendeztük Palicson, 20-án délután a szabadtéri színpadon, azt követően pedig a szakszervezeti otthon udvarán, s az első alkalommal talán négy-ötszázan voltak. De már akkor látszott, hogy addig rejtett érzelmeket indított el az emberekben a Szent István-nap megünneplésének lehetősége, ami biztosan mindig is elevenen élt a lelkükben. Visszagondolva, idős emberek sírdogálva mondták akkor, ők nem gondolták, hogy valaha is megérik, hogy szabadon lehessen ünnepelni augusztus 20-át. Ezt az érzést látom én évről évre megújulva, s azóta ezzel találkozunk nemcsak Szent István napján, hanem az azt megelőző hetekben, hónapokban, amíg a szervezés tart.
– Az idén milyen különlegességet kínál az augusztus 20-ai ünnepségük?
– Az ünnepségnek mára már kialakult menete van, egy egész délutánt és estét betöltő programot ölel fel a palicsi rendezvény, viszont Vajdaság-szerte mostanra több mint 30 helyen ünneplik meg ezt a napot. Ebben a VMSZ-nek, az egyháznak, a civil szervezeteknek olyan elévülhetetlen és megkérdőjelezhetetlen érdemeik vannak, amik lendületet adtak és adnak ennek a piros betűs ünnepnapnak. A palicsi–szabadkai a központi, vagy inkább az egyik központi ünnepség, mert mindenkinek a sajátja az, de a tömegességét, a vendégek számát, a rendezvény külsőségeit figyelembe véve, biztos a palicsi az egyik központi rendezvényünk, és ez a székesegyházban most már hagyományosan celebrált szentmisével indul. A püspöki szentmise megadja az egész délután alaphangját, s ezúton szeretném kihasználni a lehetőséget, hogy köszönetet mondjak Pénzes püspök úrnak és a szabadkai egyházmegyének, hogy több mint egy évtizede ezzel a szentmisével hozzájárul a Szent István-nap méltó megünnepléséhez, közösséget vállalva a VMSZ-szel, ennek az ünnepnapnak a közösségi élménnyé tevésében. A misét a palicsi rendezvény követi, a kenyérszentelés, rövid kis ünnepi műsor, majd az ünnep politikai tartalmú része. Idén nagy öröm számunkra, hogy a magyar kormány nevében díszvendégünk dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter lesz. Majd a szegedi Molnár Dixiland Band fogja szolgáltatni azt a fajta szórakoztató tartalmat, ami lekerekíti ezt a szép napot, vigasságjelleggel, a felszabadultságot megteremtve.
– Amikor Szent István napján kiáll a tömeg elé, és elmondja beszédét, milyen gondolatokat kíván megfogalmazni?
– Az igazi kérdés mindig az, hogy amikor az ember kiáll, hogy beszédet mondjon, akkor a történelmi tényekre támaszkodva milyen aktualitásokat tud megfogalmazni.
Ilyen tekintetben az augusztus 20-a és az összes többi ünnep, amikor oda kell állni a szónoki emelvényre, mindig nagy kihívás és feladat, hogy megpróbáljak a realitás talaján állni egyrészt, de a törekvések, ambíciók tekintetében elrugaszkodni ettől, és megfogalmazni önmagam, a párt számára, s talán nem túlzás azt mondani, a közösség egy részének a számára is, olyan célkitűzéseket, amiknek a megvalósítása reális, és előbbre visz mindenkit közülünk. Ez az, amivel meg kell birkózni az ünnep kapcsán, függetlenül attól, hogy ez mindig feladat, viszont az esemény folytán rendszeresen megújuló ünnepi, felemelő és előremutató érzés.
– Mi lesz beszédének az idei üzenete, hiszen a választások közelegnek, ezért bizonyára nyomatékosabban megfogalmazza majd a teendőket, elvárásokat.
– Nem szeretném lelőni előre a poénokat, legyen ez az adott pillanat meglepetése. Szent István hagyatékáról szoktunk ilyenkor beszélni, függetlenül attól, hogy ezer éves történetről van szó, de talán máig nyúló, mindenképpen nagyon hosszú távú következményei azok, amik az én számomra is ez alkalommal, ilyen pillanatban kiindulópontot jelentenek. A hagyaték nem más, mint az alkalmazkodásnak, az önmegtartásnak, vagy önmagunk megtartásának és önmagunk nem feladásának, ugyanakkor a partnerkeresésnek a mibenléte. Erről szól a Szent István-i üzenet. Most, amikor a gondolatokat próbálja az ember összerakni, amelyeket mondatokba öntve ki tud állni, reményeim szerint, tízezer ember elé, akkor egy picit visszafelé is kell tekinteni az elmúlt egy évre és egy kicsit előre is nézni, az elkövetkező egy esztendőre. Ennek a hagyatéknak a tükrében tavaly augusztus 20-án Orbán Viktor miniszterelnök úr volt a rendezvény díszvendége, akkor az volt a mottónk: a vajdasági magyar közösség egy nemzetalakító erő. Azt gondolom, ez az egy év, tavaly augusztus 20-ától idén augusztus 20-áig, azt bizonyította, hogy a vajdasági magyar közösség valóban egy nemzetalakító erő. Attólfüggetlenül, hogy ilyen kevesen vagyunk, és függetlenül attól, hogy mi mindenen mentünk keresztül, meggyőződésem, hogy az elmúlt egy évben példát mutatva járultunk hozzá ahhoz az elkötelezettségünkhöz, hogy egy erős, egyetemleges nemzetnek a részei legyünk. Ezt bizonyítottuk az állampolgárság megszerzésének a lehetőségével, azaz azzal, hogy miként éltünk ezzel a lehetőséggel. De ezt bizonyítottuk a politikai érdekképviseleti ambícióinkon keresztül a különböző parlamenti és egyéb politizálási színtereken, valamint az elmúlt egy évben a Magyar Nemzeti Tanáccsal. Kibontakozni látszik mindaz a törekvés, ami egy évvel ezelőtt megfogalmazódott, alig egy hónappal az új nemzeti tanács megalakulása után elhangzott. Most, egy éves távlatból, gondolom, hogy ami itt befutható volt, azzal befutottunk. Mondhatja erre valaki, hogy ez öntömjénezés, dicsekvés, én azt mondom, hogy ezek a tények, és azt is, hogy ha valaki ezt lebecsüli vagy kevésnek véli, vagy azt gondolja, hogy ez nem kielégítő (persze nem abszolút értelemben gondolom, hogy kielégítő), akkor azt kell mondjam, jó volna, ha lerakná mellé azt, amit ő tett le az asztalra az elmúlt években, évtizedekben. Augusztus 20-a egyfajta elszámolási dátumként is felfogható, önmagunknak, nekem, a VMSZ-nek és a Magyar Nemzeti Tanácsnak. Ebben a vonatkozásban én nyugodt lelkiismerettel tudok megfogalmazni reális mondatokat, amiért nem kell szégyenkeznem. Nem rólam szól a történet, mert sok százan, több ezren vannak benne, ez nem egy egyszemélyes történet. Ilyenkor, amikor ünnepelünk, a közösségi érdeket figyelembe véve, a jövőre vonatkoztatva, a hagyományokra alapozva és támogatva sorakoztatjuk fel azt, amit az elkövetkező egy évben kívánunk megvalósítani.
„Tetszik vagy sem, lassan ráfordulunk a választási kampányra” (Varjú Márta megbízott főszerkesztőnk interjút készít Pásztor Istvánnal)
– Mindez a választások közeledtével nyomatékosabb hangsúlyt kap.
– Tetszik vagy sem, lassan ráfordulunk a választási kampányra, függetlenül attól, hogy nem tudjuk pontosan, mikorra tűzik ki a választások időpontját, de egészen biztos, hogy jó fél év múlva sor kerül rá. Ebben a tekintetben az augusztus 20-a egyfajta előválasztási törekvés megfogalmazásaként is felfogható. Az, aki nemzetileg elkötelezett politikában gondolkodik, márpedig én vagy mi abban gondolkodunk, nos, annak vagy azoknak nincs más alternatívájuk, mint ez a fajta hagyaték, amit ünnepelünk most augusztus 20-án. Ez pedig a partnerkeresés a nyitottságra, az alkalmazkodóképességre, készség önmegtartásra, és az ebből eredő érdekérvényesítés. Csak meg tudjuk erősíteni azt az elszántságot, amit eddig számtalanszor kinyilatkoztattunk vagy kinyilatkoztatott a VMSZ, és azt gondolom, hogy a támogatottságon keresztül a közösség egy jelentős része. Az pedig arról szól, hogy egy nemzetileg elkötelezett, az önmaga számára megfogalmazott törekvésekért hitelesen kiálló, európai értékeket képviselő és ennek mentén partnerkapcsolatokat építő, önálló politizálásban vagyunk érdekeltek. Az önálló mandátumok megszerzését tűztük ki célul, és egy olyan politikai erővonalhoz kívánunk tartozni, amely ezeket a célkitűzéseket és érdekeket kívánja megvalósítani. Mi erre képesek vagyunk, az elmúlt évek során elvégzett rengeteg munka talán megalapozottá teszi ezt a törekvésünket. Ma a vajdasági magyar közösség erősebb, mint amilyen valaha is volt, egy olyan nemzeti összehangolódásnak vagyunk a szemtanúi, alkotói és részesei, ami az egész nemzetet erősíti. Ha ez így van, akkor a nemzet erősítése a mi erősítésünket is jelenti.
