Hétfőn a belgrádi Nikola Tesla repülőtéren feltartóztattak négy hazainduló olasz állampolgárt, csomagjaikból madártetemek kerültek elő. A köztársasági környezetvédelmi felügyelőség 240 lelőtt madarat talált az olasz vadászoknál. A madarak meghatározásában részt vett a fővárosi Természettudományi Múzeum ornitológusa. A tetemek között legtöbb volt a balkáni gerle és a vadgerle, amelyek egy része teljesen meg volt kopasztva. A vadhúscsempészésen rajtakapott olaszok megpróbáltak felvinni a repülőre egy-egy csörgő récét, házi galambot, örvös galambot és egy nyulat is.
A vízimadarakra, a vadkacsákra szeptember elsejétől kezdődően lehet vadászni, a vadnyúlra pedig majd csak október 15-én kezdődik a vadászidény, tehát egyértelmű, hogy orvvadászok akadtak fenn a repülőtéri vámellenőrzésen. A hírügynökségi információk nem szólnak arról, hogy az illetékes hatóság visszatartotta-e a csempészésen rajtakapott olaszokat, esetleg letartóztatták őket, vagy csak a zsákmányukat kobozták el.
A hatályos hazai törvényeink legnagyobb részét már összehangolták az EU törvénykezésével, ennek alapján az orvvadászat bűncselekményéért a vétkes olaszokat el lehetne ítélni a szerbiai illetékes ügyészség vádirata és bizonyítékai alapján is. Szerbiából egyébként tilos vadhúst kiszállítani, bevinni az Európai Unióba. Ennek ellenére százával érkeznek hozzánk az olasz vadászturisták, akik különböző csatornákon rendszeresen megkíséreli kivinni, azaz hazavinni a lelőtt gerléket, fürjeket, vadkacsákat. Szárazföldi úton Montenegró és Macedónia irányában nagyobb eséllyel próbálkozhatnak a zsákmány hazaszállításával. A vadhúsért Olaszországban sokszorosan magasabb árat kaphatnak, ami miatt sokan úgy gondolják, megéri kockáztatni, kenőpénzzel pedig már is járhatóbbá válnak az utak.
Az EU-ban a vadgerle és a fürj is tartós védelmet élvez, nem úgy Szerbiában. A környezetvédő civil szervezetek, köztük az újvidéki Szerbiai Madártani és Madárvédelmi Egyesület már több alkalommal petícióval, beadvánnyal fordult a környezetvédelmi minisztériumhoz, hogy e két faj állománycsökkenése miatt hazánkban is tiltsák be a vadászatukat. Sajnos a vadászlobbi erősebb a környezetvédőknél, rendre süket fülekre talál a civil kezdeményezés. Nem, hogy nem tiltják be a gerle és a fürj vadászatát, hanem még rendre tiltott módszereket alkalmazva lövik őket halomra. Az olaszok nem is mennek ki olyan vadászterületre, ahol előzőleg nem állították fel a fürjhívókat. Magnóról, hangszórókon engedik a fürj hívóhangát, a jellegzetes „pitty-palatty” egész éjszakákon keresztül szól, hogy azután a viszonylag kis területre „összetoborzott” madarakat halomra lőhessék.
Ma kezdődött a kacsavadászat, ami ugyancsak évről évre ugyanazokat a problémákat veti fel: az érvényes vadászati törvényre, előírásokra, és végső soron a vadászetikára fittyet hányva, a hazai vadászaink is mindenre lőnek, ami kacsára hasonlít, még akkor is, ha nem tudnak meggyőződni róla, hogy a célba vett madárfaj a védett récékhez tartozik-e vagy a lőhető fajok valamelyikéről van szó.
A tavakra, mocsarakra, egyéb vizes területekre általában szürkületben, naplemente után húznak be a kacsák, ilyenkor lehet lesből elejteni, lelőni a legtöbb vízi szárnyast. A gond csak az, hogy szabály szerint sötétben tilos vadászni, tilos reflektorokat és egyéb segédeszközöket igénybe venni vadászat alkalmával. Tilos vadászattal megzavarni és meggátolni a madarak gyülekezését a hagyományos éjszakázó-helyeiken.
Az őszi kacsavadászatok idején, amikor kérdőre vontam néhány vadászismerősömet, hogy miért lőtték le a védett cigányrécéket, csak vállukat vonogatták, hogy nem lehetett a szürkületben kivenni, hogy a röpülő récecsapatban van-e és melyik a védett faj. Pedig minden vizsgázott, engedéllyel vadászó egyénnek kutya kötelessége lenne betartani a legalapvetőbb szabályt: addig nem lövök, amíg nem bizonyosodtam meg róla, hogy milyen vadra emeltem rá a fegyveremet!
Az ilyen vadász ritka, mint a fehér holló.
