– Gyermekkori álmom vált valóra – meséli egyszerre lelkesedve, meghatódva és valamiféle korábban nem tapasztalt bölcs nyugalmat árasztva Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház elnöke a Vatikánban tett közelmúltbeli magánlátogatásáról.
Volt alkalma beszélni is a szentatyával?
– Az audiencia 4–5 percig tartott. Ez idő alatt néhány szót váltottunk, ami csak rövid beszélgetésre volt elég, és átadtam az ajándékomat őszentségének. Konyhanyelven beszélek németül, s emiatt lámpalázam volt, de amint a szentatya elé járultam, miden izgatottságom eltűnt, s úgy érzem, kiváló németséggel beszéltem. Bemutatkoztam neki, kérdezte, hogy magyar vagyok-e, amire azt válaszoltam, hogy igen, vajdasági magyar vagyok, tudta, hogy a tartományi parlament elnöki tisztségét töltöm be, s miután átadtam neki az ajándékomat, Penovácz Endre festőművésznek a topolyai Sarlós Boldogasszony templomról festett akvarelljét, elmondtam, hogy az én szülővárosom temploma Szerbia legmagasabb temploma, de hozzátettem azt is, hogy a nagysága és a beltéri adottságai miatt rászolgált arra, hogy bazilika legyen. A több mint 70 méter magas épület akár új bazilikája lehetne az egyháznak Európában. Ezt hallva a pápa rám nézett, és visszakérdezett: „Új bazilika van Európában?” Erre én azt feleltem, hogy számomra a topolyai templom olyan, mintha valóban bazilika lenne.
Kiderült még, hogy az audiencia befejeztével Egeresi Sándor köszönetet mondott a családja, Vajdaság és a vajdasági magyarság nevében, hogy ott lehetett, és hogy felemelő élménynek tartja azt, hogy a pápa fogadta őt, aminek köszönhetően megerősödött benne a hit, és új erőt kapott a további munkához. Az utóbbi köszönő szavakat már magyarul mondta el, és a szentatya is magyarul válaszolt neki.
Az elnök a képen kívül az említett Sarlós Boldogasszony templom 100 éves évfordulójára készített CD-t és egy Vajdaság-monográfiáját ajándékozott a pápának. Azt mondta, a szentatya kiváló kiejtéssel beszél magyarul, sőt horvátul is, de azt nem tudja megállapítani, hogy tud-e magyarul, mivel több nyelven beszél, és a Szent Péter téren a hívőket mindig sok-sok nyelven köszönti.
Szóba került a vatikáni protokoll is, ami az elnök szerint a világ bármely más táján működő protokollnak a mintájául szolgálhatna. Egy ilyen magánlátogatás megszervezése hónapokba telik. Valamikor október elején kapta meg Egeresi Sándor Orlando Antonini pápai nunciustól a fogadás időpontját, amely november 9-ére esett, majd érkezett hozzá egy levél a szentszéktől, amelyben tájékoztatták arról, hogy hány órakor és hol kell felvennie az akkreditációt az audienciát megelőző napon 17 órakor. Másnap délelőtt fél 11-kor kezdődött az audiencia. Egy órával korábban ott kellett lenni a megbeszélt helyen, fél tízre érkeztek meg a Szent Péter térre. A biztonsági vizsgálat után, miután akkreditációval rendelkezett, a kijelölt helyre vezették az elnök urat, az út mentén pedig a svájci gárda állt őrt, ami már magában csodálatos látvány. Az ajándékokat a protokollfőnök vette át a vendégtől, s ő vitte utána, amikor a szentatya elé járult, és akkor adta vissza. Erre a csodálatos, életre szóló találkozásra csak lelkiekben lehetett felkészülni. Az érzéseiről az elnök úr a következőket osztotta meg velünk:
– Nem tudtam, hogy milyen lesz a találkozó, elképzelésem sem volt, hogy milyen élményt jelent ez majd a számomra, s most utólag azt mondom, hogy ezt a lehetőséget, amit a Jóisten megadott nekem, az életem végéig magamban fogom hordozni. Nemcsak egy rózsafüzért kaptam ajándékba a szentatyától, hanem alázatot, megbecsülést, s a jövőbe vetett hitemet erősítette meg. Még a kabinetemben lévő feszültemet is megszentelte, ezért örök hálával tartozom neki. A találkozó létrejöttéért pedig Stanislav Hočevar belgrádi érseket, msgr. Pénzes János szabadkai megyéspüspököt, msgr. Német László nagybecskereki megyéspüspököt, a pápai nunciust és Tóth Árpád Rómában doktorálni készülő plébános urat illeti köszönet.
