Felvidéki kollégám kérdezte a napokban, mit szólt a szerbiai politikum a hétvégi magyarországi választási eredményekre, ugyanis Szlovákiában félnek Orbántól, mint a töröktől, míg a Jobbik maga a gonosz földi megtestesítője. Mással sincs teli a szlovák sajtó, mint egyes politikusaik már science-fictionbe illő nyilatkozataival, mint például Ján Slotáéval, amelyben a Szlovák Nemzeti Párt elnöke felszólította a szlovákokat, legyenek résen, és lássanak hozzá védelmi képességük fokozásához, mert a magyar hadsereg már gyakorlatozik. Nem tudom, hogy van vele a paranoiás, vagy inkább paranoiát felhasználó politikus, de én – és még sok hazánkfia – láttam már tankcsövet a szomszédos állam (Horvátország) felé irányítva a kukoricásban, és a katonák tényleg mozgolódtak, kosárlabdát játszottak, velünk, helybeli fiúkkal.
Gyorsan átnéztem egy halom hírt, olvastam, kerestem, kérdeztem, és el kellett szomorítanom kollégámat, hiszen országunk vezetői a nyilvánosság előtt annyit sem mondtak, hogy: mukk. Legalábbis szerdáig. Tomislav Nikolić, valaha szélsőjobboldali beállítottságú, Európa-ellenes radikális, ma meg már a Szerb Haladó Párt – egy talán jobbközép irányba haladó? – alapítója, elnöke Nagybecskereken kijelentette, jelenleg az ÚSZ-szel és az SZDP-vel van szövetségben, de szívesen látnák a tömörülésben a nemzeti kisebbségek pártjait is, majd örömét fejezte ki a jobboldali Fidesz győzelmének. De ez talán csak Jan Slotát lephette meg.
Nincs ezen mit csodálkozni, hiszen a megmosakodott, volt radikális most konzervatív pártjával és kiállásával már az Európai Unió is kezet fog, holott sokáig szalonképtelennek tartották. Sőt a horvátországi harctereket megjárt „genetikailag radikális beállítottságú” örökös második Nikolić Orbán Viktorral a nemzeti kisebbségekről (is) beszélt februárban Budapesten. „Mindkét félnek nagyon fontos volt a megbeszélés és egy új fejezet kezdetét jelentheti Magyarország és Szerbia viszonyában. Szerbiában nagy számú magyar kisebbség él, akikkel a Szerb Haladó Párt együtt szeretne működni, hogy érdekeiket meg tudják valósítani Szerbián belül” – mondta ekkor Nikolić. Még érdekfeszítőbb az a kijelentése, miszerint mi sem természetesebb, hogy Magyarország minden magyar védelmezője, mint ahogy az is magától értetődő, hogy Szerbia is minden szerb védelmezője. Mit nekünk science-fiction írók, filmek, van nekünk politika. Sőt a Fidesz bejelentette, hogy képviselője megjelenik a Nikolićék április 24-i kongresszusán. Űr helyett még nagyobb űr, felfedezésre váró bolygók helyett felfedezésre váró pártok. Nikolić szemmel láthatóan mosakszik, lecseréli a szabót és készül a választásokra. Mint a politikai palettánk második legerősebb pártjának – megint csak második – egyetlen célja van, a Fideszhez hasonlóan megnyerni a választásokat. Ezért nagyon fontos, hogy mielőbb kialakuljon a szoros együttműködés, ami a hatalomra kerülést követően továbbra csak fokozódhat, hiszen a Fidesz összekötheti a haladókat az Európai Néppárttal. Nikolić valamelyest retorikát és politikát változtatott. Nem tudni még, merre fog fejlődni Nikolić néppárti elképzelése, hiszen ezen apró tettek Európa felé mutatnak, de az sem tudni, mi lesz ebből az együttműködésből, és milyen szerepet fog felvenni ebben a táncban a retorikailag igencsak radikális Jobbik. Egy biztos, amennyiben a haladók két év múlva (vagy korábban) véletlenül hatalomra jutnak Szerbiában, továbbra is kell a segítség az unió felől, hiszen nem volna rossz kormánypártként hozzáférni az uniós előcsatlakozási pénzekhez.
Megértem a kárpátaljai magyarok politikai passzivitását, akiket már csak annyira érdekel a politika, amennyire befolyásolni tudja mindennapjainkat, hiszen, aki most a szemembe mosolyog, öt perc múlva a kávézóban gyűlöletesen beszél rólam. Aki pedig tizenvalahány éve még zsíros kenyérrel ijesztgetett, ma báránysülttel kecsegtet. Semmi más az egész, mint politikai karrierizmus, ahol a „nép” egy dologra jó, hatalomra juttatni az egyént, vagyis az egyéneket. A hatalom mindenek felett, valahol el kell kezdeni, meggyőződésből, vagy csupán éhségből. Körbe kell nézni, elégedetlen polgárokat megszólítani, testvérünké tenni és demagóg beszéddel átölelni. Probléma az van, hívhatjuk azt néhol Európai Uniónak, cigány-bűnözésnek, Koszovónak, nyelvtörvénynek, magyaroknak, vagy alacsony béreknek. A félelem és a csalódottság szüli meg a megváltó iránti vágyat, majd a bele vetett feltétlen hitet. A politikát meg az érdek és a pénz.
