Az Európai Uniónak végre el kell(ene) kezdenie konkrét döntéseket hozni a Nyugat-Balkán kapcsán, ha valóban azt szeretné, hogy a régió államai megállapodjanak az EU politikai és biztonsági keretrendszerében – hangzott el tegnap a Belgrádi Biztonságpolitikai Központ (BCBP) Hogyan tehetjük jobbá a Balkánt? című konferenciáján.
Adnan Ćerimagić, az Európai Stabilitási Kezdeményezés képviselője kifogásolta, hogy az EU nem igazán van segítségére azoknak az államoknak sem, amelyek még zárt társadalomnak számítanak, de akkor sem tud igazán többet tenni, amikor „felszabadulnak”. Észak-Macedónia esetét említette, ahol 2016-ban a civil szektor hatására erős változások következtek be, ezeket azonban nem az EU érte el, hanem egy belső mozgástér alakult ki. A nyugat-balkáni, csatlakozásra váró országokat a leginkább egy európai nemtörődömség fogadja, amikor Brüsszelhez fordulnak – állapította meg a felszólaló. Közölte, hogy nem helyes az az uniós hozzáállás sem, amelyik egyetlen elemként tekint a nyugat-balkáni hat államra, hiszen ezek között lényeges különbségek vannak, s e tekintetben is változtatnia kéne az Uniónak. Az egyik lehetséges megoldás az lehetne, ha a Nyugat-Balkán NATO-tagállamait külön kezelnék, így Albánia, Észak-Macedónia és Montenegró másféle utat járna be a csatlakozásig. Az is lehetséges megoldás, hogy 2030-ig szabjanak határidőt a szükséges reformok teljesítésére a régió országai esetében, amelyik állam pedig ennek nem tud e határidőn belül maradéktalanul eleget tenni, mégis részesülne az uniós szabadságjogok többségében, akárcsak az uniós államok polgárai.
Az uniós csatlakozás lényeges, de mégsem ennek kell lennie egy társadalom egyetlen céljának, sokkal fontosabb a demokratikus értékrendszer kiépítése, a jogállamiság megteremtése, az emberi jogok tiszteletben tartása, a szociális rend megteremtése a zöld előírások megfogalmazása és alkalmazása – értékelte a tanácskozáson Biljana Đorđević, a Ne fojtsuk meg Belgrádot szervezet tagja.
Engjellushe Morina, az Európai Külügyi Tanács szervezet képviselője rossznak tartott minden olyan elképzelést, amely a valós csatlakozás helyett kínálna fel bármilyen előnyöket a régió államainak. Ha Brüsszel nem képes arra sem, hogy Bulgáriát megakadályozza Észak-Macedónia lassításában, milyen megoldásokat tudna nyújtani olyan gondokra, amelyek ráadásul nem is tagállamokban jelentkeznek? – tette fel a retori kérdést.
