A menekülteket és rászorulókat segítő szervezetek tevékenységét az idei Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor 1568 elnevezésű sátorában S. O. S Ukrajna címmel mutatták be. Az eseményen részt vett Tischler Ferenc, a Romániai Máltai Szeretetszolgálat alelnöke és főtitkára, Elekes Zsolt, a János Zsigmond Unitárius Kollégium iskolalelkésze és a Gondviselés Segélyszervezet önkéntes munkatársa, Szkolszkij Vladimir odesszai menekült és Szabó László, a Gondviselés Segélyszervezet elnöke.
– A háború tényleges kirobbanása előtt rengeteg olyan információt kaptunk, hogy napokon belül szinte biztosan elkezdődnek a harcok – mesélte Tischler Ferenc. Február 24-én azt a kérdést tették fel nekünk, hány önkéntest tudunk mozgósítani azonnal. A félelem beigazolódott, másnap hajnalban elkezdődtek az összecsapások. Nem vagyunk egy hatalmas szervezet, viszont részt vehettünk a segítségnyújtás tárgyalásain, lévén hogy egyesületünk diplomáciailag elismert. Sok más szervezet csak azért akart ott lenni, hogy megmutassák magukat a nyilvánosság előtt. Mindig mondtam a munkatársaimnak, hogy a mosoly az első és legnagyobb ajándék, amelyet egy zaklatott lelki világgal érkezett, menekülő, biztonságot nem érző ember kaphat tőlünk – fogalmazott Tischler Ferenc, hozzátéve, hogy a kezdeti nehézségek után kialakult egy megbízható rendszer a határon.
– Jelenleg az a helyzet, hogy nagyon sokan visszamennek Ukrajnába és ott kisebb-nagyobb határ menti városokban húzzák meg magukat. Ehhez nekünk is alkalmazkodni kellett, hiszen nem küldhetünk több száz kilométer távolságba szendvicseket. Olyan autókat szereztünk be, amelyekben teljesen felszerelt konyha van. Szeretnénk még egy egészségügyi kocsival is bővíteni a felszerelésünket – mondta Tischler.
Elekes Zsolt tanárként dolgozik, ám szívügyének érzi a segítségnyújtást. Hozzátette, hogy a háború kitörése után egyből elkezdték előkészíteni a vendégszobákat Kolozsváron, ahová pár nap után meg is érkeztek az első menekültek. Közöttük volt Szkolszkij Vladimir és családja is, ők azóta rendületlenül segítenek, amiben csak tudnak.
Szkolszkij megköszönte a Gondviselés Segélyszervezet segítségét és vendégszeretetét, hozzátette, vissza akart menni harcolni, de kettős állampolgárként erre nem volt lehetősége.
– Másképp kellett segítenem, ezért döntöttem úgy, hogy segítséget nyújtok annak a szervezetnek, amelyik befogadott minket. Nagyon sokan rekedtek még a határ túloldalán – mondta.
Szabó László közölte, igyekeztek hiteles információkhoz jutni a háború első napjaiban, hogy fel tudjanak készülni a menekültek fogadására Kolozsváron. Heteken át teli vonatok futottak be, és jelenleg is 2-3 ezer ember van elszállásolva a városban.
