Létezik magyar szabadság

Szombaton az 1956-os forradalom és szabadságharc 65. évfordulója alkalmából megtartották a Vajdasági Magyar Szövetség központi megemlékezését. Először Palicson, a Szabadság madara emlékmű megkoszorúzásával tisztelegtek az '56-os áldozatok és hősök emléke előtt, majd az alkalmi rendezvény Szabadkán, a Jadran Színpadon folytatódott. Alkalmi beszédet Dömötör Csaba, a magyar Miniszterelnöki Kabinetiroda miniszterhelyettese és Pásztor István, a VMSZ elnöke mondott.

A Jadran Színpadon Wischer Johann rendezésében és a Zentai Magyar Kamaraszínház társulatának előadásában bemutatták az Önkéntes magány 1956 alkalmi műsort. Ezt megelőzően Dömötör Csaba és Pásztor István osztották meg gondolataikat az egybegyűltekkel.
Október 23-a a függetlenség, a szabadságvágy, a szuverenitás visszavételének az ünnepnapja – emelte ki az alkalmi műsor folytatásában Pásztor István. Mint kiemelte: annak az egyszerű igazságnak a halált is megvető kimondása, hogy a nemzeti akaratot gúzsba lehet kötni, a saját elképzelések mentén alakított, a nemzet mentalitásához, kulturális identitásához, történelmi hagyományaihoz ragaszkodó társadalmi berendezkedést erőszakkal meg lehet törni, túlerővel és a kollektív bűnösség terhével meg lehet nyomorítani egy országot, de az embereket, akik nemzethez tartozóként élik meg magukat, nem lehet tömeggé átnevelni.

– Az elmúlt hatvanöt évben átalakult a világ. A történelem, a nemzet, a szabadság, az emberi jogok fogalma ma már képes felülírni a korábban közösnek tartott eszményeket is. Ezért kell egyértelművé tennünk: az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc eszméje, vagyis a közös cél, amelyet életük feláldozása árán is el akartak érni '56 hősei, a szabadság és függetlenség, a nemzeti szuverenitás eszméje, nem szedhető szét. Amikor először elhangzott, hogy ,,ahány ember, annyi 56", sokan felkapták a fejüket. Bizonyos, hogy többen voltak azok, akik ezzel nem értettek egyet. Azt viszont talán senki nem gondolta akkoriban, hogy ez a megállapítás nem a megengedés nemesnek is tekinthető mondata, hanem a forradalom és szabadságharc eszméjének a relativizálása. A relativizálás célja a nemzeti egység fogalmának felhígítása, aminek eredményeképpen a nemzethez tartozó emberek önbizalma rendül meg. Ma már természetesen tudjuk, hogy nehéz azt állítani, egyetlen '56 létezik. Mi mégis ragaszkodunk ehhez. Mert meggyőződésünk, hogy mindazok, akik részt vettek a dicsőséges forradalomban, annak az eszménynek az elérése érdekében cselekedtek, ami nem írható felül és nem cincálható szét – fogalmazott Pásztor István.

Létezik magyar szabadság, hangzott el a továbbiakban. Pásztor István szavai szerint „ugyanakkor megtanultuk, hogy a magyar szabadság csak együttműködésben, kölcsönös tiszteletben teljesedhet ki. „A magyar szabadság mint nemzeti eszmény legerőteljesebben 1848-hoz kötődik, a magyar szabadság mint heroikus, az emberiségért vállalt küldetés 1956-hoz kötődik – emelte ki. Mint kifejtette, a szabadság megtapasztalása sohasem egyforma, de mindig ugyanabból az érzésből indul útjára: az embereknek elegük lesz abból, hogy úgy veszik el tőlük az önállóságukat, hogy folyamatosan azt sulykolják a fejükbe, hogy nem tudják, mi a jó nekik.

– Mi 2006. október 19-én avattuk fel az emlékművet, s azóta minden évben elhelyezzük az emlékezés virágait. A Vajdasági Magyar Szövetség emeltette a szobrot és szervezi a központi megemlékezést, amelyen minden vajdasági magyar párt és mindazok a civil egyesületek részt vesznek, amelyek tisztelegni kívánnak az '56-os hősök emléke előtt. Büszke vagyok arra, hogy a VMSZ-nek sikerült közösségivé tennie ezt az eseményt. Hálás vagyok a vajdasági magyaroknak, hogy az elmúlt tizenöt évben minden megmérettetésen és minden döntéshozatalnál meghatározó bizalmat szavaztak a VMSZ-nek, mert ez a választói bizalom jelentette azt az erőt, biztosította azt a legitimitást, amivel a VMSZ a társadalmi és politikai alakulásokban a közösség képviseletére vállalkozhat – osztotta meg gondolatait az egybegyűltekkel Pásztor István.

A VMSZ elnöke szerint megengedhetetlen, hogy az élet számos területén jellemző társadalmi megosztottság a nemzeti ünnepeket is bekebelezze, szavai szerint „fokozott felelősségünk van abban, hogy a mai nap az összetartozást erősítse".

A SZABADSÁG LÉTFORMA

Dömötör Csaba egy történettel kezdte beszédét. Az egybegyűltek arról hallhattak, hogy 1962 májusában két zentai fiatal egy palackot emelt ki a Tiszából. A palackban papírdarabot találtak, rajta szívbemarkoló, vérrel írt üzenettel, arról, hogy az oroszok hamarosan kivégzik a szerzőt és társait, azért, mert magyarok és mert a haza szabadságáért harcolnak.

– A levél azóta is ismeretlen szerzője pár szóban sűrítette össze 1956 egymással kavargó minden érzelmét, bátorságot és küzdelmet, reményt, szabadságvágyat, élni akarást, magányt és halállal dacoló bátorságot. A vérrel írt levél erősít bennünk valamit. Azt, hogy nekünk, magyaroknak, különös vonzódásunk és tehetségünk van a szabadsághoz. Nem volt mindig a kezünkben, de mindig is tudtuk, hogy mit kezdjünk vele. Tudtuk, hogy a szabadság nem egy állapot, amelyikhez eljuthatunk, hanem létforma. A szabadság valójában mindenütt egy egyszerű kérdés: mi döntünk a magunk életéről, vagy valaki más? Ez a kérdés nem csak nekünk, magyaroknak húsbavágó, mert legyünk akár magyarok, szerbek, horvátok vagy más nemzetek Közép–Európában, legyünk akár katolikusok, protestánsok vagy ortodoxok, minden viszontagságaink ellenére a tapasztalataink közösek. A történelem viharai megtépáztak bennünket, ám megtörni nem tudtak, pedig akartak. A nagyhatalmak oly gyakran rajzolták át Közép-Európa térképét, és amikor azt hittük, hogy sokkal rosszabb már nem lehet, hát lett – fogalmazott Dömötör Csaba, majd hozzátette: „A mi küldetésünk nem egymás legyőzése, hanem az egymásba kapaszkodás. A történelem most megadta az esélyt, talán az utolsót, hogy a közép-európai népek új korszakot nyissanak, megvédjék magukat a keletről vagy nyugatról érkező veszélyekkel szemben, és együtt emelkedjenek fel."

EGY ÉVTIZED NEMZETPOLITIKÁJA

Beszédének folytatásában Dömötör Csaba az elmúlt egy évtized magyar nemzetpolitikáját, illetve annak eredményeit elemezte, kiemelvén: ez az évtized visszaadta a magyarok önbecsülését, ez pedig erősödő határon túli közösségeket is jelent.

– Büszke vagyok arra, hogy Magyarország minden korábbinál látványosabban tud segítő kezet nyújtani a külhoni magyar közösségeknek. Elmondhatjuk, hogy 2010 óta tízszeresére nőtt a határon túli magyarság támogatása. Csak idén másfél ezer külhoni szervezet kap segítséget, 900 bölcsőde és óvoda fejlesztését támogatjuk, továbbá 50 magyar középiskoláét és számos felsőoktatási intézményét. Ami a gazdasági támogatásokat illeti, csak a vajdasági gazdaságfejlesztési program 60 milliárdos segítő kezet jelent, és ami a lelki megújulást illeti, 25 templom szépülhet meg csak Vajdaságban. Ez az eredménylista nem csupán számok halmaza, hanem egy súlyos trauma meghaladása is. Tojáshéjas politikai sihederként nehezen éltem meg 2004. december 5-ét. Nem értettem, hogy hogyan kampányolhatnak magyarok magyarok ellen, nem értettem, hogy mi lehet a cél, amelyikből egy ilyen gyalázatos tett sarjad. Azóta sok minden megváltozott, és büszkék lehetünk arra, hogy már több mint egymillió nemzettársunk kaphatta meg a kettős állampolgárságot. Ez több mint egymillió bizonyítéka annak, hogy összetartozunk. Azt persze ne gondoljuk, hogy az összetartozás parancsa mindenki számára magától értetődő. Még mindig vannak, akik falakat emelnének magyarok és magyarok közé, akik elvitatnák a külhoni magyarok állampolgárságát, szavazati jogát, mint ahogyan azt sem nézték jó szemmel, hogy a magyar kormány a járvány ideje alatt védőfelszereléseket juttatott a külhoni magyaroknak. Ezért legyen a szemünk előtt egy felkiáltójel, ami azt üzeni, hogy a nemzetpolitikában semmi sem magától értetődő, csak egy dolog: amíg ennek a kormánynak van cselekvési lehetősége, addig Önök mindig számíthatnak az anyaország támogatására – fogalmazott Dömötör Csaba.

PALICSON KOSZORÚZTAK

Az emlékezők a délutáni órákban gyűltek össze a palicsi Nagyparkban, a Szabadság madara emlékműnél, hogy elhelyezzék koszorúikat, így tisztelegve az 1956-os szabadságharc és forradalom, valamint annak hősei emléke előtt.

Magyarország kormányának képviseletében Dömötör Csaba, valamint dr. Pintér Attila belgrádi nagykövet és Csallóközi Eszter szabadkai főkonzul helyezték el az emlékezés virágait. A VMSZ nevében Pásztor István koszorúzott. Mgr. Hajnal Jenő elnök és Jerasz Anikó, a Végrehajtó Bizottság elnöke a Magyar Nemzeti Tanács képviseletében helyezte el az emlékezés virágait. Szabadka város önkormányzatának és a VMSZ városi szervezetének nevében Kern Imre alpolgármester és dr. Bagi Bojan, a városi szervezet alelnöke koszorúztak. Az emlékezés virágait a továbbiakban intézményvezetőink, helyi önkormányzataink és a VMSZ helyi szervezeteinek a képviselői helyezték el.

A VMSZ szervezte rendezvényen Sövény Ferenc, a Magyar Mozgalom elnöke is részt vett, a szervezet nevében helyezte el az emlékezés virágait a palicsi emlékművön.