Kedves mindannyian!
Év vége felé vissza szoktunk tekinteni az elmúlt esztendőre, és egyszer felidézzük a jó dolgokat, elgondolkodunk azoknak pozitív hatásán és azon, hogy mit tanultunk belőle az életre vonatkozóan. Én az elmúlt évnek pozitív eseményeket gyűjtő mérlegserpenyőjéből két nagy eseményt szeretnék megemlíteni: az egyházmegyei zsinatunk befejező napjait és Paul Richard Gallagher érsek látogatását Nagybecskereken.
A befejező zsinati napok összehozták négy év munkájának az eredményét és a zsinati atyák/anyák találkozóját a székesegyházunkban. Számomra felejthetetlen élmény volt püspökségünk központi templomában együtt imádkozni, együtt megtárgyalni a zsinati dokumentumainkat, együtt dolgozni a helyi egyházunk jövőjén. Nagyon boldog voltam és elégedett, hogy egy folyamat, a zsinati folyamat, második nagy állomását is sikerült szerencsésen, egészségesen befejeznünk. Most a harmadik részen, a zsinati határozatok és javaslatok megvalósításán fogunk dolgozni. Már felvettem a kapcsolatot nyugati jótevőinkkel, hogy támogassák a következő öt év pasztorális programját, amire ők jólelkűen igent mondtak.
A zsinati napok befejező istentiszteletén majdnem húsz püspök és érsek vett részt, és Erdő Péter budapest-esztergomi érsek, prímás személyében egy bíboros is. Ez is mutatja, hogy a mi kis egyházmegyénk élvezi a világegyház szeretetét, figyelmét, tudnak rólunk és szeretnek minket. És ez nagyon fontos. Mi egy világegyház része vagyunk, minket nem rövid távú, két vagy négyéves ciklusok vezérelnek, hanem az élő Isten tanítása köt bennünket össze, kulturális, vagy nyelvi határokon túl is. A megtestesült Isten Fiának szeretete és Evangéliuma pedig bennünket is arra buzdít nap mint nap, hogy mi is gazdagítsuk a világegyház nagy közösségét és szeretettel legyünk minden tőlünk távol levő egyházmegye iránt.
A másik fontos esemény msgr. Jung Tamás egykori nagybecskereki plébános címzetes püspöki kinevezésének 50. évfordulója volt, amelyet dátum szerint 2021. december 22-én ünneplünk, de egy különleges vendég szerbiai látogatása miatt egy hónappal előrehoztuk. Mind ahogy ezt sokan tudjátok, november 20-án meglátogatott bennünket Nagybecskereken Paul Richard Gallagher érsek, a Szentatya külügyminisztere. Egy hosszabb beszélgetés után, amelyet a szerbiai katolikus püspökökkel folytatott, egy gyönyörű misét vezetett a székesegyházunkban. Az ő jelenléte még jobban kihangsúlyozta azt, amit a zsinati napok befejezése is hangsúlyozott: a Szentatya számára is fontosak vagyunk, ő számontart bennünket személyes, közeli munkatársai által is! Gallagher érsek ugyanis a harmadik számú ember a Vatikánban.
Ha visszatekintünk erre az évre, látjuk azonban a sok szép tapasztalat és élmény mellett a rossz tapasztalatokat is. Ez mindenképpen vonatkozik a Covid–19 járvány jelenlétére az életünkben. Sok kellemetlenséget okozott nekünk ez a betegség, sok emberéletet keserített meg, sok embert ragadott magával idő előtt az örökkévalóságban. Sokan szenvednek miatta, mert megváltozott megszokott életünk, nem lehet olyan szabadon élni, mint ezt megszoktuk, le kell mondanunk néha egyes személyi szabadságunkról és úgy érezzük, korlátozzák az életünket. A társadalmunkban szakadások és feszültségek keletkeztek annak a kérdésnek kapcsán is, hogy kell-e felvenni a vakcinát? Sajnálatos módon látjuk, hogy ebben a kérdésben nem tudunk megegyezni, nem tudunk bízni az orvosokban és a szakemberekben, hanem saját magunk urai akarunk lenni. Különösen a volt kommunista országokban és azok lakosai körében jellemző, hogy elutasítjuk az oltást. Mára tudjuk, hogy az oltás segít a betegség globális leküzdésében, akkor is, ha nem teljességben és nem 100 százalékban véd meg a betegségtől.
Az oltás – keresztény szemmel nézve – a testvéri szeretet egyik látható jele. A szabályok betartása egy másik látható jele annak, hogy komolyan vesszük felebarátaink egészségét és integritását.
Érzelmeinkkel, elégedettlenségeinkkel, mások okolásának dühével, de hálánkkal, szeretetünkkel és reményünkkel a szívünkben mindannyian menjünk Betlehembe, hogy üdvözöljük a betlehemi Kisdedet, aki, mint minden évben, az idén is eljön hozzánk azért, hogy biztosítson bennünket arról, hogy a béke megteremtése, a szeretet gyakorlata nem külső feltételektől függ, hanem az mindig a mi szabad és felelősségteljes döntésünk. Isten szeretete sohasem hagy minket egyedül, hanem folyton támogatni akar, erősíteni akar bennünket a szeretetben, el akarja venni haragunkat, tudatlanságunkat. Jézus születése azt jelenti, hogy legyen Covid vagy Covid nélküli idő, Isten mindig velünk van, hisz eljött hozzánk az első karácsonykor. Nem nagy csatározások, dübörgés, hőbörgés közepette, fenyegetve vagy büntetve bennünket, hanem egy tehetetlen kisgyermek személyében, gyengéden beleszületett ebbe a világba. Egy gyermekké lett, aki áld, aki örömet hoz, aki békét sugároz és reményt jelent.
Azt kívánom mindannyiunknak, hogy ez a remény töltsön el minket az elkövetkező esztendőben, hogy semmilyen Covid vagy más nehézség ne tudjon eltávolítani bennünket Isten és az emberek gyengéd szeretetétől.
