Vasárnap délben a dermesztő napsütésben több száz újvidéki polgár gyűlt össze a Razzia áldozatai rakparton, a Család szobormű előtti platón, a nyolcvan évvel ezelőtt történt vérengzésekre emlékeztek. 1942 januárjában több ezer, javarészt zsidó, szerb és roma nemzetiségű, újvidéki személyt végeztek ki a városban, többségük holtteste a Dunába került. A jelenlevőket Miloš Vučević polgármester személyes hangvételű beszédében emlékeztetett arra, hogy az akkor elkövetett bűncselekmények nem évülnek el.
– Ma is érezzük ezt a fájdalmat, minden év januárjában érezzük. Jól megszervezett, ártatlan és védtelen emberi lények ellen elkövetett akcióról beszélünk, olyanról, amelynek kegyetlenségét az emberi agy képtelen felfogni, elfogadni pedig végképp nem. Az újvidéki razzia figyelmeztetés az emberiségnek: a fasizmus szörnyűségei soha, sehol nem ismétlődhetnek meg – mondta egyebek között a polgármester.
Miloš Vučević kitért arra is, hogy gyermekeinknek még akkor is mesélnünk kell a razziáról, ha ez a visszaemlékezés fájdalmat okoz.
– Azzal, ha a fiataljainknak idejében rámutatunk a rosszra, megelőzhetjük az emberi gonoszság miatt fakadó könnyeiket. Városunk januárban vérzik, akárcsak sok újvidéki polgár, én is a razziáról szóló mese árnyékában nőttem fel. Gyermekként hallgattam a történeteket a kegyetlenül meggyilkolt szomszédjainkról, családokról, arról, hogy abban az évben a vérengzés karácsonykor, a szeretet ünnepén kezdődött, és hogy napokon keresztül tartott. Tarkón lőttek időseket és gyerekeket is, sokáig kínzott a miért? kérdés. Hogyan gyűlölhet valaki valakit mássága miatt annyira, hogy képes legyen megölni? A gyűlölet miként lehet politika? Később, amikor felnőttként láttam, hogy hasonló igazságtalanságok továbbra is történnek, megértettem azt, amit gyermekként nem voltam képes. Ekkor vált emberi és politikai célommá a fasizmus elleni küzdelem. Ez mindannyiunk célja, a fasizmusnak és az erőszaknak Szerbiában nincs jövője – üzente a polgármester.
– Kezdeményezzük, hogy az újvidéki razziáról szóló történet kerüljön be a szerbiai iskolák tanterveibe, tankönyveibe, Újvidéken pedig egy razzia-emlékközpontot fogunk kialakítani, ahol az összes, tematikus kordokumentumot megtaláljuk majd – jelentette be Vučević.
A gyászműsor keretében alkalmunk volt hallani az újvidéki zsidó község Hasira kórusának előadását, alkalmi műsorral készült a Szent György pravoszláv egyházi kórus, akárcsak az Antifon kórus is. Jelen voltak a tartományi kormány magas rangú tisztségviselői, Németország, Izrael, Magyarország, az USA, Montenegró és Bulgária nagykövetei, a szerbiai zsidó hitközségek és roma egyesületek, továbbá a katonaság és a rendőrség képviselői is.
A szoborcsoport talpánál Pásztor István, a tartományi képviselőház elnöke, Aleksandra Đanković alelnök és Nikola Banjac főtitkár is elhelyezték a kegyelet virágait (Fotó: Ótos András)
A zsidó hitközség és a pravoszláv egyház illetékesei gyászbeszédet mondtak, egészségi okok miatt sem a pátriárka, sem a bácskai püspök nem lehetett jelen a rendezvényen. Porfirije pátriárka levelét azonban felolvasták az egybegyűlteknek, ebben ő is arra emlékeztet, hogy a bűncselekményeket elkövetőknek nevük van, és hogy nem említhetjük őket egy napon azon szomszédainkkal, akik Budiszaván, Bácsföldváron és másik falvakban beavatkozásukkal megmentették számos szomszédjuk életét. A pátriárka is reméli, hogy a razzia története tananyagként bekerülhet majd a tankönyvekbe.
A tegnapi rendezvény keretében a Strand fürdőhelyen lévő emlékművet is megkoszorúzták.
Cikkünkhöz fotógaléria is kapcsolódik, amelyet itt tekinthet meg.
