A felmérések szerint Szerbiát évente csaknem 60 ezer ember hagyja el, évek óta hatalmas elvándorlási hullámnak vagyunk tanúi. Az európai országok közül Ausztria és Svájc mellett Németország a legnépszerűbb a balkániak körében. Szerbiából zömmel a fiatalok távoznak, de sok 40 vagy akár 50 éves is munkát vállal külföldön, hogy idős korára rendes megélhetést szavatoló nyugdíjat szerezzen. Tíz ,,jó” év külföldön, és megvan a jó nyugdíj, amely szolid megélhetést biztosít. Csak az a kérdés, hogy hol.
Munkahelytől, beosztástól függően óriási eltérések vannak a balkániak külföldi fizetései között, ami azután a nyugdíjak összegében is megmutatkozik. Tavalyi adatok szerint Németországban az építőmunkás órabére 17 euró körüli, az orvosé átlagban 50 euró. Tartományokra lebontva igen eltérőek lehetnek az adatok. A német parlament 2020 júliusában fogadta el a minimális nyugdíj megemeléséről szóló törvényt, amely 2021. január 1-jétől hatályos, és körülbelül 1,3 millió, minimálnyugdíjból élő idős embernek jelent nagyobb bevételt, többnyire nőknek. A német Szövetségi Szociális és Munkaügyi Minisztérium (BMAS) becslése szerint az új törvény mindenekelőtt az ország keleti felében élőknek van hasznára, hiszen ez a rész gazdasági tekintetben még mindig erősen lemarad a nyugati mögött. A jogszabály elfogadásakor a sajtó arról cikkezett, hogy nem könyöradományról van szó, hanem a több évtizedes munkáért járó logikus juttatásról. A szociális ügyekért felelős minisztérium konkrét példákkal illusztrálta a döntés jelentőségét: Egy virágárusnőnek, aki 40 évig dolgozott, tavaly még 547 euró volt a nyugdíja, az idén január 1-jétől viszont a minimálnyugdíról szóló új törvény értelmében 965 eurót kap. Az ország keleti részében egy építészmérnöknő havi juttatása (39 szolgálati év után) korábban 778 euró volt, ma pedig 982 eurót kap.
Előfordul az is, hogy a németországi dolgozónak a nyugdíjkorhatár elérése után mindössze háromszáz-egynéhány euró lesz a havi ellátmánya (persze, ez a szolgálati évek számától függ). Legalábbis ez volt a helyzet az új törvény hatályba lépése előtt, márpedig ez a pénz szó szerint egyharmada a Németországban létminimumot jelentő összegnek. Nem csoda hát, hogy az utóbbi években megnövekedett a népkonyhára szoruló német nyugdíjasok száma. Sokaknak nagy segítséget jelent, hogy létezik az alapbiztosításra való jog (Grundsicherung), amely mindenkit megillet, függetlenül attól, hogy rendszeresen fizette-e a társadalombiztosítást. Ez valójában a nyugdíj és a szociális segély (Mindestsicherung) törvényileg meghatározott minimuma közötti különbség.
Tény, hogy Németországban a nyugdíjba vonulás után a vendégmunkás sem élhet már olyan kényelmesen, mint amikor még dolgozott. Akkor sem, ha több évtizedet töltött kint. Mindenki megtapasztalja ezt, és vendégmunkásaink a nyugdíjkorhatár elérése után többnyire haza is jönnek. Nemcsak azért tehát, mert „hazahív a honvágy”, hanem mert itthon a Németországban szerzett nyugdíj(rész) sokkal kényelmesebb életet biztosít, mint külföldön.
