Éles hangnemben reagáltak egyes szakszervezeti tisztségviselők, politológusok és ellenzéki képviselők Aleksandar Vučić május 1-jével kapcsolatos kijelentésére. „Soha nem fogadom el a hétórás munkanap gondolatát, hogyan lehet ugyanazt elvégezni 35 óra alatt, mint 40 óra alatt? Szerintem heti 40 óra munka is túl kevés, és nem érdekel, mit gondolnak minderről a chicagói munkások. Az embernek minél többet kell dolgoznia.” Ezeket a gondolatokat közölte az államfő május 1-je, a munka ünnepe előestéjén, arra a kérdésre válaszolva, mit gondol a montenegrói javaslatról, mely hétórás munkanapot irányoz elő. A Danas napilap kommentárra kérte fel az elhangzottakkal kapcsolatban a munkások érdekvédelmi szervezeteinek képviselőit. A megkérdezettek szerint rendkívül groteszk, hogy a hétórás munkaidő gondolatát olyan ember kommentálja, aki nem tudja, mi a munkaidő.
– A „piaci mendemondák” után mindig a tények következnek, melyek megkérdőjelezhetetlenek. Szerbiában dolgoznak az emberek a legtöbbet a Balkánon, a legtöbb munkát vállalók közé tartoznak egész Európában is. Heti 43,2 órát dolgoznak átlagban, havonta két nappal többet, mint a törvényben előírt munkaidő. Szemléltetésképpen: a macedónok 40,7 órát, a montenegróiak 42,8 órát, az EU tagországaiban átlag heti 37 órát dolgoznak a munkások. A legnagyobb „munkamániások” a németek 34,6, a hollandok 32,4, a bolgárok 39,2, a románok 39,7 órával. Ezek hivatalos Eurostat-adatok – mutatott rá Ranka Savić, a Szerbiai Szabad és Független Szakszervezetek Szövetségének elnöke, s hozzátette, gyakran hallani még egy téves állítást, miszerint Szerbiában van a legtöbb munkaszüneti nap, holott a németek csak karácsonyra több szabadnapot kapnak, mint a hazai dolgozók egész évben.
Az elnök kijelentését kommentálva dr. Bojan Pajtić egyetemi tanár, volt tartományi kormányfő kifejtette, Vučić egyik legnagyobb gondja mindig is az volt, hogyan mutathatná be magát élmunkásként, munkamániásként. Mint mondta, Vučić 42 éves koráig sehol semmit nem dolgozott, néha adott egy kis nyilatkozatot. Azért játszik élmunkást, hogy az emberek ne vegyék észre: valójában egy költségvetési parazita – értékelte Pajtić. Annak ténye, hogy munkaidőről beszélt önmagában groteszk és hihetetlenül mulatságos, mert az ember elvárná, olyan valaki kommentálja a témát, aki tudja, mi az a munkaidő.
Đorđe Pavićević, a Politikai Tudományok Karának tanára, a Zöld-Baloldali Front képviselője szerint az elnöki álláspont korai-kapitalista, esetleg feudális hozzáállást takar. Eszerint a dolgozók a mester tulajdonai, vagy a kapitalista munkájának eszközei, nem polgárok, hanem a tőke és a bruttó társadalmi termék növelésére szolgáló eszközök, akiknek élete és ideje a tulajdonos, a menedzsment és a politikai elit rendelkezésére áll. Hasonlóképpen vélekedett Borko Stefanović, a Szabadság és Igazságosság Pártjának alelnöke is: mindez nem meglepő egy olyan embertől, aki életében egyetlen órát sem dolgozott, de kitartóan folytatja az olcsó munkaerő politikáját, amely modern rabszolgákat csinál az emberekből, miközben az új haladó párti mágnások, azok komái és partnerei mindent megkapnak. Az sem lepne meg senkit, ha Vučić visszaállítaná a gyermekmunkát is – állapította meg.
Nyitókép: Illusztráció/Pexels
