A szerbiai bírák kevesebbet keresnek, mint horvátországi, bosznia-hercegovinai vagy montenegrói kollégáik, noha a Szerbiai Bírák Fóruma az utóbbi hónapokban többször is sürgette bérük növelését azzal az indoklással, hogy egy ilyen lépés kedvezően hatna az igazságszolgáltatás függetlenségére.
Horvátországban az év elején szintén béremelést követeltek a bírák, és akkor Ivan Malenica igazságügyi miniszter azt mondta, hogy a szomszédos országban az utóbbi öt évben kétszer emelték a bírák fizetését, és most 2200 és 3500 euró között alakul, azaz 260.000–410.000 dinár. Bosznia-Hercegovinában a bírósági fizetésekről és más juttatásokra vonatkozó jogszabály úgy rendelkezik, hogy a bírói fizetéseknek 3800 és 4800 konvertibilis márka között kell mozogniuk, ami átszámítva 230.000–290.000 dinárt tesz ki. Montenegróban tavaly növelték a bírói béreket, így most a leggyöngébben bérezettek alapfizetése 1179 euró (kb.140.000 dinár). Vesna Vučković, Montenegró Legfelsőbb Bíróságának elnöke havonta, a különféle pótlékokkal együtt 3464 eurót (kb. 405.000 dinárt) keres.
Mi a helyzet Szerbiában? Nebojša Đuričić, a Szerbiai Bírák Fóruma igazgatóbizottságának elnöke elmondta, a szabálysértési bíróságok bírái 120.000, az alapbíróságok bírái 160.000, a felsőbb bíróságokon dolgozó bírák 200.000, a Legfelsőbb Bíróság bírái pedig körülbelül 230.000 dinárt kapnak havonta. Szerinte a befektetett erőfeszítéshez és időhöz képest túl szerény összegekről van szó. „Ahhoz, hogy valakiből bíró legyen, el kell végeznie a jogtudományi egyetemet, utána két év gyakornoki idő következik, majd le kell tenni az igazságügyi vizsgát, majd a bíróságon munkatársként eltölteni bizonyos időt. Mindez majdnem tíz évig eltart” – ismertette Đuričić. Véleménye szerint a bírákra a döntéshozatalkor súlyos teher nehezedik, ezért fontos a motiváltság, az alapos felkészültség, az állandó továbbképzésre való készség, mindennek egyik feltétele pedig a jó kereset. „A Szerbiai Bírák Fóruma azt javasolta, módosítsák a bírákról szóló törvényt oly módon, hogy a legalacsonyabb bírói fizetés kétszerese legyen az országos bérátlagnak. Ez az európai szabvány is” – mondta Đuričić.
A bírákról szóló törvény szerint tilos számukra a köz- és magánügyekkel való fizetett foglalkozás, és az sincs engedélyezve, hogy jogi szolgáltatásokat végezzenek vagy jogi tanácsadással foglalkozzanak anyagi ellenszolgáltatásért, így gyakorlatilag a bírói fizetés az egyetlen jövedelemforrásuk. Valerija Dabetić, a belgrádi Jogi Kar asszisztense a Betának úgy nyilatkozott, hogy munkájuk természeténél fogva és a potenciális érdekütközés okán a bíráknak korlátozott lehetőségük van a pótkeresetre, amire esetleg csak oktatási, tudományos vagy publicisztikai, illetve alkotói tevékenység alapján tehetnek szert.
„Szem előtt kell tartani, hogy a bíráktól meghatározott viselkedési módot várnak el nemcsak a munkában, hanem a magánéletben is, ami azt jelenti, hogy életük a nyilvánosság egyfajta nagyítója alatt zajlik. Ezt értékelni is kellene oly módon, hogy havi fizetésükből tisztességesen meg tudjanak élni a családjukkal együtt” – fejtette ki véleményét Dabetić, hozzáfűzve, hogy a tapasztalati kutatások azt mutatják: a szerbiai bírák zöme elégedetlen anyagi helyzetével és a bírósági munkafeltételekkel. „Nem csupán a havi fizetésről van szó, hanem a bírósági költségvetésről és arról is, hogyan juthatnak magasabbra a szakmai ranglétrán, mekkora lesz a nyugdíjuk stb. Márpedig a munkahellyel, a munka értékelésével való elégedettség a foglalkoztatottak motiváltságának, a feladatok felelősségteljes végzésének egyik alapfeltétele.” Dabetić megfogalmazása szerint a független igazságszolgáltatás univerzális érték, és mint ilyen nemcsak a bírák javát szolgálja, hanem a társadalom minden tagjáét.
