„Ha a szívedben keresed, akkor meg is találod!"

A váratlan eseményeknek az ember lelkére gyakorolt hatásáról elmélkedett a Hungexpóban elhangzó pénteki tanúságtételében Áder János, 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) fővédnöke. A magyar államfő feltette a kérdést: ezek a váratlan események miért velünk, miért így történnek? Kétféle válasz szokott születni: a „véletlen volt", illetve a „Jóisten akarta így".

A magyar köztársasági elnök beszédét három eseményre, három saját élményre fűzte fel.
Az első történet 2013-ban történt, egy vatikáni hivatalos látogatásra készültek. A Szentatyának három ajándékot vittek: egy ezüstserleget, Szent Pál leveleinek magyar nyelvű kiadását 1953-ból, illetve vizet Mátraverebély–Szentkút búcsújáró kegyhelyéről. És itt jött a „véletlennek" nevezett események sorozata – idézte fel az elnök.
Vajon véletlen-e, hogy a harmadik ajándék épp erről a kegyhelyről érkezett, hogy Róma felé utazva olvasta a hír, mely szerint felújítják és bővítik ezt a búcsújáró helyet, hogy Ferenc pápa Rómában az államfő családtagjainak homlokát ezzel a vízzel jelölte meg, hogy a magánmegbeszélésükön a téma a teremtett világ védelme volt, melyről a pápa ekkor enciklikát készült kiadni és erről épp Áder tájékoztathatta a közvéleményt – sorolta. Sőt – folytatta – a miniszterelnök naptárában szerepelt a kegyhely alapkőletétele, ő azonban egy sportsérülést szenvedett, ezért az államfőt kérte fel helyettesítésre.

Az államfő második története beszédtechnika-órájához kapcsolódott. Tanára, Vadász Ágnes közreműködésével Égre néző – Isten jelenléte a magyar költészetben címmel magyar istenes versek gyűjteményét állították össze. Ebben a kötetben Áder egyik kedvenc költeménye, József Attila: Isten itt állt a hátam mögött... című verse is olvasható. Felidézte, a megjelenés évében tartottak egy fogadást a Magyarországon és a határon túl szolgálatot teljesítő egyházi méltóságoknak. Szabó István református püspöknek idézte a vers első két sorát: „Az Isten itt állt a hátam mögött / s én megkerültem érte a világot." Mire a protestáns egyházi vezető ezt kérdezte tőle: „És miért nem fordultál meg?"

Áder János a harmadik történetet egy mellékszállal kezdte, mely a hit és tudomány viszonyáról szólt. Felidézte, Darwin: A fajok eredete című könyvének konklúziója így szól: „Nem nagyszerű dolog-e az a nézet, hogy a Teremtő az életet, annak különböző képességeivel, eredetileg egy csekély számú formába adta bele, sőt talán csak egybe? (...) Majd ebből az igen egyszerű kezdetből oly sok csodálatraméltó forma fejlődött és fejlődik ki továbbra is?" Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke Francis Collins: Isten ábécéje című könyvéhez írt előszavában pedig így fogalmazott: „Én azt vallom, hogy az emberi agy képessé vált arra, hogy befogadja az isteni energiát, az erkölcsi törvényeket, a jó és a rossz képességét, és mindezzel együttjáróan az ellenállhatatlan késztetést, létezésünk értelmének és a teremtő Istennek a megismerését."
Salvador Dali festményét és Weöres Sándor Keresztárnykép című versét párhuzamba állítva az államfő beszélt arról is, hogy két különböző művészeti ágban készült mű hogyan adhatja vissza ugyanazt a gondolatot.

Nagy taps fogadta a közönségből a köztársasági elnök szavait, amikor arról beszélt: a koronavírus-járványban árván maradt gyermekek megsegítésére feleségével létrehozott alapítványt Regőczi István atyáról nevezték el, aki számos templomot, árvaházat létesített.
A köztársasági elnök tanúságtételét annak a tanulságnak a levonásával zárta, mely szerint Isten keresése és befogadása cselekvést kíván, nem lehet passzív. „Jeleket mindannyian kapunk, csak rajtunk múlik, hogy sztorinak vagy példázatnak tekintjük, csak rajtunk múlik, hogy a véletlen vagy Isten keze munkáját látjuk benne".
„Ha jól sáfárkodunk a ránk bízott talentumokkal, ha szívünkben, lelkünkben, cselekedeteinkben keressük Istent, akkor meg is találjuk Őt" – összegzett Áder János.