November 13-án negyedik alkalommal tartanak közvetlen magyar nemzeti tanácsi választást Szerbiában. A Köztársasági Választási Bizottság egy választási jelöltlistát hirdetett ki, a Magyar Összefogás elnevezésű listát. Lapunkban bemutatjuk a Magyar Összefogás 35 jelöltjét, akiket terveikről, célkitűzéseikről és elképzeléseikről kérdeztünk.
Tóth Ramóna a Magyar Összefogás választási lista harmadik jelöltje. 1987-ben született Nagykikindán. Szegeden fejezte középiskolai tanulmányait, valamint ott kezdte meg egyetemi tanulmányait, majd végül 2018-ban a Belgrádi Egyetem Filológiai Karának Hungarológiai Tanszékén diplomázott. Tíz éve dolgozik a nagykikindai önkormányzatban, jelenleg a városi tanács nemzeti kisebbségekért, a nemek közötti egyenlőségért és családgondozásért felelős tagja. Több éven keresztül tudósított a nagykikindai nyomtatott sajtónak, ifjúsági rádióműsor szerkesztője volt, miközben a helyi televíziónak is dolgozott. 2020-ban az Egység Művelődési Egyesület elnökévé választották. Ezt megelőzően már éveken át aktív volt az egyesületen belül, mint amatőr színjátszó (elismerései: Ferenczi Ibolya-díj – a legjobb női főszereplőnek és Szántó Róbert-díj – a legszebb színpadi beszédért). Szűkebb pátriájában sokan szavalóként és a legkülönbözőbb ifjúsági rendezvények szervezőjeként ismerik.
A korábbiakban nem volt tagja a Magyar Nemzeti Tanácsnak és a testület szakbizottságainak a munkájában sem vett részt. Miként értékeli az MNT eddigi munkáját és eredményeit?
– Valóban, nem voltam tagja a Magyar Nemzeti Tanácsnak, sem a testület szakbizottságainak a munkájában nem vettem részt, vagyis számomra ez egy új felelősség és helytállási kötelezettség lesz. A tanács az elmúlt években számtalan alkalommal bizonyított odaadó munkájával, de az intézményvezetők, valamint az egyének kéréseinek is igyekezett eleget tenni. Büszkén mondhatjuk, hogy Nagykikindán két olyan oktatási intézményünk is van, amelyet a Magyar Nemzeti Tanács kiemelt jelentőségűvé nyilvánított. A szajáni Móra Károly Általános Iskola, ahol csak magyar nyelven folyik az oktatás és a nagykikindai Fejős Klára Általános Iskola, amely az egyedüli olyan oktatási intézmény a városban, ahol csak magyar nyelven tanítanak az elsőtől a nyolcadik osztályig. A másik nagy előrelépés az volt városunkban, amikor 2017-ben a Magyar Nemzeti Tanácsnak köszönhetően megnyitotta kapuit a magyar napközi. Az Egység Művelődési Egyesület szakosztályai is sokat köszönhetnek a tanácsnak, hiszen közbenjárása nyomán tavaly új tetőszerkezetet kapott az egyesület épülete, ami azért jelentős, mert állandó probléma volt a beázás. Végül, de nem utolsósorban, szeretném megemlíteni a kisoroszi Torontál központ kiépülését, valamint a vendégház felépülését. Mindemellett sorolhatnánk a számos kulturális programot, amelyet községünkben pályázatok útján évről évre támogat a tanács. Az egyetemi hallgatók és szüleik nem győznek hálálkodni az újvidéki Európa Kollégiumért. Nagyon sok mindent felsorolhatnék még, de talán az említettek alapján is mindenki levonhatja a következtetést, hogy miért jelentős a Magyar Nemzeti Tanács munkája. Az MNT minden területen, minden szempontból fontosnak tartja a vajdasági magyarok itthon maradását és igyekszik megkönnyíteni a közösség mindennapjait, hogy lehetőséget biztosítson a nemzeti önazonosság megőrzésére. A magyar nemzeti öntudat teremti meg a nép fennmaradásának az alapját.
A Magyar Nemzeti Tanács következő összetételének a megalakulását követően milyen területeken kíván aktív lenni, azaz miként szeretne hozzájárulni az MNT munkájához?
– A művelődés, az oktatás és a tájékoztatás azok a területek, amelyek a legközelebb állnak hozzám, ezért úgy érzem, hogy ezeken a területeken tudnék aktívan szerepet vállalni a Magyar Nemzeti Tanács munkájában. Emellett egyik fő feladatomnak fogom tekinteni a szórvány képviseletét a tanácsban.
Középiskolai tanulmányait Szegeden végezte, majd ugyanott kezdte meg egyetemi tanulmányait, ám később hazatért és Szerbiában diplomázott. Mi ösztönözte a visszatérésre?
– Ezt a kérdést a legkönnyebb és egyben a legnehezebb megválaszolni. Az évek során rájöttem, hogy lokálpatrióta vagyok. Mindig is érdekelt a rendezvényszervezés, a magyarság összetartása. Az egyetemi évek alatt már Szegeden is foglalkoztam rendezvényszervezéssel, ám valamiért nagyobb kihívásnak éltem meg ezt a tevékenységet, amikor Nagykikindán is belekóstoltam. Egy időre megszakítottam egyetemi tanulmányaimat és itthon kezdtem el dolgozni a helyi médiaházakban, valamint az Egység Művelődési Egyesületben tevékenykedtem rendezvényszervezőként, amatőr színjátszóként, szavalóként. Ez tartott itthon. A szórványban nagyobb kihívás magyarnak lenni, valamint a helyi lakosoknak felkínálni mindazt, ami segít megőrizni identitásukat.
A médiában is tapasztalatokat szerzett. Értékelése szerint mik a vajdasági magyar médiatér legégetőbb, kezelésre váró problémái, azaz mit tart fontosnak a tájékoztatás területén?
– Nagykikindán időnként volt magyar nyelvű tájékoztatás. Nekem megadatott a szerencse, hogy a helyi tv-nél dolgozhattam tudósítóként és híradósként, valamint amíg meg nem szűnt a Kikindai Rádió, ifjúsági, valamint néphagyományokhoz fűződő műsorokat vezettem heti szinten. Céljaim egyike az, hogy a nagykikindai eseményekről, legyenek azok oktatási, művelődési, vagy éppen vallási, esetleg politikai jellegűek, ismét magyarul jelenjen meg tudósítás a nyomtatott sajtóban, vagy akár a rádióban és a televízióban.
Mik a szórványban élő magyarság fő gondjai? Mire van szüksége a szórványmagyarságnak a megmaradáshoz?
– Az iskola, a templom, a művelődési házak – úgy vélem, hogy ennek a három fő intézménynek kell összetartania a helybéli magyarokat. Az együttműködésnek szorosnak kell lennie, nem szabad rászerveznünk egymás rendezvényeire, valamint látogatni kell a rendezvényeket. A tanároknak és a tanítóknak, mint az én időmben, az oktatás mellett feladatuknak kell tekinteniük a különböző intézmények és azok tevékenységének a megismertetését a diákokkal. A nagykikindai Egység Művelődési Egyesület elnökeként büszke vagyok a Fejős Klára Általános Iskola diákjaira, hiszen magyar szakos tanárnőjükkel évről évre magas színvonalú előadásokat visznek színpadra Király Sándor rendezővel együttműködve. Sajnos rohanó világunkban a szülőknek nincs elég idejük kézen fogni gyermeküket és bevezetni őket a művelődési egyesületekbe, vagy a templomba. Ezért kell az egyházi személyeknek, továbbá a pedagógusoknak és az egyesület amatőr tagjainak összefogniuk, majd véghezvinniük egy egyáltalán nem könnyű feladatot: a gyerekekben meg kell gyújtaniuk identitásuk szikráját, hogy később önállóan is besétáljanak egy-egy intézménybe és utánpótlásként ők is felelősségteljesen kövessék oktatóik, mentoraik példáját, illetve a későbbiekben ekképpen mutassanak követendő példát saját utódaiknak.
