Az iskolaválasztás az egyik legfontosabb döntés a nyolcadikosok életében. A választás alapjaiban határozza meg a következő három-négy évüket, közvetve pedig az egész életükre hatással lehet. Érthető, hogy a gyerekének a legjobbat akaró szülő minél jobb oktatást szeretne biztosítani a számára, a szakemberek szerint azonban nem mindenkinek jó ugyanaz az iskola. Háromrészes sorozatunkban a megfelelő középiskola kiválasztásának dilemmáit járjuk körbe.
Heinrich Olga pszichológus, pszichoterapeuta és pszichológiatanár. Elmondása szerint sok gyereknél nem lehet tudni, hogy melyik a számára megfelelő iskola, mert tizennégy-öt évesen még nem alakult ki a szakmai identitásuk, nincs egy határozott képük arról, hogy mivel szeretnének foglalkozni. Véleménye szerint az iskolaválasztásnál az a legfontosabb, hogy hallgassunk a gyerekekre, vegyük figyelembe, ők mit szeretnének:
– Tapasztalatom szerint a szülők sokszor a saját félelmeik miatt döntenek úgy, hogy valamilyen szakközépiskolába íratják a gyereket, akit meg sem kérdeznek arról, hogy mit is akar valójában. Pedig ez lenne a legfontosabb: kérdezzük meg a gyereket, hogy hogyan képzeli el a jövőjét, emberekkel, papírokkal, állatokkal, gépekkel szeretne-e foglalkozni a következő 30–40 évben. Ha a gyerek nem a neki megfelelő iskolába megy, az elégedetlenséget, érdektelenséget okozhat, állandó levertséghez és motiválatlansághoz vezethet. Ha nem lát maga előtt célt, nem szereti azt, amit tanulnia kell, abból csak hátránya származhat.
Ujházi Évát, a Zentai Gimnázium igazgatóját arról kérdeztük, kiket várnak az intézménybe:
– Elsősorban általános érdeklődésű gyerekeket várunk, és azokat, akik még nem döntötték el, hogy a természet- vagy a társadalomtudományok érdeklik jobban őket. Nálunk a tanulók általános műveltséget kapnak. A képességek tekintetében teljesen átlagos gyerekeket várunk, olyanokat, akiket érdekel a világ folyamata. Azokra a gyerekekre számítunk, akik még nem döntötték el, milyen szakmát szeretnének választani, vagy kizárólag akadémiai foglalkozásban gondolkodnak.
Heinrich Olga is úgy gondolja, hogy a gimnázium elsősorban annak való, aki még nem tudja, mivel szeretne foglalkozni a későbbiekben:
– A gimnázium hátránya egyértelműen az, hogy nem ad szakmát, nem lehet vele azonnal elhelyezkedni, hanem tovább kell tanulni. Ezzel szemben előnye, hogy széleskörű műveltséget nyújt, és hogy négy évet nyer a diák arra, hogy kialakuljon benne, mit szeretne igazán. Nagyon sokszor harmadikos, negyedikes tanulók egy-egy tantárgyon keresztül találják meg azt, amivel hosszú távon foglalkozni szeretnének. Emellett a gimnázium olyan értelemben is fölkészíti a gyerekeket az egyetemre, hogy megtanítja őket tanulni.
Hozzátette, hogy vannak nagyon jó szakközépiskolák, amelyek sok gyereknek megfelelnek, de tapasztalata szerint a gimnázium nekik is jó választás lehet:
– Sokszor azok a gyerekek, akik nem jutnak be a szakközépiskolába, beiratkoznak a gimnáziumba. Az ő személyiségük, képességeik a következő négy évben rendszerint kivirágoznak. Ennek az az oka, hogy széleskörű tantárgyakkal találkoznak.
Hogy mindezen előnyök ellenére mégis sokan a szakközépiskolák felé irányítják a gyerekeiket, azt káros társadalmi jelenségnek nevezte:
– Az egész társadalmunkra jellemző a tanult tehetetlenség. Ez azt jelenti, hogy az ember sorozatos negatív ingerek hatására hajlamos lesz arra, hogy feladja. Ha van is esélye változtatni az életén, akkor is úgy érzi, hogy nem tehet semmit, ezért passzív marad. A mostani szülők generációja rengeteg kudarcot tapasztalt az élete során, és úgy érzik, hogy itt, nálunk nincs jövő, nincs értelme semminek. Ezt kivetítik a gyerekre is, akit arra ösztönöznek, hogy menjen szakközépiskolába, onnan meg külföldre. Így pedig nem tudunk itthon fejlődni. Ha mi azzal a céllal iskoláztatjuk a gyerekeinket, hogy Németországban jó káder váljon belőlük, akkor itt valami nagyon elcsúszott.
Hangsúlyozta, hogy a szülők felelőssége, hogy a tanult tehetetlenséget ne adják tovább a gyerekeiknek, inkább bízzanak bennük:
– Ha a gyerek szárnyalni szeretne, nagyra törő célja vannak az életben, akkor ne mondjuk neki, hogy itt azt nem lehet. Ne mondjuk azt, hogy szakma nélkül semmi nem lesz belőled. Vannak gyerekek, akik tényleg szakmát szeretnének. De vannak, akik inkább továbbtanulnának, és egy szakközépiskolában csak a tanult tehetetlenség áldozatai lesznek – szögezte le Heinrich Olga.
